Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-445
396 445. országos ülés 1895. márczius 8-án, pénteken. győztem a t. házat arról, hogy én ebben a tekintetben hitelesen adtain elő a tényállást. Szalay Károly : Mi közünk nekünk ehhez ? Perczel Dezső belügyminiszter: Ha az van állítva, hogy a belügyminiszter a képviselőházban, a valóságnak meg nem felelő dolgokat állított, azt hiszem, nemcsak jogot gyakorol, hanem egyenesen kötelességet teljesít a ház irányában, midőn ezt a kérdést tisztába hozza. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Másik állítása a következő: »Azt állítja a belügyminiszter úr, hogy én expressis verbis megnyugodtam. Ez sem áll, azt senki semmondhatja, hogy az ily eljárásban megnyugodtam, hanem az illető szolgabíró urnak, midőn a határozatot kihirdette, kijelentettem, hogy én illő engedelmességgel fogadom a határozatot; hogy is ne, mikor zsandárok állottak mellettem.« Vagyok bátor felolvasni a határozat kihirdetési záradékát, melyben ez van: »Ezen indokaival együtt kihirdetett határozatban dr. Prémus Gáspár megnyugodott.« Aláírás. (Nagy zaj.) Én azt hiszem, hogy ha én azt mondtam, miszerint ő benne megnyugodott, ezzel én sokkal kevesebbet állítottam, mint a minőt ő maga mond, hogy tudniillik illő engedelmességgel fogadja a határozatot. Ez még több a megnyugvásnál. A mi pedig azt illeti, hogy ő ezt azért tette, mert zsandárok állottak mellette, én azt hiszem, hogyha az én lelkiismeretem nyugodt, és ha én arról vagyok meggyőződve, hogy velem törvénytelenség történik, akkor én nem tekintek arra, hogy van-e itt zsandár, én tiltakozom, én protestálok, és mindenesetre megfelebbezem a dolgot. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Perczel Dezső belügyminiszter: A többire nem akarok kiterjeszkedni, véletlenségnek van ecsetelve minden, a mi történt; megteszem, hogy elhiszem nyilatkozó urnak, hogy minden csak esetleges véletlenből történt. De most már áttérve azokra, miket ezen inczidensből kifolyólag az én igen t. képviselőtársam gróf Apponyi Albert és Polónyi Géza képviselő úr felhoztak, kijelentem a ház előtt, hogy épúgy tudom, mint ők, hogy egy állampolgárság van, hogy Horvátország Magyarországra nézve nem külföld, deép úgy tudom, a mint kell, hogy ők is tudják velem együtt, hogy Horvátországban daczára annak, hogy egy állampolgárság áll fenn, egészen külön büntetőtörvénykönyv, egészen külön kihágási törvény, egészen külön büntető-eljárás, (Egy hang a baloldalon: Erdélyben is van) egészen külön rendőri intézkedések vannak. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Perczel Dezső belügyminiszter: Azt én elismerem, hogy az 1885. évi február hó 14-én kelt toloncz-szabályrendelet nem szabatos és nem precziz; de ebből nem az következik, hogy én prémiumot adjak azoknak a horvátoknak, kik Magyarország békéjét feldúlják és Magyarországon izgatnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Egy hang a szélső baloldalon: De szavazni jók!) Mióta a toloucz-szabályrendelet fennáll, mindig meg lett téve a különbség a belföldi, strictoí?ensu magyarországi honosok közt, a kik a szigorúbb értelemben vett Magyarország területén laknak, és azok közt, kik Horvátországban, vagy a kik a monarchia másik államának egyik országában laknak, és épúgy, a mint Erdélyből akárhányszor Bukovinába, a mint a felsőmagyarorázági megyékből Galicziába, a mint az ország nyugati széleiről Stiriába áttolonezoltattak egyesek, épúgy megtörtént ez Magyarországból Horvátországba, és viszont Horvátországból Magyarországba. Hogy ez nem precziz, szabatos megkülönböztetés, hogy az igaz értelemben vett kü'földi és a horvátországi illetőségű és végre a monarchia másik államában lakó polgárok között különbséget kellene tenni, ezt belátom, és arra nézve a háznak ígéretet is tehetek, hogy e részben a szabályzat hiányát pótoltatni törekedni fogok. (Helyeslés jobbfelol.) Áttérve most, t. ház, egy másik kérdésre, a melyet szintén tisztázandónak tartok, ez a tanítóknak az anyakönyvvezetésse! való megbízatása. (Halljuk!) És itt, t. ház, nem tehetek róla, de ma is úgy vagyok meggyőződve, hogy sem nem ferdítettem, sem nem sértettem, sem meg nem szegtem a törvényt akkor, midőn a tanítóknak az anyakönyvvezetéssel való megbízatását eljárási tervembe felvettem. Az 1868-iki tanügyi törvény azt mondja: (Olvassa.) »A tanító országos, vármegyei, városi, községi és egyházi képviselő, valamint esküdtszéki tag is lehet ugyan, de semminemű hivatalt a tanítóság mellett nem viselhet. Olyan teendőket azonban, melyek helyben és a tanórákon kivtíl véghez vihetők, az iskolai f'elsőség előleges engedelmével elvállalhat. A felekezeti iskolatanítók az isteni tiszteleten és temetéseken segédkezhetnek.« T. ház! Én azt hiszem, hogy itt ezek a teendők nem vonatkozhatnak privát-teendőkre, mert ezekről a törvénynek nem kellett volna intézkedni, a törvény csak oly teendőkről beszél, melyek vagy megyei, vagy községi, vagy állami tekintetben fenforoghatnak, és az anyakönyvvezetésről szóló törvénynek azon passzusa, mely azt mondja, hogy: »Az anyakönyvvezető a hatáskörébe tartozó teendőkre nézve közhivatalnoknak tekintetik« nem azt jelenti, hogy ez ebből a tanítót kizárja. Honnan van az a passzus átvéve? Át van