Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-452
452. országos ülés 1895. márczius 26-án, kedden. ÖL Ezeket a választási elnök úr azon napon, márczius 20-án adta ki. Vannak aztán oly igazolványok, a melyek már egy kissé ezifrábbak; ezeket 18-án adta ki, ezekkel azután szabadon lehetett menni bárhova, és quazi az ezen igazolványokkal ellátottak bizonyos hatósági kedvezményben részesültek. Yégre azután adott ki rendezői megbizásokat, a melyekre nyomtatva van, hogy példának okáért Popelka Géza úr a folyó hó 20-án tartandó képviselőválasztásnál a rend érdekében intézkedéssel van megbízva. (Felkiáltások haljelől: Hallatlan szamárság ! Nagy zaj.) T. képviselőház! Én elismerem a választási elnöknek intézkedési jogát ad personam, elismerem, hogy az a közhatóságokkal rendelkezik, úgy szintén a fegyveres erővel, mint azt a választási törvény mondja; de magától értetik, hogy a választási elnök ilyen aktusokra csakis rendőri qualifikáczióval biró egyéneket, hatósági közegeket ruházhat fel, (Helyeslés balfelöl.) a város kapitányát, rendőrbiztosokat, csendőrséget, esetleg a katonaság vezetőit. De, hogy ő magánegyéneket ad hoc kinevezhessen úgy szólván, és azokra az ő jogát átruházza, azokat a fegyveres erő vezetésével megbízza, mint ez Nyitrán történt, ezt a jogot semmiféle választási törvény, de más törvény sem adja meg neki. (Egy hang balfelöl: Meggyalázza a hadsereget!) így történt azután, t. ház, hogy ott holmi boltoslegények, 19—20 esztendős suhanczok egyes katonatiszteket vezettek, azoknak parancsot adtak, . . . Gr. Pongrácz Károly: Meggyalázták a hadsereget! (Zaj.) Pázmándy Dénes: . . . sőt, kérem, le is tartóztattak. Vajay István: A koronát sárba hurczolják ! (Nagy zaj.) Pázmándy Dénes: Mondom, le is tartóztattak. Hát, bocsánatot kérek, ez teljesen törvényellenes ténykedése volt az elnöknek. Annyira felháborította ez a tény a kirendelt közös hadseregbeli katonaságot, (Halljuk! Halljuk!) hogy én konkrét esetet tudok, a midőn egy főhadnagy egy ilyen ad hoc Tarnóczy-féle rendezőnek az engedelmességet kereken felmondotta. (Élénk helyeslés bal felöl. Felkiáltások balfelöl: Jól tette! Egy hang balfélől: Ki volt ?) Azt nem mondhatom, hanem az engedelmességet kereken felmondotta. Az illető rendező elment panaszra a választási elnökhöz, (Halljuk! Halljuk!) a választási elnök panaszt tett, illetőleg az illetőt feljelentette az ott parancsnokoló tábornoknak. Az először elküldte a főhadnagyhoz a hadsegédét, azután eljött maga is, és a főhadnagy a tábornoknak azt mondotta, hogy ennek az embernek a viselkedése, az egész egyénisége olyan, hogy ő neki a tiszti becsülete tiltja, hogy ezen egyénnek engedelmeskedjék, (Élénk helyeslés balfelöl.) a mire azután, kérem, a tábornok maga intézkedett, hogy oda egy más egyéniség állíttassák. Hát, t. ház, a midőn mi azt tapasztaljuk, hogy közös hadseregbeli egyének a tiszti becsületükkel össze nem egyeztethetőnek tartják egy ilyen választási elnök által oda küldött személynek'; engedelmeskedni, akkor, bocsánatot kérek, rémítő sötét színekben mutatjuk be a közös hadseregbeli tiszteknek, katonáknak a mi alkotmányosságunkat, (Helyeslés balfelöl.) ha ilyen inzultust kell tőlük zsebrevágni, a mely teljesen méltányos. Ezeken felül, hogy a ház tájékozva legyen, minő ostromállapot lehetett márczius 20 án Nyitrán, még van szerencsém egy negyedik igazolványt is bemutatni, mely szerint egy úr felhatalmaztatik, hogy folyó hó 20-án ebéd czéljából szabadon mehessen. (Zajos derültség a hal- és szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) az efféle ostromállapot lehetséges egy ellenség által körülvett városban vagy várban, de ha Magyarországon az alkotmányos jogok gyakorlata közben szabad választás czégére alatt ilyen valóságos drákói szoldateszka és polgári önkenykedést véghez lehet vinni, akkor ilyen körülmények között szabad választásról egyáltalán nem beszélhetünk. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És így volt ez, t, ház, (Halljuk! Halljuk!) mert tényleg azon események, melyek Nyitrán előfordultak, — már csak a külsőt tekintve, — a mint mondám, olyanok voltak, hogy [.azokon mindenki méltán megbotránkozhatott, nemcsak az ellenzéki emberek;, oh nem, maguk a legtelivérebb kormánypárti urak is. Itt van kezemben egy levél, melyben egy igen tekintélyes kormánypárti választója a nyitrai kerületnek írja, hogy ő kénytelen volt folyó hó 20-án a nyitrai választás helyéről a belügyminiszter úrnak egy sürgönyt küldeni, mely így szól : (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Perczel belügyminiszter úrnak Budapesten. Kormánypárti voltam mindig, vagyok is, szabadelvű kör tagja, Latkóczy államtitkár képvúelőjelöltségi kiáltványát aláírtam, ő reá is akartam szavazni, azonban Tarnóczy csúfos, égbekiáltó, alkotmányt sértő, előidézett ostromállapota mindettől elzártak.* Aláírva az illető. (Nagy zaj és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) A midőn egy kormánypárti ősválasztó, — hogy így szóljak, — (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) egy Öreg ember ilyen panaszra fakad, és indignáczióval otthagyja a választás színhelyét, és elmegy haza honfiúi búját elrejteni, akkor méltóztassanak elképzeiai, micsoda állapotok lehettek ott. (Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon.)
