Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-431

gg 431. országos ülés 18itö. február lő-éu, pénteken. arra szükség van többek között azért is, mert a paróchiák elesnek azon jövedelmektől, á melyek az egyházpolitikai kérdések megoldása előtt nekik nyitva állottak: hallgatással ne mellőzze, mert én ezt mint alaptételt el nem fogadhatom (Felkiáltások jobbfelöl: Mi sem!) azért, mert ez egyfelől nem természetes folyománya ée közvetlen következménye magának a megvalósított reformnak, másfelől pedig azért, mert ez oly kiszámíthat]an terheket róna az államháztartásra, melyeket a magyar állam a fenforgó körülmények közt, egyéb szükségletei mellett el sem is biina. Óhajtottam volna tehát, hogy a tekintetben a t. kormány részéről legalább óvó és figyelmeztető nyilatkozat történjék, hogy ez a segély nem az egyházpolitikai kérdések megoldásáimk következményét képezi, hanem csak annak a szituációnak, a melyben tényleg némely egyházak vannak, olyan egyházak jelesen, a melyek kulturmissziót teljesítenek, és magas állami érdekeket képviselnek, még pedig és külöuösen oly exponált helyiken, a hol nem lehet a magyar állam elég bőkezű olyan intézmények berendezésében, a melyek ezen felada toknak szolgálni hivatva vannak, (lgas! Úgy van! a baloldalon.) Itt vannak azután más dolgok is. En csak egy pár tételt említek fel, hogy az ország megítélhesse, hogy a jövő fejlődése milyen terheket róhat és fog róni az ország pénzügyeire. Itt van az adminisztráczió rendezésének kérdése, és ebben a rendezésnek egyik ága, a mely közelebb törvényileg megalkotandó lesz: a közigazgatási bíráskodás. Itt vannak, t, ház, azon súlyos közgazdasági bajok, a melyekkel ebben az országban számolni kell, nemcsak politikai szempontból, de különösen közgazdasági szempontból is. Ha ezen igényeket, azon határig, a meddig azok az állami élet biztosítottságát vonják maguk után, másfelől azon igényeket, a melyek az adóképesség emelésére is befolyással vannak, ki akarjuk elégíteni: akkor nem kis mérvű, hanem óriási összegekre lesz szükségünk. Azt hiszem, hogy ez iránt senki - ein lehet az országban tévedésben. Itt vannak azután a szoeziális bajok, melyekkel szintén számolnunk kell, ha az állani életfeladatait nem akarjuk szem elől téveszteni, s azt akarjuk, hogy azon fejlemények, a melyek elé megyünk, kártékonyak ne legyenek. Ha most már az ország ezen igényekkel meg akar küzdeni, akkor alaptételként kijelenthetem azt, hogy az ország bevételeiből egyetlen fillért sem szabad koczkáztatnunk, tehát vagy fenn kell azokat tartanunk, vagy ha azok hibásak, másokkal kell helyettesítenünk. A ki azt képzeli, hogy ily igényeket ki lehet elégíteni, a nélkül, hogy az állam jövedelmeit biztosítanak, sőt adófokozás nélkül fejlesztenők is: az homokra épít, annak kalkulusa nincs, az nem lát, és oly álláspontra helyezkedik, mely sem az állam érdekeinek, sem anyagi helyzetének, sem a reá váró feladatoknak meg nem felel. (Helyeslés balfelöl.) Szükség ví.n tehát először is rigorózus takarékosságra, másodszor oly intézményekre, melyek adórefoim alakjában nyilatkoznak meg szerintem is, melyek azonban adóemelési tendencziát nem tartalmaznak, (Helyeslés balfelöl.) hanem melyek arra vannak hivatva, ho^y az állam bevételeit igazságos alapon fejleszszék. Azt tartottam egész életemben, hogy adót fizetni nem tartozik a legideálisabb polgári kötelességek közé. De ha az emberiség alkotásánál fogva társadalmi szervezetre van utalva, ha e társadalmi szervezet továbbmenőleg a létért való küzdelemben állami szervezetté alakúi, ha az állam önmagában fenn nem állhat, hanem fenn azt kell tartani, ha mindezen szükségletekről valakinek gondoskodnia kell, akkor bármily nehéz kötelesség is az adófizetés, azzal számolnunk kell, és csak kettőt követelhetünk. Az egyik az, hogy a teherviselés, az adófizetés emberileg lehető tökéletes rendszeren nyugodjék. (Úgy van! balfelöl.) A másik pedig az, hogy az a társadalom jólétére és az állam felvirágoztatására, fordíttassák. E föltételek mellett komoly politikus sohasem azt mérlegeli, mi az a teher, mely a közszükségek érdekében az állampolgárok vállaira nehezedik, hanem mérlegeli azt, hogy szükség van-e arra valóban, és hogy oly érdekben használtatik-e fel, mely igazán megfelel a társadalom és az állam érdekűnek is? És itt jutok el a felvetett eszmék egyiké hez, az adóreform kérdéséhez. Az az emlékírat, melyet a volt pénzügyminiszter úr a ház tagjai közt szétosztatott, a porosz jövedelmi adóreformmal egyenlő természetű', és talán az volt a szülőanyja is, (Ellenmondás jobbfelöl.) legalább annyira hasonlít egyik a másikhoz, hogy csak formába kell önteni a memorandumot, és akkor meg fogjuk találni a porosz jövedelmi adótörvényjavaslatot; annyira hasonlítanak egymáshoz, mint a porosz házassági rendszer, (lgas! Úgy van! balfelöl) ahhoz a házassági rendszerhez, a melyet közelebb megállapítottunk. Ez az objekezió azonban nem válik hátrányára a volt pénzügyminiszter úrnak, mert e téren valami újabbat felfedezni akarni, ha már a létező rendszerekben van valami, a mi felhasználható, felfogásom szerint hiba, sőt talán szerencsétlenség is lenne. Ellenkezőleg, én az igen t. volt pénzügyminiszter úrnak érdeméül rovom fel azt, hogy ezt a kérdést felvetette. Hogy e kérdés felvetésére őt azután mi vezette, az más kérdés. En hiszem, hogy nem az a tisztán fiskális érdek