Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-431
79 431. orsüájros ülés 1$95. febrnár 15-én, péntekM. mint a hogy Angliában fejlődött, a közvélemény azzal kibékült volna, mert Angliában nincs példa arra, — legalább tudtommal nincs, — hogy vagyonos ember a törvény által megadott nyugdíját igénybe vette volna, vagy igénybe venné. (Igaz! \Űgy van! a szélsőbalon.) Sőt ott annyira megy, nem mondom, egész nyíltsággal, hogy az a bizottság, a mely a nyugdíjak megállapítására hivatva van, azon esetre, ha egy lelépő miniszter, vagy államtitkár igénybe akarja venni a törvény által megengedett nyugdíjat, az illetőj magához idézi, és ott annak bizalmasan ki kell mutatnia, hogy sajátjából nincs annyi jövedelme, hogy rangjához illően megélhetne. Ha ezt igazolt,!, akkor aztán kiutalványozzák neki a nyugdíjat. Ha nálunk egyetlen egy eset volna, — pedig nyugdíjas minisztereink között, hála Isten, vannak gazdag emberek, — hogy azok nem vették volna igénybe e nyugdíjat: a közvélemény kibékült volna e dologgal. De minthogy nálunk a nyugdíjat nem is igénylik, hanem valamennyien követelik: lehetetlen nem kívánni, hogy a miniszteri nyugdíj egyáltalában eltöröltessék. Mikor mi itt éveken át keressük annak módját, hogy a legszegényebb állami hivatalnokokat, a néptanítókat csak annyival is elláthassuk, a mennyiből megélhetnek ; mikor évekig húzódott, a mig néhány száz forinttal javítottuk az államitisztviselők fizetését: akkor nemcsak e körökben, hanem az egész országban rossz vért kell annak szülnie, mikor évenkint ezrekre menő összegeket vesznek fel az államkincstárból oly férfiak, kikről köztudomású, hogy egyáltalán rá nem szorultak e nyugdíjra. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ily szempontból pártolom e javaslatot is, én tehát az összes határozati javaslatokat elfogadom. Magát a költségvetést, mint a mely magában foglalja a közös ügyek által ránk hárított összes terheket, természetesen megtagadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani? Ha senkisem: a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat és azon határozati javaslatok beterjesztőit, melyek tiz aláírással vannak ellátva. A miniszter úr kivan szólani. Lukács László pénzügyminiszter : T. ház! A lefolyt vita alatt több oldalról tették nekem azt a szemrehányást, hogy múltkori felszólalásomban, melyet méltóztattak expozénak nevezni, nem terjeszkedtem ki a pénzügyi politika és pénzügyi adminisztráczió több fontos kérdésére. Azt hiszem azonban, hogy engem igazságosan e vád nem érhet, mert hivatkozhatom mindazokra, kik múltkori felszólal ásómnak tanúi voltak, hogy az a felszólalásom nem volt sem expozé, sem programmnyilatkozat, mert én akkor nem tekinthettem egyebet kötelességemnek, mint megtenni észrevételeimet azon megjegyzésekre, melyeket az előttem szólott t. képviselő úrtól hallottam, s megadni az ő kérdéseire a választ. (Úgy van! jobbfelöl.) Minthogy azonban az azóta lefolyt vitában a pénzügyi politikának és adminisztrácziónak nagyon sok fontos kérdése vettetett fel, méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezekre nézve ez alkalommal megjegyzéseimet megteliessem. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Ákos t. képviselő úr egyik múltkori ülésen azon óhajtásának adott kifejezést, hogy abban az esetben, ha a szeszmonopólium behozatik, az oly módon, és oly időben történjék, hogy a termelőknek és a gazdáknak alkalmuk legyen az új viszonyokhoz alkalmazkodni. Azt hiszem, hogy ez egy egészen méltányos kivánság, és én készségesen kijelentem, hogy semmi akadály e tekintetben nem fog feoforogni, mert a legjobb esetben, ha a tárgyalások eredményre vezetnek, a szeszmonopóliumtörvény az 1896 évi szeptember 1-je előtt nem lesz életbe léptethető, sőt tekintettel arra, hogy egy ily nagyfontosságú reform terjedelmes előmunkálatot tesz szükségessé, valószínű, hogy nem 1896-ban, hanem csak 1897-ben lesz az életbeléphető. Ugron Ákos és Bornemisza Lajos képviselő urak felhívták a kormány figyelmét arra, hogy azon esetben, ha a szeszmonopólium csakugyan behozatik, figyelemmel legyünk a mezőgazdasági szeszgyárak érdekeire. Már a múlt alkalommal volt szerencsém kijelenteni azt, hogy én a szeszmonopólium behozatalának Magyarországon, eltekintve a higiénikus szemponttól, első sorban az ipar szempontjából tulajdonítok fontosságot. És midőn az iparról szólottam, nem kizárólag a nagyipart, hanem mindenesetre az igen nagy fontossággal bíró mezőgazdasági szeszipart is értettem ez alatt, és igy, miután már jelenlegi törvényeink szerint is a mezőgazdasági szeszipar bizonyos kedvezményben részesül, azt hiszem, — habár nagyon nehéz egy törvényjavaslatra nézve, a mely iránt a tárgyalások még csak ezután fogmik megindíttatin, részletes nyilatkozatot tenni, — kijelenthetem, hogy a mezőgazdasági szeszgyártás a mouopólium behozatala esetében is, kellő méltánylásban fog részesíttetni, (Helyeslés.) s meg fognak tétetni mindazok az intézkedések, a melyek ezen, oly nagy fontosságú iparágnak prosperálását lehetővé teszik és biztosítják. (Helyeslés jobbfelöl.) Mindenesetre be fog tehát következni az, hogy nemcsak kedvezményes bevásárlási árak fognak adatni a mezőgazdasági szeszgyáraknak, hanem eg} r szersmind bonifikácziók is fognak részükre biztosíttatni, (Helyeslés jobbfelől.) sőt azt hiszem.
