Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-453

4B3. országos ülés 1895. márczlus 27-én, szerdán. 103 az impressziót teszi rám a tárgyalás, hogy a túloldal a parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését megszavazni nem hajlandó. Mi történik akkor? A t. belügyminiszter úr egy helyes lépést tett előre, midőn kijelentette abbeli készségét, hogy Nyitramegye közigazgatási bizottsága helyett más közigazgatási bizottság fegyelmi választmányát fogja megbízni ezen vizsgálat teljesítésével. Eltekintve attól, hogy. nem is tudjuk, melyik lesz az a közigazgatási bizottság, kellő garaneziát fog-e nyújtani a részrehajlatlan vizsgálatra, ne méltóztassék rossz néven venni, hogy én, ki teljesen hozzászoktam ahhoz, hogy az ily vizsgálatoknál a legnagyobb mértékű eltusolások történnek, és ezt elkövetik hivatalból előkelő állású egyének, a főispántól kezdve lefelé, ezen eljárásban csak akkor fogok garaneziát találni, ha tudni fogom, kik azok, kik a vizsgálat teljesítésével meg vannak bizva. De eltekintve attól, hogy a vizsgálat hosszú időt vesz igénybe, nem tartom helyesnek azt a módot, a mint a t. államtitkár úr erről a mandátumról lemondott. Ebben a lemondásban részemről ismét nem tudok mást találni, mint vagy naivitást, vagy cziiiizmust. Mert vagy azért történt ä lemondás, hogy a t. államtitkár úrra e botrányos választás oly rossz behatást tett, hogy minden további meggondolás nélkül dobta el magától azt a mandátumot: no hát akkor is hibásan cselekedett; vagy pedig azért történt ez a lemondás, hogy ne legyen mód a mandátumot kérvénynyel megtámadni, s hogy ez által egy gyors és energikus vizsgálatnak eleje vétessék. Nem akarom kutatni, melyik. Az első esetben kétségtelen, hogy az államtitkár úr kellő megfontolás nélkül cselekedett, mikor egyenesen gyors lemondása által elzárta a képviselőházat attól, hogy a mandátumnak ily bírálatába belemehessen. Mert nála a helyes mód az lett volna, ha ő bejelentette volna a képviselőháznak, hogy megbotránkozással az elkövetett törvénytelenségek felett, ezen jogon ő, mint képviselő, ebben a házban ugyan helyet foglalni nem fog, de azért forma szerint ezen mandátumáról le nem mond addig, mig a képviselőház biráló bizottságának alkalmat nem adott arra, hogy az ott elkövetett visszaéléseket elbírálja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez lett volna a mód. Miután ez nem követtetett, és minthogy mi kénytelenek vagyunk azokból, a melyeket 25 éven át a választásoknál tapasztaltunk, és azért, mert a t. miniszter úr és a t. belügyminiszter úr ily naivitással és ezinizmussal nyilatkozott e kérdésben, csak a legrosszabbat feltételezni, s mivel én részemről nem járulhatok minden feltétel nélkül ahhoz a dicsérethez, hogy e mandátumról történt lemondás minden utógondolat nélkül történt, mivel én továbbá ebben csak egy politikát látok, a mely veszélyes : mindezeknél fogva nem tehetek mást, mint arra kérem a t. belügyminiszter urat, hogy miután egyik a másikat nem zárja ki, mivel lehet delegálni bármely vármegye közigazgatási bizottságának fegyelmi választmányát ez ügy megvizsgálására, és lehet a mellett kiküldeni egy parlamenti bizottságot is, mivel ennek a kiküldetése igen sokaknak megnyugtatására fog szolgálni, nemcsak a képviselőháznak, de azoknak a megnyugtatására is, a kik nem a haszonért, hanem naivitásból, meggyőződésből tartoznak ma még a szabadelvű párthoz, nem mondom, itt a képviselőházban, hanem a vidéken is, a kik még tisztának szeretnék azt a pártot látni, mondom, ezekre is kedvező benyomást fog gyakorolni, ha nem szegülnek ellene ily bizottság kiküldésének, mert máskép okvetlen kell, hogy felébredjen bennünk az a gyanú, hogy a t. államtitkár úrnak ily gyors lemondása és, a vizsgálat ily meghiúsítása és az ügynek hosszadalmas útra terelése nem lehet más, mint politika, azért, hogy informálva legyenek a választási elnökök a jövőre, hogy igenis lehet visszaéléseket és piszkosságokat elkövetni, csak arra vigyázzanak, hogy ne legyenek ott képviselők, a kik őket ellenőrizzék, ismétlem, mindezeknél fogva, í. képviselőház, arra kérem a t. belügyminiszter urat, hogy más vármegye közigazgatási bizottságát bizza meg a vizsgálat vezetésével, és kegyeskedjék hozzájárulni mindnyájunk megnyugtatására ahhoz is, hogy egy parlamenti bizottság is küldessék ki ez ügy megvizsgálására. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy ismételten abban a helyzetben vagyok, hogy fel kell szólalnom. De Ivánka Oszkár t. képviselő úr iménti szavai késztetnek arra, hogy a t. ház figyelmét kikérjem, (Hulljuk! Halljuk!) Ivánka Oszkár t. képviselő úr először is teljesen félreértett engem, midőn azon kitételemet, hogy ez mindig így volt, és mindig így lesz, arra magyarázta, mintha én ezt a választási visszaélésekre értettem volna. Nem így értettem, de ha így értettem volna is, még akkor is igazam j volt, mert senkisem fogja elvitatni annak az igazságát, hogy a mig a földön emberek választanak s nem angyalok, visszaélések mindig lesznek. (Ellenmondás a balés saélső baloldalon.) De én azt a kifejezést, hogy mindig így volt, és mindig így lesz, arra vonatkoztattam, hogy sohasem lesz ellenzék, sohasem lesz kisebbség, a mely elismerje azt, hogy a többség