Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-448

448. országos ülés 1895. márczius 12-én, kedden. 463 hogy anuak németnek kell lennie, mert ott van a honvédség ugyanazon szolgálati szabályzatiak ugyanazon tábori szolgálati szabályzattal, mint a mely érvényes a közös hadseregben, és mégis kiegészítő részét képezi, t. ház, a honvédség a közös hadseregnek, pedig az magyar szellemű szervezetére nézve, és magyar nyelven adminisztráltatik, magyar az ő kommandója is. Engedjen meg, t. ház, de midőn a törvény azt mondja, hogy a magyar hadsereg az összes hadseregnek kiegészítő része, akkor ez nem azt jelenti, hogy a hadsereg egységes: mert rögtön czitálom a 67-iki XII. törvényezikk 8-ik szakaszát, mely a külügyekre nézve ezeket mondja: »A pragmatika szankczióból folyó közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek ezélszerü vezetése. E ezélszerü vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az ő Felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik nieg.« Az már csak kétségtelen, hogy Ausztria egy külön államot képez; kétségtelen, hogy Magyarország külön államot képez, s a kül ügyekre nézve ugyanaz a kifejezés foglaltatik itt, mint a hadseregre nézve, tudniillik, hogy az összes országokat együtt illeti meg. Tehát, midőn mint az összes hadseregnek kiegészítő részéről, a magyar hadseregről van szó, akkor fel van tételezve, hogy mint a külfölddel szemben védelmi eszköz, a hadsereg egyöntetűen fog alkalmaztatni, egyöntetű szabályok szerint fog kiképeztetni, egyöntetű szelleme lesz az egész szer vezetnek, hogy tudniillik hány emberből álljon egy zászlóalj, hány emberből álljon egy század, hány szakaszból álljon egy század, hány ezred képezzen egy dandárt, egy dandár hány emberből álljon, egy divizió hány emberből álljon, egy hadseregben pedig mekkora tömegek csoportosíttassanak, mily kapcsolatok létesíttessenek a különböző hadseregtí organizmusok között, mily kapcsolat legyen hadtestek és dandárok között, hisz ez különböző hadseregekben különbözőképen van megalkotva. Az egységes vezérlet csak azt kívánja, hogy ezek a szervi összeköttetések, ezek a beosztások úgy az összes hadseregben, mint annak kiegészítő részében, a magyar hadseregben, egységes elvek szerint történjenek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát, t. ház, én el nem fogadhatom, hogy törvényeinkben valaha és bárhol feltalálhatták a hadseregnek egységét; ez egy tény, a mely tény itt előttünk áll, a melyet megdönteni képesek nem voltunk, de a midőn az 1867. évi XII. törvényezikk 28. szakasza is a kiegyezésnek feltételéül a paritást és a dualizmust állította fel, akkor a paritásnak abban kell nyilvánulnia, hogy a magyar nyelv ugyanazon jogokkal birjon, mint a német nyelv, (Helyeslés a szélső baloldalon.) s a dualizmusnak abban kell nyilvánulnia, hogy a hadsereg nem egységes, hanem kettős szervezettel birjon. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Hogy 1867-től fogva a közvélemény akkorát hanyatlott, hogy Magyarország a saját érdekeit oly kevéssé tudja megvédelmezni, azt egyenesen annak a gyászos eseménynek lehet tulajdonítani, a melyről tegnap Tisza Kálmán képviselő úr itt hosszasan nyilatkozott. Valahányszor szóba keitíl az 1875-iki fúzió, megvallom őszintén, lelkem mindig haraggal telik el, mert azt látom, hogy ha Tisza Kálmán megmaradt volna az ő közjogi ellenzéki elvei mellett, ha ő 1875-ben nem csatlakozik a Deák-párthoz, azon elvek, a melyeket mi képviselünk most, nem jutottak volna dekadencziába, a nemzetnek nemzeti törekvései nem estek volna visszafelé azon az úton, a melyet fejlődésszertíieg meg kellett volna tennie, hanem mind előbbre törtek volna. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az az eset, hogy egy közjogi ellenzék pártvezére a maga, elveiről lemondott és csatlakozott az 1867-iki alap védőihez, maga után vonta azt a gyászos konzequencziát, hogy azon czélból, hogy Bécscsel szemben a maga hűségét, a maga lojalitását és azt, hogy ő igazán az 1867-iki alapnak hű szolgája, be tudja bizonyítani, mindent el kellett követnie azon elveivél szemben, és elveiuek azon védelmezőivel szemben, a kik azon programmot hirdették, a melyet ő állított fel. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, a képviselő úr azt mondja, hogy ő elveit 1875-ben csak felfüggesztette, és fúzióba lépett azért, mert az ország pénzügyi helyzete mind veszélyesebbé vált. Igaz, hogy az ország nagyon szomorú és nehéz pénzügyi helyzet előtt, állott 1875-ben; de a t. képviselő úr fúzióra nemcsak azért lépett, mert az ország volt olyan szomorú helyzetben, hanem azért, mert "már pártja volt szomorú helyzetben (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) azért, inert már pártja az ellenzékiséget nem bírta tovább. Bátran lehetett volna ráidézni azokat, a miket Csernatony Lajos az »Ellenőr«-ben megírt, a mikor Ghyczy Kálmán a maga harmincz emberével a középpártot alkotta meg, és kormányra jutott, azt mondta: (Olvassa.) »Kiékeztek, és mint az éhes farkasok szállnak most le a falukba, s a bölcsőjében falják fel a gyermekeket.« (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, ha az volt a feladata a fúziónak, hogy az ország pénzügyeit kell rendezni, és ezt komolyan vette Tisza Kálmán, s ezért elveit feláldozta,jhogy a hazát megmentse egy nagy anyagi romlástól, honnan vette akkor Tisza Kálmán magának a jogot, hogy a nemzet egész akaratával szemben, a nemzet harsogó közvéleményével szemben