Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-447

447. országos Illés 1895. márczius 11-én, hétfőn. 439 gári házasság behozatalát. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Ez néhai gróf Andrássy Gyulának oly konkrét és határozottan kifejezett álláspontja volt, hogy ha t. képviselőtársam őt úgy tünteti fel, mint a ki nem tért el a maga álláspontjától semmiféle kérdésben, akkor ne méltóztassék kétségbe vonni azt sem, hogy ebben sem tért volna el. Ha pedig ebben nem tért volna el, akkor a czélra nézve talán egyet értett volna a t. túloldallal, de az eszközökben semmi esetre sem. (Igazi Úgy van! a haloldalon.) És ha talán ez nem lett volna akadály a túloldalra nézve, hogy mégis azt mondja, hogy gróf Andrássy Gyula a ezélokra nézve egyetért velük, s ők erre helyezik a fősúlyt, és maradtak volna azon irányzat mellett, a melyet el foglaltak; engedjék meg, hogy mi is arra helyezzük a fősúlyt, a mire nézve t. képviselőtársam maga is elismeri, hogy a ezélokra nézve néhai gróf Andrássy Gyula igazat ad nekünk, és engedjék reménylenünk azt is, hogy idővel, talán nem sokára, a t. túloldal az eszközökre nézve is igazat fog nekünk adni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Sima Ferencz: T. ház!. . . Molnár Antal jegyző: Horánszky Nándor! Elnök: Kérem a képviselő urat, a dolog csakugyan úgy van, hogy mivel a képviselő úr átengedte Ábrányi képviselő úrnak a helyét, a képviselő úr tehát a liszta végére jut. Most tehát Horánszky képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások balfelöl: Most Horánszky engedi át neki! Derültség.) Akkor tessék. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Csendet kérek ! Sima Ferencz: T. képviselőház! Mielőtt beszédemnek tulajdonképeni tárgyára térnék, pár pillanatig foglalkozni kívánok gr. Andrássy Gyula t. képviselő úrnak beszédével. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt, t. képviselőház, az ő beszédének zárszavára akarok utalni, a melyben ő ezen oldallal szemben a politikai jóízlést hangoztatja itt a házban, és konstatálnom kell, hogy a politikai jóízléssel nagyon sokszor épeu arról az oldalról nem találkozunk, a hol épen ő ül. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Mert hogy egyebet ne mondjak, akkor, a mikor az ő beszédével szemben Ábrányi Kornél t. képviselőtársam az ő apjára hivatkozva, a legsúlyosabb argumentumokat hozza fel az ő álláspontjának czáfolásáúJ, akkor erre a t. képviselő urnak egyéb válasza nincs, mint kaezagása és mosolya. (Igaz! balfelől.) Hát, ha ez a politikai jóízlés, akkor mi e tekintetben még gr. Andrássy Gyula t. képviselő úrtól sem kívánunk tanulni. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! Azt mondja gr. Andrássy Gyula t. képviselő úr, hogy az ő apja politikai czélban egyezett gr. Apponyi Albertnek a katonai kérdésben elfoglalt álláspontjával, azonban az eszközök megválasztásában vele egyet nem értett. Hát, t. ház, erre gr. Andrássy Gyula, maga a nagy, talán joggal hivatkozhatott, talán ilyen álláspontot intézmények nélkül és jogosan foglalhatott el, hanem erre a bázisra gr. Andrássy Gyula, a kicsi, intézmények nélkül politikai törekvést nem bazirozhat. (Helyeslés balfelől.) Mert, t. ház, hogy gr. Andrássy Gyula saját egyéniségének nagyságában, politikai rendkivüli súlyában is birt erővel arra, hogy esetleg nemzeti aspiráczióknak Bécs felé, nemzeti követeléseknek a trón felé utat, teret nyisson, azoknak érvényt szerezzen, azt én a magam részéről természetesnek tartom, és gr. Andrássy Gyulának politikai szereplése e tekintetben egy nagy, fényes tanúbizonyság is. Azonban, t. ház, abból a hagyatékból, a melyet gr. Andrássy Gyula hagyott hátra, hogy abból az ifjú gróf Andrássy Gyulának élnie abszolúte nem lehet, arra elég, ha gróf Andrássy Gyula maga hasonlítja össze politikai súlyát apjáéval. Apja egész élete végéig döntő befolyást gyakorolt nemcsak a nemzet, de az egész monarchia sorsára, ő az ő Felsége személye körüli miniszterséget csak alig egy esztendeig is kínnal tudta megtartani. (Egy hang a jobboldalon: Ez a politikai jóízlés.) Ez az óriási különbség, t. ház, a két államférfiú között, és mikor ezt az óriási különbséget látjuk, és konstatáljuk, akkor, t. ház, mi sem természetesebb, mint az, hogy nem az egyének nagyságában, nem az egyének hazafiságában kell keresni a nemzeti aspirácziók teljes biztosítékát, hanem intézményekban. És ép azért egyedül az, a mi e tekintetben a nemzetre nézve irányadó lehet, az álláspont, melyet a nemzeti párt részére elfoglalt, hogy bár ő is egyénileg nagy, azért mégis nem egyéniségében, hanem intézményekben kívánja a nemzeti aspirácziókat biztosítani. (Igaz! Űgj van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ezek előrebocsátása után áttérek beszédem tulajdonképeni tárgyára, és itt mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom azt, hogy a mennyiben az appropriaczionáiis törvény általános vitájánál felszólaltam, ha nem hallottam volna az általános vitában beszélni Magyarország miniszterelnökét, és nem hallottam volna a nemzeti aspirácziók szempontjából megnyilatkozni Tisza István ajkán azt a rideg szellemet, mely mint a fagyos szél sivított végig itt a termen, és hogyha nem olvasnám végül, t. ház, a kormány félhivatalos és nem hivatalos, de a kormányt minden irányban támogató lapoknak azon, az ellenzéket szinte terrorizálni kivánó kritikáját, hogy az ellenzék azzal, mert kritikát gyakorol a kormány politikája felett, veszélyez-