Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-446

446. országos ülés 1895. márczius 9-én, szombaton. 423 lakásuk körül, melyeket ha el nem végeznek, a sorsuk olyan lesz, mint Isten tudja, hány társuké: a munkából való kiesapatás. Panaszol­ják azt, hogy: »Saját pénzükből a kórház ré­szére minden hónapban fizetnek, s szívesen ad­ják, hogy ha valami szerencsétlenség történik velük a veszélyes bányamunkában, legyen mi­ből ápolják; de betegeiknek télen akárhányszor nem fűtenek; a fát, melynek a kórházba kel­lene elégnie, mások használják el.« Panaszol­ják, hogy a sóhajtásnál a jelzést úgy hamisítja meg a felebbvaló, hogy a szeget 14 —16-tal előbb viszi, a mi azt jelenti, hogy 14 — 16 csil­lével több só jött ki a bányából eldobni való, nagyon természetes, hogy ugyanannyi csille só kivágási díja, a mely sohasem lett kivágva, de el lett számolva, az illető felebbvaló zsebébe vándorol. Panaszolják azt is, hogy: »A kősót, mikor ki van fejtve, lenn a bányában máglyába rak­ják s a kivágatási díjat az államkincstár min­den egyes kősóért kifizeti; minthogy azonban a kősók, a mint a 6. pontban említettük, jóval nagyobbak, mint a hogy kellene, minden mág lyában megmarad 600 —1000 kőső; ezeket, a melyek már egyszer ki voltak fizetve, áthordat­ták egy másik fizetetten máglyába, a kincstárral megfizettették a kivágatási díjat másodszor, s tették zsebre«. Panaszolják azt is ; hogy: »Á tisztviselő urak kincstári anyagból s kincstári fizetéssel a saját privát-szállásukat bútorokkal látták el, a miről maguk az illető mesteremberek, h a vizs­gálat jön, eskü alatt vallomást kell, hogy te­gyenek.* Panaszolják továbbá azt is, hogy: »Min­denféle akadályokkal találkoznak a tisztviselők részéről csak azért, hogy ezek a tisztviselők hatalmukat velük szemben gyakorolhassák.« T. ház! Hogy mi a való ezekből, mi nem, azt én nem tudom, de azt gondolom, joggal és igazsággal állíthatom, hogy ha csak egy része, vagy csak egyike is való ezen panaszpontoknak, akkor ezeket az álláspontokat gyökeresen orvo­solni kell, példás büntetésre van szükség, (Helyeslés a baloldalon.) helyreállítására annak a tisztaságnak, igazságnak és rendnek, a melynek ott különösen mai napság a munkásokkal szem­ben fennállania kell. (Helyeslés hal felől.) . T. ház ! Az esetleg általam kérendő vizs­gálat vagy konstatálni fog ott bajokat, vagy nem. Ha konstatálni fog, példás elégtételnek kell azt követnie, ha nem fog, akkor egy szi­gorú pártatlan vizsgálat által ki kell deríteni a valót, meg kell nyugtatni az illetőket, sőt ha köztük izgatók vannak, azokat felelősségre kell vonni. (Helyeslés.) De a tényállást a maga tisz­taságában helyreállítani első kötelesség, a mi­nek meg kell történné, (Helyeslés.) a mai társa­dalmi bajok és viszonyok mellett, mert a tör­vényhozásnak meg kell mutatnia, hogy ott, hol jogos panasz van, ott is orvoslás itt találkozik, hol azonban ily panasz jogtalan, és izgatások­nak képezi eredményét, az illetők felvilágosít­tassanak és hasonlókép felelősségre vonassanak. Szigor jobbról, szigor balról, (Felkiáltások a bal­oldalon: Igazság!) ez az egyedüli segítség. (He­lyeslés.) Ezért azt vagyok báíor kérni, hogy egyelőre ezen panaszpontok, melyeket írásban 140 aláírással ellátva vagyok bátor interpellá­czióm mellett benyújtani, vizsgálat tárgyává tétessenek, s annak idején legyen szíves a t. miniszter úr a vizsgálat eredményéről a háznak jelentést tenni. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon ) Erre vonatkozó ínterpelláczióm, mely egyetlen pontból áll, s a melyhez hozzá csatolom az írásbeli nyilatkozatot, következőképen hangzik: (Olvassa.) »Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a marosvúj vári sóbányái munkások azon panaszai­nak felderítésére, melyet írásba foglalva a je­len interpelláczió mellett bemutatok, haladékta­lanul szigorú vizsgálatot rendelni el; szükség esetén a mutatkozó visszaéléseket megtorolni s az eredményről annak idején a házat értesíteni ?« Ajánlom Ínterpelláczióm kiadását a t. pénz­ügyminiszter úrnak. (Helyeslés a bal- és szélső­balon.) Lukács László pénzügyminiszter: Ter­mészetesnek fogja találni a t. ház, hogy ezen interpelláczió meritumára ez alkalommal nem kívánok választ adni, hanem fentartom azt magamnak akkorra, midőn a részletes adatok birtokomban lesznek. Mindazonáltal, miután nagyon súlyosak azok a vádak, melyek ezen interpelláczió indokolásában felemlíttettek, nehogy félreértésre adjou okot, hogy ez alkalommal a kormány hallgatással mellőzi ezt a kérdést, méltóztassanak megengedni, hogy csak igen röviden megemlítsem azt, miszerint nem isme­retlen a kormány előtt, hogy a marosújvári sóbányák munkásai között már évek sora óta bizonyos izgatottság és nyugtalanság mutat­kozik. Számtalan panasz érkezett, deputácziók jöttek íel a minisztériumba ezen panaszok orvos­Sása végett, a kormány több alkalommal vizs­gálatot tartott, és, ha jól emlékszem, három vizsgálat volt már ebben az ügyben elrendelve, részben a minisztériumból kiküldött tisztviselők, részben egyik-másik pénzügyigazgatóság köré­ből kiküldött tisztviselők bízatván meg a vizs­gálat teljesítésével. Ezek a vizsgálatok konsta­tálták azt, hogy a munkások elégűletlensége, részben a volt tisztviselők és felügyelők hibáira és mulasztásaira, részben pedig bizonyos rend­szeres izgatásokra vezethető vissza. Azok a sérelmek, melyeket a vizsgálatok konstatáltak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom