Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-447

432 447. országos ülés 1895. mirczius 11-én, hétfőn. házon kívííl már sokat hallottunk arról azelőtt is. Fölemlítette pedig akként, hogy a 67-es alapon álló összes pártoknak kellene ezt a fúziót keresztülvinni, és jelezte azt is, hogy az csak akkor lesz teljes és hatályos, ha azok mind egyesülten viszik azt keresztül. (Halljuk! Halljuk!) Erre nézve a t. kormánypárt részéről olyforma nyilatkozatokat hallottunk részint a korínáuyelnök úrtól, részint egyes képviselő uraktól is, hogy a fúzió tulajdonképen lehetséges, ha a 67-es alapon álló többi pártok a kormánypártba belépnek. E közt és a közt, a mit gróf Szapáry Gyula mondott, óriási különbség van. Olyan pártnak, mint például a nemzeti párt, a maga évtizedes programmját csak úgy könnyen és egyszerűen feladnia teljes lehetetlenség. (Úgy van! halfelöl) A ki tehát a fúziót akarja, az ilyet nem is követelhet. (Úgy van! balfelöl.) Én, t. képviselőház, 1875-ben, midőn az a nevezetes fúzió az akkori Deák-párt és a baloldal között létrejött, egyike voltam azoknak, a kik ezen fuzionális tárgyalásokban élénk részt vettek, a mint hogy annak következtében én azután csakugyan a kabinetbe be is jutottam. Méltóztassanak elhinni, az a fuzionális eljárás, és az, a melyet a múlt év végén és ez évben a kormánypárt részéről tapasztaltunk, óriási módon különböznek egymástól; (Helyeslés bálfélől.) akkor báró Wenckheim Béla a kormány, illetőleg a Deák-párt részéről vette kezébe a fuzionális tárgyalásokat és azok közül, a kikkel fuzionálni kívántak, meghívta a tárgyalásokra együtt és egyszerre az illetőket, hogy ottan megállapodhassanak arra nézve, lehetséges-e vagy nem az, a mit a parlamentben tulajdonkép a baloldal akkori vezére, Tisza Kálmán, jelenlegi képviselő úr jelzett, tudniillik a két pártnak az egyesülése. A tárgyalások folytak, és a tárgyalások folyamán történtek azok a megállapodások, a melyek azután a párt alakulását létesítették. Akkor, t. képviselőház, ennek az egyesülésnek lényege, valóságos oka az volt, hogy az ország financziális viszonyai nagy derutba kerültek, és nem volt kilátás arra, hogy a Deákpárt maga az országot azokból kivezethesse; nem volt kilátás azért, mert másképen mint az adók és közterhek emelésével ezt a bajt megszüntetni nem lehetett, a Deák-párt pedig nem bizott magában, hogy képes legyen itt a parlamentben keresztül vinni azokat a nagy adóemeléseket, a melyekre szükség volt. Ez volt a lulajdonképeni ok, ezen az alapon történt azután egyesülés, még pedig a baloldali részről akként, hogy a maga elveire nézve bizonyos időkre kilátásba helyezte, hogy azokat nem fogja itt a parlamentben érvényesíteni. Eötvös Károly : Felfüggeszti! Péchy Tamás: . . . Felfüggeszti. Erre nézve Wenckheim határozottan azt mondta: A mi pedig illeti a későbbi teendőket, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy félév múlva Tisza Kálmán lesz a miniszterelnök, már pedig nagyobb garancziát csak lehetetlen valakinek adni, mint ha épen az ellenzéki párt vezére lesz az, a ki a kabinet élére áll. Ez teljesen igaz is, mert hiszen, ha egy pártból, a mely bemegy a kormánypártba, — például hí bemenne most is, — épen a kormány élére való jutással vétetik be épen az ellenzéknek a vezére és hozzá még két más, a ki vele küzdött eddig is egy téren, ez bizonyára igen nagy garancziát nyújt arra nézve, hogy ott a maga nézeteinek és véleményének kellő súlyt és befolyást fog és tud is szerezni. A balközép tehát ezáltal nagyon természetesen magát megnyugtatva érezhette. Ez egészen más dolog, mint a mi most történt; mert most a fúziót tárgyalták a kormánypárt körében, külön egyesekkel, olyanokkal, a kikről előre tudták, hogy hangoztatják a fúziót, de nem akarják, (Igaz! Úgy van! a bal- és seélső baloldalon.) és azután meghallgatták még Szapáry Gyulát, a ki igenis akarta a fúziót, a mint azt itt ki is jelentette, de neki nem volt meg az a hatalma és befolyása, nem lévén a kormánypártban, hogy álláspontját ott érvényesítse. Meghallgattak azután még két döntő súlyú férfiút a nemzeti pártból, gr. Apponyi Albertet és Horánszky Nándort, de mindegyiket különkülön, és ezeket nem is más, hanem] egyenesen ő Felsége hallgatta meg, a ki a dolog természete szerint maga nem csinálhat fúziót, mert hisz ez a pártok közti egyesülés. T. ház! Ezt azért jegyeztem meg, mert én akkor is azt tartottam, ma is azt tartom, hogy érezte a kormánypárt, hogy szükséges volna a fúzió; tudták, hogy az egész ország hasonlókép érzi ezt ma nagyobb mértékben, mint 1875-ben, mert ma nagyobb a veszély. De úgy tettek, mint a régi táblabíró, a ki az ellenfél táborába ment, és ott agyondicsérte annak jelöltjét, de csak azért, hogy másnap mindent elkövethessen ellene. Ügy tett a kormánypárt is: minden úton-módon el akarta hitetni az országgal, hogy akarja a fúziót, de még csak eszében sem volt az másként, mint a hogy valamikor mondották: Unbedingte Unterwerfung föltételével, melyet az akkor letiport ország sem fogadott el, és nagyon természetes, hogy most az ellenzék sem fog elfogadni. Ezeket kívántam a fúzióra nézve megjegyezni. Méltóztassék meghinni, t. képviselőház, hogy meglesz ez a fúzió, akár akarják az urak, akár nem. Mert az a dekadenczia, melyet az urak itt négy év óta keresztíílvittek, még egy pár bukdácsolást vonhat maga után, de