Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-453

SfS 458. országos ülés 1895. márczius 27-én, szerdán. kendőgyárost rendéit ki Nyitrára a választási elnöknek? (Halljuk! Halljuk!) E kérdés önkéntelenül felvetődik, mikor a belügyminiszter úr konstatálja, hogy a központi választmánynak magának bárom oly tagja van, a ki ott azon kerületben szavazattal hir. Perczel Dezső belügyminiszter ^közigazgatási bizottságnak! Polónyi Géza: Igen, a közigazgatási bizottságnak; a központi választmány tagjai közül bizonyosan többen lesznek, a kiknek ott szavazatuk van. Szinte csodálkozom, miért tör* ténhetik mégis, hogy Tarnóczy Gusztáv urat tették elnöknek, a kinek én egyéniségével és magándolgaival itt foglalkozni abszolúte nem szándékozom, mert szennyes ládák nyitogatásával foglalkozni nem szeretek. (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon. Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urat, az a kifejezés, a mit az illetőnek magándolgaira alkalmazott, a szabályokba ütközik, imparlamentáris: ezért rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza: Ezekkel, mondom, én foglalkozni nem szándékozom, csak azokra utalok, a mik a nagy nyilvánosság előtt feküdtek, a nélkül, hogy velük részletesen szándékoznám foglalkozni. Minden képviselő, de Nyitrán mindenki olvasta azokat a dolgokat, lehetetlen, hogy a főispán és alispán ne olvasták volna. Hogyan történik mégis, hogy épen Tarnóczy Gusztáv kerestetik meg a választási elnökségre ? Hát nem ok nélkül. Tarnóczy Gusztáv úr^ezen rendszerben már az iskolázott elnökök közé tartozik. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Rövid idővel ezelőtt volt Nyitramegyében egy kormánypárti jelölt, a kit azonban a főispánnak minden áron meg kellett buktatnia, mert nem az ő jelöltje volt. Ott, tudniillik Nyitramegyében, vasúti pártok szerint csoportosulnak a kormánypártiak. (Derültség a szélső baloldalon.) Mondom, nem az ő jelöltje volt, hát Tarnóczyt küldik oda, mert az biztosan meg fogja buktatni. Ott, az igaz, egy ellenzéki képviselő javára történt ezen intézkedés; a visszaélések nem is ily mértékben követtettek el, de Tarnóczy Gusztáv akkor is ott volt. Csodálatos dolog mégis, hogy Szulyovszky Dezső, a ki ott akkor ellenjelölt volt, és a ki ellen ki volt ktLidve Tarnóczy, most Tarnóczyval vállalt hivatalt oly czélból, hogy együtt bizonyítsák be, hogy ^ketten milyen borzasztó matadorok, ha arról van szó, hogy meg kell valakit buktatni, és hogy megmutassák, hogy ott más, mint Latkóczy nem lesz képviselő, még ha a római pápa akarja ia. Hát méltóztassanak e felett egy kissé gondolkozni, hogy az elévülési időn belül beállott kebelbarátság' ezen két férfiú közt (Derültség a szélső baloldalon.) talán nem is egészen véletlenül történt, hanem ennek mindenesetre plauzibilis elfogadható okának kell lennie. De annyi bizonyos, hogy maga az a tény, hogy a főispán keres magának Budapestről választási elnököt, a kit Tarnóczy Gusztávnak hívnak, ez már azt jelenti, hogy bizonyos ezélzatossággal van dolgunk. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, hogy itt nem rendszertelen kapkodásról van szó, hanem előre megállapított haditervről, nemcsak abból tűnik ki, hogy a választási elnök és a küldöttségi elnök teljesen egyforma sémák szerint lökték vissza a választókat, j egy és ugyanazon időben kezdték az ebédidőt stb. stb., hanem kitűnik abból is, hogy már a választás előtti időben — mint azt Pázmándy t. képviselőtársam előadta — levelet nyomattak, még pedig Budapesten, nem Nyitrán, a mely a választókat oly czélból akarta tévedésbe ejteni, hogy gr. Zichy János képviselőjelölt visszalépett. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Majd ki fog sülni, hogy azt a levelet melyik nyomdában nyomták, és kinek a kézirata lehet ezen levél; de sejtem, t. ház, hogy nem keletkezhetett a néppárt kebeléből, ezzel, azt hiszem, önök is tisztában vannak. (Derültség a szélső baloldalon.) De hogy rendszeres, előre való összebeszélés és a hatósági közegek igénybe vételével történt intézkedések voltak ezek, erről meggyőződhetnek a t. képviselő urak, ha az elfogulatlanság és geutlemanlikeség szempontjából minden kifogáson felül álló Kund Jenő t. képviselő úr azon nyilatkozatát hallják meg, mely szerint a főispán előre megmondotta gr. Zichy Jánosnak: »tessék az úrnak visszalépni, mert akármennyi többsége lesz, itt képviselő mégsem lesz.« És mi történt? Kitűnik Pázmándy képviselőtársam előterjesztéséből, hogy itt maguk a választási lajstromok meg lettek hamisítva, és pedig oly czélból, hogy a választásnál a korkülönbségre való tekintettel a választókat visszautasítani lehessen. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem szólok, t. képviselőház, azon sporadikus esetekről, a melyek önmagukban vérlázítók, midőn azt látjuk, hogy 1400 kenyeret vesznek el a választóktól ; a midőn ma jött tudomásomra, itt van az adat róla, hogy ott éjnek idején zsandárok közreműködésével leitatták a választókat, hogy őket másnap reggel, mint gyujtogatókát kisérjék be, letartóztassák és fogva tartsák a választás tartama alatt. Hát, t. képviselőház, nem szólva ezen esetekről, iá-