Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-430

4*0. orsaágos «l«s 199*. febrnár 14-én, csütörtököm, 43 zik. Az állam a tőkekamat-adó alapján a be­kebelezett tartozások után kirója a tíz százalé­kos adót, tehát a tőketulajdonos jövedelméből beveszi a megfelelő adót, azonban magának az adóssággal terhelt földbirtokosnak megfelelő egyenértékesítést nem nyújt, hanem elvégzi attól a földtől a kataszteri tiszta jövedelem alapján kirótt adót teljes mértékben, daczára annak, hogy az illető épen azért, mert adós, annak a földnek teljes jövedelmét nem élvezheti. Ha tehát, t. ház, azt akarjuk elérni, hogy az adóssággal terhelt földbirtokos osztálynak terhe könnyíttessék, amiíik exisztencziája bizto­síttassék, hogy az a tönk felé vezető úttól meg­mentessék: akkor magának az államnak a he lyes adóreform segítségével megkell állapítania, hogy az illető birtokos épen azért, mert adós, csak oly jövedelem után terheltessék, a mely­nek ő valóban, s tényleg élvezője is. Angol­országban és Olaszországban például az ármen­tesítési költségek mind teljes mértékben le van­nak vonva az adóból. Nálunk az ármentesítés kérdésénél a maximális terheltetés elve van megállapítva, a mely szerint ki van mondva, hogy csak akkor, midőn az ármentesített föld­birtok tiszta jövedelme 60°/o-ig megvan már terhelve ármentesítés! költségekkel, jön az állam­knestár az illető ármentesített földbirtokosnak segítségére. Méltóztassék most már csak egy kis egyszerű" számítást tenni. Hogyan áll például ;iz illető birtokos kataszteri tiszta jövedelme után jövedelmével, hogyha az ármentesítés! teher egész a 60 0 /o-ig már elért? A 60°/o után következik 25 1 /2°/o állami megterheltetés föld­adóban, s ennek megfelelő terheltetés községi, megyei pótadóban: kérdem, vájjon az illető föld­birtokos részére a kataszteri tiszta jövedelem alapján, hogyha annál a jövedelemnél többet nem produkálhat, marad-e csak a legkisebb jöve­delem is? Mindez oly rendszere a mi adóztatási viszo­nyainknak, melyeken a kormánynak segítenie kell. Segítem gyorsan, ha lehet ma és nem várni a holnapot. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Mert a Magyarországon uralkodó álta­lános gazdasági válságnak egyik legfőbb oka adóztatásunk mai rendszerében rejlik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ott van, t. ház, az 1876. évi — gondo­lom — XV. tcz. azon rendelkezése, a mely sze­rint ki van a törvényben mondva, hogy a föld árja, az árvíz vagy aszály által sújtott föld­területek után mikor nyújt az állam bizouyos kedvezményt. Ez a törvény azt mondja, hogyha a földárja, az árvíz, vagy az aszály egész dűlőket, vagy határokat pusztít el, akkor az illető földbirtokosoknak adóleengedésre van igényük. Már most kérdem a t. házat, hogyha például egy dűlőben 30, vagy ha egy határban 150 paiczella nincsen aszály által elpusztítva, vagy nincs árvízzel, vagy fakadó árral elöntve, hát jogo?, józan dolog-e az, hogy 140 vagy 130 birtokosnak, a kinek az aszály tönkretette, vagy árvíz, vagy földárja a termelést lehetetlenné tette, ezen törvény útján kedvezmény egyáltalá­ban ne adassék, daczára annak, hogy nemcsak egy, hanem a fakadó víz és árvíz által esetleg több éven át van megfosztva attól, hogy a föld­nek termését élvezhesse. A t. pénzügyminiszter is jól tudta, mert hiszen az ő államtitkársága idejében történt, hogy például Csongrád, Csanád- és Békés­megyékben a múlt évben a határt az aszály, és a hesszeni légy a legnagyobb mértékben ter­méketlenné tette. A birtokosok folyamodtak adó­elengedésért, mert egész parczeilák termését pusztította^el a'hesszeni légy, s egész dűlőket tett. tönkre az aszály. Azonban tekintettel az 1876 évi XV. tcz. általam már jelzett rendelkezésére, a pénzügyminiszter megtagadta az adóelenge­dést, mert például esetleg a dűlő, vagy határ néhány parezellája teljesen el nem pusztíttatott. Hát, t. ház, az ilyen adórendszer theóriá­ban megállhat, ilyen adórendszer mellett theóriá­ban még élni is lehet, de a gyakorlati életben ez a töiikremenéshez vezet. Ez az adórendszer például kritikus időkben, mint a múlt esztendő volt, Csanád, Csongrád és Békés vármegyékre nézve, egyáltalán lehetetlenné teszi az exisztálhatást. És méltóztassanak elképzelni, hogy az az általános válság, mely Magyarországot fenyegeti, létében támadja meg — a mely a magyar szocziális mozgalmaknak is egyik fő­oka — nem másban rejlik, mint abban, hogy a magyar Alföldön, —ahol eddig a földmunkása munkát kapott, és igy exisztálni birt, — ma a gazda, a ki Magyarországnak igazi állam­fentartó elemét képezi, ma maga is alig élhet s így munkát a munkásnak nem adhat. Ez a helyzet nyit utat az általános válság felé, mely a birtokost töukremenéshez;, a munkást a kenyér miatt a szocziaíizmüshoz hajtja. T. ház! A pénzügyminiszter úr figyelmét ezekre vagyok bátor felhívni, és a mennyire a mai helyzet általában a legnehezebb magára a birtokos-osztályra nézve, a mit bizonyára a miniszter úr abból ítélhet meg legjobban, hogy az Alföldön kénytelen volt az adóvégrehajtáso­kat felfüggeszteni, mert az adózó polgárság az ott uralkodó gazdasági válság miatt, de legkü­lönösebben az elmúlt év aszálya miatt az adó­fizetésre, hogy úgy mondjam, teljesen képtelen. De tekintettel t. ház, arra, hogy a pénzláb az egész országban, mindenütt le van szállítva, egyáltalában nem indokolt az, hogy az adó és illetékek után maga az államkincstár 6°/o-kal 6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom