Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-445
445. országos ülés 1895. márczins 8-án, pénteken. 399 tölt el benső bizalmas tanácskozásokban. Ab- j szolute nem tudom, miről beszélnek, nem is | keresem; lehet, hogy nem a politikának talál- j hozása ez, hanem a személyes egyéni benső szimpathia. (Derültség a báloldalon.) Tudjuk azt mindnyájan, hogy nemcsak a politikai pártszempontok, de a karakterek egyező vonásai a németnek azon közmondása: »Gleich und Gleich gesellt sieh gern« elve szerint összehozzák az embereket a politikában, az ember sokszor olyanokkal is kénytelen egy irányt követni, a kikkel különben jellemileg egyáltalán nem érzi magát egyenlőnek, — ez természetes, mert a magasabb czélok szolgálatáró! van szó, — és megfordítva is áll ez. Nem akarom tehát azt kérdeni, milyen okból barátkoznak. Azokra, t. képviselőház, a miket Tisza István t. képviselő úr elmondott, nagyon nehéz reflektálni, ezek mind olyan dolgokra vonatkoznak, a melyek itt a képviselőházban, azt lehet mondani, esztendők óta vita tárgyát képezik; minden oldalról bőven megvilágítva és elhomályosítva lettek. Hogy a t. képviselő úr a szofizrnát igen szubtilis művészettel tudja kezelni, azt mindnyájan kénytelenek vagyunk elismerni; az egész képviselőház tudja, hogy ő igen tehetséges férfiú; hogy ebben az irányban érvényesítette tehetségét, azt mi csak sajnálni tudjuk. (Egy hang a szélsőbalon: Az örökség!) Darwin theóriájának érvényesülését látom benne. (Nagy derültség a hal- és szélsőbalon. Zaj. Elnök csenget.) Kétségtelen, hogy egy sok finomsággal és ügyességgel előadott konglomerácziója volt az elhomályosításnak és a szofizmáknak Tisza István képviselő úr beszédje; annál őszintébb, annál drasztikusabb volt az a közjogi fejtegetés, a melyet ma a miniszterelnök úrtól itten hallottunk. Hát, t. képviselőház, hogy ezzel megint részletesen foglalkozzunk, azt, úgy hiszem, önök sem kívánják, de különben hisz, hogy a t. miniszterelnök úr jogot nem végzett, azt tudom, de hiszen van sok ember, a ki vizsgát nem tett, és azért tanúit, de azok után, a miket itten ma elmondott, nagyon kétségbe merem vonni, hogy közjoggal egyáltalában valaha foglalkozott volna, hogy egy magyar közjogi könyvet elolvasott volna, vagy talán csak azt is tudná, hogy írtak-e valaha Magyarországon közjogi könyvet. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Hogy a t. miniszterelnök úr az ő nagyszabású beszédében úgy a közjogi dolgokat, mint egyéb kérdéseket milyeu mértékkel mérte, ahhoz nekem sok szavam nincs; a kinek mértéke rövid, az hegyeket nem mérhet meg. Én részemről csak azzal végzem beszédemet, hogy mi büszkék vagyunk vezérünkre, és joggal büszkébbek napról-napra. Önök pedig hunyják be szemüket s legyenek büszkék a miniszterelnökre. (Nagy derültség a bal- és szélsőbalon. Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Az ilyen kezekben szívesen látom a porolópáíczát, nincsen kifogásom ellene, ha a bírói mogyorópálcza van azokban letéve, de Magyarország korinánypálczáját sem bizalommal, sem megnyugvással azokba letéve nem látom. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) Elnök: T. képviselőház! Most már háromnegyed kettőre jár az idő, és szólásra még vannak felírva. Javaslatom tehát az, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezen törvényjavaslat tárgyalását holnapra halaszszuk. (Helyeslés.) Holnap különben is interpellácziós nap lévén, akkor a függőben levő interpelláczió is meg fog tétetni. (Helyeslés.) Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 40 perczkor.)
