Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-431

74 431' országos ülés 1895. február 15-én, pénteken. vidék lakói munkát kaphassanak ; így létrejött ott egy szövészeti tanműhely, egy czipőgyár, egy ólomgyár, egy ezüstárú-gyár, a dohánygyár is megnagyobbíttatott, ós most tárgyalás alatt van egy gyufagyár létesítése, valamint szövő­székeknek azon vidéken való elhelyezése. Az állami költségvetésben ezen iparvállalatok támo­gatására 100.000 frt föl is van véve. Az utóbbi időben azonban — örömmel konstatálhatom — magának a bányászatnak a sorsa is javult, a mennyiben a tett intézkedések folytán, a kitűnő vezetés következtében, a mely alatt a selmeczi igazgatóság jelenleg áll, sikerült oly érazfeltárá­sokat eszközölni, a mely feltárt érezek nemcsak nagymennyiségű ezüstöt tartalmaznak, hanem a melyekről konstatáltatott, hogy azoknak aranytartalma is rendkívüli magas azon arany­tartalommal szemben, a melylyel eddig a sel­meczi érezek birtak, minek következtében a be­váltmányok értéke növekedvén, a preliminált deficzit csökkent, és nekem reményem van, t. kép­viselőház, hogy az a stlmeczi üzem, mely év­tizedek óta defiezittel dolgozik, röyid idő múlva teljesen meg fog szabadulni a deficzittől. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az erdélyi aranybányászat*'óí is méltózta­tott a t. képviselő úrnak szólani. Felemlítette, hogy ez idegen tőke segélyével létesíttetett. Azt hiszem azonban, hogy e miatt nincsen okunk panaszkodni, mert tekintettel arra a tartózko­dásra és idegenkedésre, a melylyel a hazai tőke a nemes-fémbányászat iránt viseltetett, azt hi­szem, még egy félszázad múlva sem jutottunk volna oda a hazai tőke segélyével, a hová egy pár év alatt eljutottunk azzal, hogy az idegen tőke az erdélyi megyékbe beözönlött. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az aranytermelés ennek következtében örvendetes mérvben növekedett, az aranyat pedig nem viszik ki az országból, minthogy egyáltalán nincs érdekükben annak az országból kivitele, mert mi nemcsak megfizet­jük az 1640 frtot egy kilo tiszta arany után, hanem az ázsiót is, azonkívül pedig a verdedíj nálunk csekélyebb, mint Németországban ; tehát egyáltalán semmi ok sincs arra, hogy a termelt arany kivitessék, és talán igen csekély mennyi­ség kivételével az tényleg itt váltatik is be. A mi ezen bányák adózását illeti, ezek az általános bánya-adótörvények alatt állanak ; azon vállalatok azonban, t. ház, a melyek a leg­modernebb technikai vívmányoknak megfelelően vannak felszerelve, az ipari vállalatoknak adott állami kedvezményekről szóló törvény értelmé­ben bizonyos ideig adómentességet élveznek, melyet tőlük a törvény értelmében megtagadni nem lehet. Azon vállalatok ellenben, a melyek nem esnek ezen törvény kedvezményei alá, ter­mészetesen az általános bányaadó-törvény sze­rint fizetik adójukat s így megadózatlanúl egy­általában nem maradnak. Péchy Tamás t. képviselő ár egy igen figyelemreméltó ügyben szólalt fel, a midőn fel­hívta a kormány figyelmét az arról való gon­doskodásra, hogy ott, a hol az adók vagy más állami tartozások esetleg hibásan vettették ki, a kormány igyekezzék odahatní, hogy e tekin­tetben az orvoslás minél gyorsabban és minél olcsóbban történhessék. Erre nézve van szeren­csém a t. képviselőház figyelmét felhívni arra, hogy a legutóbbi időben — még hivatali elő­döm alatt — adatott ki egy miniszteri rendelet, a mely a pénzügyi közigazgatásról szóló tör­vény 11. §-ának végrehajtását rendeli el. Az idézett törvénynek e szakasza, a mint méltóz­tatnak tudni, oda irányúi, hogy utasíttatnak a pénzügyi igazgatóságok, hogy időről-időre saját kebelükből tisztviselőket küldjenek egyes köz­ségekbe oly czélból, hogy azok ott az állami törvényhatósági és községi adókezelést — és pedig minden stádiumában, kezdettől végig — ellenőrizzék, átvizsgálják, és a talált hiányokat orvosolják. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek végre­hajtása kezdetett meg tehát ezen rendelettel, és az illető tisztviselők, a kik ily czélból a köz­ségekben megjelennek, utasítva vannak arra, hoíry különösen a szegényebb és tudatlanabb osztályhoz tartozó adózók panaszait felvegyék, s azokat, a mennyiben hatáskörükben áll, azon­nal orvosolják, a mennyiben pedig ez hatás­körüket túllépné, arról jegyzőkönyvet vegyenek fel, s az orvoslást a pénzügyi igazgatóságok útján eszközöljék. (Helyeslés a jobboldalon.) Es én meg vagyok győződve, hogy ha módomban lesz erre a czélra minél több egyént kiküldeni s minél nagyobb összeget fordítani, ez lesz a mi pénzügyi adminisztrácziónknak egyik leg­áldásosabb intézkedése. (Helyeslés a jobbóldalon.) Ugron Gábor t. képviselő úr szóba hozta a bankkérdést és több kérdést vetett fei ezzel kapcsolatban. Azt hiszem, t. ház, hogy nem volna az ország érdekében, ha én ma, ezen bank­tárgyalások megindítása előtt e kérdésnek rész­letezésébe bocsátkoznám. És épen azért, mert a tárgyalások előttünk állanak, arra kérem a t. házat, hogy ezen kötelesség alól engem ez alkalom­mal felmenteni méltóztassék. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Megvallom, hogy nem tartom egészen helyesnek és igazságosnak, hogy az osztrák­magyar bank ellen több oldalról heves táma­dások intéztetnek. A ki e banknak működését ismeri, és azt figyelemmel kísérte, az láthatja, hogy az osztrák-magyar bank nemcsak szerző­dési kötelességének tett eleget, hanem messze túl­ment ezen szerződéses kötelezettsége teljesítésén, •különösen a hitelengedélyezésben és különösen Magyarországgal szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom