Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-454

464. omzáges ülés 1895. márezius 88-án, csütörtökön. 121 becsületükben már nincsen veszteni valójuk. A feladat tehát az, hogy a párbajok vívásánál ne adassék semmiféle előny, azok ne könnyítessenek meg, és különösen ne játszhassak ki a törvényt. A mikor ezt mondom, a mostani párbajozásnak egy momentuma indít arra, hogy felhívjam a t. háznak és kormánynak figyelmét egy más rendkívül jelentős tünetre. A büntető törvénykönyvben van egy paragrafus, a mely a párbajt, mint bíínt megbélyegzi és annak megtorlását elrendeli. De valamint a középkorban voltak oly lókusok, a hova a bűnös menekült s a földi hatalom nem tehette rá a kezét, úgy keletkeztek most is nálunk oly lókusok, hol a párbajozok teljes biztonságot találnak. Ha kérdik, mik e helyek, rá kell mutatnom a t. honvédelmi és a t. hadügyminiszterre, mint a honvédség és a közös hadsereg vezetőire, mert újabban a modern társadalomban mindenkor a honvéd kaszárnyák é közös hadsereg kaszárnyái a párbaj vívás színhelyei; (Felkiáltások a szélső haloldalon: Az a helyes/) rá kell mutatnom, hogy micsoda nagy jelentősége van annak, mikor az ország közbiztonságának, békéjének védő eszköze, a hadsereg oda áll, és nem bocsátja be a polgári igazságot, hogy megakadályozzon egy bíínt, melyet a büntető törvénykönyv annak mond. Mert hiszen akár Magyarország igazságügyminisztere, akár főügyésze meg merik közelíteni annak a kaszárnyának kapuját, vagy oda megy a rendőrség, a kaszárnya kapujától el lesznek utasítva. (Felkiáltások a szélsőbalon : Természetes ! Nagyon jól van !) Ekkép bekövetkezhetik az, a mit a t. honvédelmi miniszter úr a múltkor is helyesnek mondott; mikor tudniillik a katona Förster Ottó képviselő úr mellének szegezte fegyverét, a miniszter úr azt mondta; az a katona megtette kötelességét. Tehát a katona Magyarország főügyészét vagy igizságügyminiszterét, kik egy bűnt a kódex alapján akarnak megakadályozni, megállítja a kaszárnya kapujában, ott azokat még le is szúrhatja s a katonai kormány azt fogja mondani, hogy megtette a kötelességét. A honvédelmi miniszter úr, látom, nem méltatta figyelemre azt, a mit mondtam. Konstatálom tehát még egyszer, hogy nálunk újabb időben a közös hadsereg és a honvédség kaszárnyái azok a helyek, a hol a párbajok vívatnak, s a hová a polgári hatóság, a bíróságok közegei nem mehetnek be, hogy azokat megakadályozzák. Igen jól tudom, hogy azt, a mit mondok, kommentálhatják, de én Magyarországon ismerek több rendbeli párbajozókat és többféle párbajáramot. Vannak párbajfelek, melyeknek harczrakelése az egész társadalom helyeslésével találkozik, mert az összecsapás oly oknál fogva KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXIV. KÖTET. történik, melyért a büntetőtörvény s általában a törvény nem adhat kellő elégtételt sem az egyénnek, sem a családnak. De van egy más része a párbajozóknak, — hisz vannak Magyarországon egyének, a kik a párbajokat egyenesen mesterségesen csinálják, — a kik, mint becsületbírák mindenüvé odatolakodnak, de a kikről nem lehet bebizonyítani, hogy valaha összemérték volna akár kardjukat, akár pisztolyukat bárkivel is. Ezekkel szemben az egész társadalomnak a legmegbélyegzőbb eljárást kell követni, és magának a törvényhozásnak is kell intézkednie, hogy a folyton elharapódzó mániának egyszer határ szabassák. Hadd gúnyolódjanak, mintha én a párbajt talán azért akarnám korlátozni, mert nem állnék ki. No hát nem kell nekem ebből a házból se kimenni, hogy rámutassak azokra a férfiakra, a kik az ellenkezőről vannak meggyőződve; sőt még csak két golyó hiányzik, hogy akár a 25-ik golyó jubileumát üljem, hanem oly jelenségekkel szemben, a minő a nagyváradi eset maga is volt, a midőn a társadalom a legmélyebben megbotránkozott, az ily halogatás az igazságszolgáltatásnak az a lustasága, az az eltompító eljárás, a mely egyáltalában ilyenekkel szemben Magyarországon ujabban lábrakapatt, tarthatatlan, mert az szüli a legrosszabb vért azoknál, a kik becsűletérzők, az elégtételt megadják, de akármilyen kicsinségért, semmiségért életüket feláldozni nem akarják. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én elvárom Magyarország kormányzatától, valamint, remélem, Magyarország társadalmától, hogy olyan eseteknek ismétlésével szemben társadalmi úton még nagyobb mértékben, mint a hogy a folyamodványok kérik, törvényhozásilag úgy, a mint kell, megteszi a maga intézkedéseit. Különösen pedig, hogy a kormány oda fog hatni, hova hatnia kell, hogy a hadsereg kaszárnyái a törvénynek ily lábbal tiprására rosszul vannak megválasztva, sőt ez mindig kétszeres bűn, mert lehetetlenné teszi azt, hogy a fennálló törvények, a melyek tiszteletére mindnyájan kötelezve vagyunk, valósággal végrehajtassanak, ki ne gúnyoltassanak. Ezt tartottam szükségesnek ebből az esetből kifolyólag kijelenteni. Elnök: Kivan még valaki szólani? Hanem, a vitát berekesztem. Minthogy az elintézés ellen, hogy tudniillik a kérvény kiadatik az igazságügyminiszternek, kifogás nem is tétetett, azt hiszem, a ház elfogadja a bizottság javaslatát. (Helyeslés.) Elfogadtatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa). Budapest állami ipariskola művezetői évötödös pótlék és szolgálati idejük megállapítása tárgyában kérvényeznek. 16