Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-453

453. országos ülés 1895. márczius 27-én, szerdán. 101 ről. Az ellenzék ellenben igen csekély költséggel dolgozott. Lehet, hogy a t. belügyminiszter úrnak erről sincs tudomása, (Derültség a baloldalon.) és ő abban a szerencsés helyzetben van, hogy azt a költségszámlát, a mely a külső behatások szerint kétségtelenül igeu nagy lehetett, nem ő fizette ki. (Derültség balfelól.) Akkor neki ehhez a szerenesés helyzethez csak gratulálhatok. (Derültség balról.) A harmadik, a miről tanúságot tehetek, hogy abban a kerületben a volt miniszterelnök Wekerle Sándor politikája fényesen bevált. A szélső baloldaliak megjelentek a választási helyiségben, és büszkén — függetlenségi elveik fentartása mellett — (Derültség balról.) leszavaztak a belügyminiszterre. A dupirozott reformátusok pedig, a kik függetlenségi pártiak, tehát kétfélekép dupirozottak voltak, ugyanezt tették. Egyébként a választás a szavazatszedő küldöttség előtt a lehető legkorrektebben folyt, és midőn egyes kísérletek történtek, hogy a lapoknak ellenkező tudósítások küldessenek: ma<>atn mondottam, hogy óva intek ettől, mert ha ilyenféle nyilatkozat megtörténik, én fogom dementálni. De erre nem volt szükség. Ennyit a bonyhádi választásról. Néhány szóval meg akarok emlékezni a belügyminiszter úr mai felszólalásáról, a melyben Drakulics képviselőtársamnak azon tegnapi kijelentését, hogy sokan hamis mandátummal ülnek a házban, a mit Drakulics egy pártra sem vonatkoztatva, csak általánosságban mondott, cziniznrusnak nyilvánítja. Hát, hogy a viselkedés, a mit ezen egész kérdés tárgyalásánál, de mindenkor, a mikor arról van szó, hogy egyenlő mértékkel mérjenek ugyanazon dolgokban ellenzéknek és kormánypártnak, a midőn például arról van szó, hogy egy néppárti zsurnaliszta sajtóvétséget követ el, hivatalból üldözik, ha kormánypárti követi el, nem üldözik hivatalból, (Mozgás a jobboldalon.) hogy ez aztán a czinizmusnak — igazán nem akarok erős kifejezést használni — milyen megnyilatkozása, azt fölösleges fejtegetni. De tapasztaljuk, hogy ugyanez nyilvánul e kérdés tárgyalásánál; látjuk, hogy a miniszterelnök úr, kire sok hivatkozás történt, kinek múltjánál és jelenénél fogva, régi és mai állásánál fogva okvetlen nyilatkoznia kellene, mert e nélkül nem nyugodhatnak meg a kedélyek, mert semmi okuk sincs őt megváltozottnak hinni, egész czinizmussal hallgat. Azokkal szemben, a mit Polónyi képviselő úr felhozott, hogy ily botrányos proklamácziót bírák és törvényszéki elnök írtak alá, az igazságügyminiszternek egy szava sincs. A belügyminiszter úr pedig, mikor a képviselőházban előre interpelláltak ez ügyben és dokumentumokat mutattak be, azt felelte: hogy az a dokumentum lehet apokrif s talán a felszólalás is az lehet, mert a képviselő úr semmi bizonyítékot nem hozott ide, így tehát ő nem intézkedhetik, s a katonaság óriási mozgósítása helyes lehet, mert a bíró jelentette a szolgabírónak, hogy nyugtalanság van, a szolgabíró az alispánnak, az alispán pedig neki, a miniszternek! Hát engedelmet kérek, ily beszéd a belügyminiszteri székből, nem akarom mondani, hogy czinizmus, — de talán nem is naivitás, — mert többre becsülöm a belügyminiszter úr szellemi képességeit, semhogy ekkora naivitást feltételeznék róla, — hanem mondja meg ő, hogy mi ez ? (Derültség balfelöl.) Hogyan legyünk bizalommal a belügyminiszter iránt, midőn azt mondja, hogy a választási visszaélések mindig megvoltak és meglesznek. Perczel Dezső belügyminiszter: Azt mondtam ! A gyanúsítások! Ivánka Oszkár: Nem egyes izolált jelenséggel állunk szemben, 25 éves rendszer eredménye ezen választás, annak a rendszernek, a mely, nem mondom, hogy létrehozta azokat. Eégi magyar szokás választási visszaéléseket elkövetni ; benne van ez, mondhatni, a magyar nép temperamentumában; másrészt a hatalom nem igen szokott válogatni az eszközökben. Már az alkotmányosság behozatalakor az első választásoknál elkezdték e visszaéléseket és folytatták azokat mindig. Hanem két változás van, melyek párhuzamosak : t. i. a mily arányban siilyedt a kormányzat nívója az első kormányoktól a mostanig, oly arányban emelkedett a választási visszaélések tömege és nagysága. Az előtt magasabb nívójú férfiak voltak a kormányon s a visszaélések sokkal kisebbek voltak, most fordítva van. (Derültség balfelól.) Ezt nem kell magyarázni. Ismétlem, kisebb-nagyobb visszaélések minden választásnál elkövettetnek. Hisz programmunk egyik kardinális pontja, hogy e visszaéléseknek valahára vége vettessék, s a választási törvény reformáltassék. És, mert e törekvésünk a túloldal konzequens ellenzésén mindeddig megtört, — hogy legalább a kúriai bíráskodásról szóló javaslatból legyen törvény — én magam, a mikor először ebben a képviselőházban szóltam, ebben az irányban szólaltam fel, de akkor sem voltam oly naiv, mint a minő képviselőtársaim némelyike, mert már akkor, mint kezdő ujoncz megmondottam, hogy én teljesen meg vagyok arról győződve, biztosra vészein, hogy a jelen ülésszak alatt, a jövő képviselőválasztások előtt megint csak nem lesz abból a kúriai bíráskodásról szóió törvényjavaslatból semmi. Akkor sokan azt mondották, hogyan lehet ily prepotens véleményt nyilvánítani. Sajnálom, hogy idáig igazolva van ezen vélemény, és sajnálom, hogy