Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-446
446. országos ülés 1895. márczius 9-én, szombaton. 423 lakásuk körül, melyeket ha el nem végeznek, a sorsuk olyan lesz, mint Isten tudja, hány társuké: a munkából való kiesapatás. Panaszolják azt, hogy: »Saját pénzükből a kórház részére minden hónapban fizetnek, s szívesen adják, hogy ha valami szerencsétlenség történik velük a veszélyes bányamunkában, legyen miből ápolják; de betegeiknek télen akárhányszor nem fűtenek; a fát, melynek a kórházba kellene elégnie, mások használják el.« Panaszolják, hogy a sóhajtásnál a jelzést úgy hamisítja meg a felebbvaló, hogy a szeget 14 —16-tal előbb viszi, a mi azt jelenti, hogy 14 — 16 csillével több só jött ki a bányából eldobni való, nagyon természetes, hogy ugyanannyi csille só kivágási díja, a mely sohasem lett kivágva, de el lett számolva, az illető felebbvaló zsebébe vándorol. Panaszolják azt is, hogy: »A kősót, mikor ki van fejtve, lenn a bányában máglyába rakják s a kivágatási díjat az államkincstár minden egyes kősóért kifizeti; minthogy azonban a kősók, a mint a 6. pontban említettük, jóval nagyobbak, mint a hogy kellene, minden mág lyában megmarad 600 —1000 kőső; ezeket, a melyek már egyszer ki voltak fizetve, áthordatták egy másik fizetetten máglyába, a kincstárral megfizettették a kivágatási díjat másodszor, s tették zsebre«. Panaszolják azt is ; hogy: »Á tisztviselő urak kincstári anyagból s kincstári fizetéssel a saját privát-szállásukat bútorokkal látták el, a miről maguk az illető mesteremberek, h a vizsgálat jön, eskü alatt vallomást kell, hogy tegyenek.* Panaszolják továbbá azt is, hogy: »Mindenféle akadályokkal találkoznak a tisztviselők részéről csak azért, hogy ezek a tisztviselők hatalmukat velük szemben gyakorolhassák.« T. ház! Hogy mi a való ezekből, mi nem, azt én nem tudom, de azt gondolom, joggal és igazsággal állíthatom, hogy ha csak egy része, vagy csak egyike is való ezen panaszpontoknak, akkor ezeket az álláspontokat gyökeresen orvosolni kell, példás büntetésre van szükség, (Helyeslés a baloldalon.) helyreállítására annak a tisztaságnak, igazságnak és rendnek, a melynek ott különösen mai napság a munkásokkal szemben fennállania kell. (Helyeslés hal felől.) . T. ház ! Az esetleg általam kérendő vizsgálat vagy konstatálni fog ott bajokat, vagy nem. Ha konstatálni fog, példás elégtételnek kell azt követnie, ha nem fog, akkor egy szigorú pártatlan vizsgálat által ki kell deríteni a valót, meg kell nyugtatni az illetőket, sőt ha köztük izgatók vannak, azokat felelősségre kell vonni. (Helyeslés.) De a tényállást a maga tisztaságában helyreállítani első kötelesség, a minek meg kell történné, (Helyeslés.) a mai társadalmi bajok és viszonyok mellett, mert a törvényhozásnak meg kell mutatnia, hogy ott, hol jogos panasz van, ott is orvoslás itt találkozik, hol azonban ily panasz jogtalan, és izgatásoknak képezi eredményét, az illetők felvilágosíttassanak és hasonlókép felelősségre vonassanak. Szigor jobbról, szigor balról, (Felkiáltások a baloldalon: Igazság!) ez az egyedüli segítség. (Helyeslés.) Ezért azt vagyok báíor kérni, hogy egyelőre ezen panaszpontok, melyeket írásban 140 aláírással ellátva vagyok bátor interpelláczióm mellett benyújtani, vizsgálat tárgyává tétessenek, s annak idején legyen szíves a t. miniszter úr a vizsgálat eredményéről a háznak jelentést tenni. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon ) Erre vonatkozó ínterpelláczióm, mely egyetlen pontból áll, s a melyhez hozzá csatolom az írásbeli nyilatkozatot, következőképen hangzik: (Olvassa.) »Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a marosvúj vári sóbányái munkások azon panaszainak felderítésére, melyet írásba foglalva a jelen interpelláczió mellett bemutatok, haladéktalanul szigorú vizsgálatot rendelni el; szükség esetén a mutatkozó visszaéléseket megtorolni s az eredményről annak idején a házat értesíteni ?« Ajánlom Ínterpelláczióm kiadását a t. pénzügyminiszter úrnak. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Lukács László pénzügyminiszter: Természetesnek fogja találni a t. ház, hogy ezen interpelláczió meritumára ez alkalommal nem kívánok választ adni, hanem fentartom azt magamnak akkorra, midőn a részletes adatok birtokomban lesznek. Mindazonáltal, miután nagyon súlyosak azok a vádak, melyek ezen interpelláczió indokolásában felemlíttettek, nehogy félreértésre adjou okot, hogy ez alkalommal a kormány hallgatással mellőzi ezt a kérdést, méltóztassanak megengedni, hogy csak igen röviden megemlítsem azt, miszerint nem ismeretlen a kormány előtt, hogy a marosújvári sóbányák munkásai között már évek sora óta bizonyos izgatottság és nyugtalanság mutatkozik. Számtalan panasz érkezett, deputácziók jöttek íel a minisztériumba ezen panaszok orvosSása végett, a kormány több alkalommal vizsgálatot tartott, és, ha jól emlékszem, három vizsgálat volt már ebben az ügyben elrendelve, részben a minisztériumból kiküldött tisztviselők, részben egyik-másik pénzügyigazgatóság köréből kiküldött tisztviselők bízatván meg a vizsgálat teljesítésével. Ezek a vizsgálatok konstatálták azt, hogy a munkások elégűletlensége, részben a volt tisztviselők és felügyelők hibáira és mulasztásaira, részben pedig bizonyos rendszeres izgatásokra vezethető vissza. Azok a sérelmek, melyeket a vizsgálatok konstatáltak,
