Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-445

445. országos ülés 1895. márczius 8-án, pénteken. 393 megmondott, hogy soha a kötelező polgári házasság mellett állást nem foglalt. Hát, t. ház, ez tökéletesen így áll, és én csak azt sajnálom, hogy ezt a körülményt t. képviselőtársam korábban nem konstatálta, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) akkor, a midőn nemcsak politikai ellenfelei, hanem politikai barátainak egy része is azon hiszeinben volt s ennek nyilvánosan kifejezést is adott, hogy t. képviselőtársamnak egyházpolitikai programmjában a kötelező polgári házasság benne van. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Egyébiránt, ha a t. képviselő úr ebben a tekintetben nem kivan velünk a felelősségben osztozni, ez teljesen szabadságában áll; azt a felelősséget nyugodtan elviseljük magunk is. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A második dolog azonban, a mire fel kívánom a t. képviselő úrnak és a háznak figyelmét hívni, az, hogy sajnálattal kell konstatálnom, miszerint a t. képviselő úr álláspontja — talán észrevétlenül — némi változtatást szenvedett. T. képviselőtársam akkor, mikor a Wekerlekormány megalakult, és határozottan állást foglalt a kötelező polgári házasság mellett, fentartotta végleges elhatározását a támogatást vagy nem támogatást illetőleg; de már akkor egész világosan annak adott kifejezést, hogy a kötelező polgári házasság intézménye az egyház jogait és érdekeit nem sérti, izgatottságra tehát alkalmat nem ad, sőt két nagyon fényes és nagyon meggyőző beszédben aktive az ügy szolgálatába lépett és harczolt, küzdött, talán fényesebben, mint bárki más képes lett volna azok állításának megczáfolására, a kik sérelmet láttak e javaslatokban és okot az izgatottságra. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Tegnapi beszédében pedig a t. képviselő úr azt mondja, hogy azt mindenkinek el kell ismerni, miszerint ezen törvények magukban véve is izgató anyagot tartalmaznak. És a mi saját állásfoglalását illeti, ezt negatíve körvonalazza azzal, hogy kijelenti, miszerint e törvények revízióját nem számítja politikai czéljai közé, azokat mint befejezett alakulásokat respektálni kívánja. Hát, t. ház, nagyon sajnálom, hogy a t. képviselő úr figyelme nem terjed ki arra is, hogy ezen törvények ellen mily szenvedélyes izgatás foly az országban; izgatás, mely az ő korábbi beszédei szerint kellő okkal, alappal, jogosultsággal nem bir, mely az ország érdekeire nézve káros és veszélyes, és hogy ebben az izgatásban részt vesznek hírlapokban és másutt oly politikai egyéniségek is, a kik a t. képviselő úrral nagyon közeli viszonyban állanak. (Igás! Úgy van! jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Mert ha erre kiterjeszti a figyelmét, akkor azt hiszem, hogy levonja ebből a konzequeneziát, hogy nem KIÍPVH. NAPLŐ. 1892—97.XXIIL KÖTET. elég félre állani és részt nem venni az izgatásban, de ha ez izgatást károsnak és az ország nagyobb érdekeire nézve veszélyesnek tartja, a haza iránti kötelessége az ellen egész erejével fellépni. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a baloldalon.) Ennyit, t. ház, az egyházpolitikáról. Ezek után áttérek a kiegyezéssel összefüggő azon közjogi természetű kérdésekre, melyek kontroverzia tárgyát képezik- Es itt mindenekelőtt egy tiszteletteljes kérést intézek t. képviselőtársamhoz: azt a kérést, hogy jövőre, ha csekély személyemet meg akarja azzal tisztelni, hogy az általam mondottakkal foglalkozni kivan, legyen szíves nagyobb gondot fordítani az általam mondottak tartalmára, és oly dolgokra hivatkozni, a melyeket mondtam, és nem czáfolui azokat, a miket nem mondtam. Nem akarok bővebben visszatérni arra az inczidensre, a mely tegnap t. képviselőtársam beszéde alatt lefolyt, hogy tudniillik egészen tévesen azt imputálta nekem, mintha én akár ezen vita folyamán, akár bármikor máskor a kiegyezést negváltozhatlan örök-törvénynek mondtam volna. Ezt a t. képviselőtársam beszéde folyamán ugyan elismerte, hogy nem mondtam, de mindenesetre saját magát kímélné t meg a kellemetlenségektől, ha jobban meguézné|jövőre azon beszéd tartalmát, a melylyel foglalkozik. Nem volt szerencsésebb a t. képviselőtársam az általam mondottak ellen intézett további polémiájában sem. A t. képviselő úr tudniillik azt mondta, hogy az én álláspontom abban különbözik például a gróf Csáky Albin mélyen t. barátom álláspontjától, hogy én szerintem nemcsak a kiegyezési törvényt kell az ország érdekében változhatlanúl fentartani, de »a politikát« is. És kérdezi t. képviselőtársam, hogy melyik politika az? Hát ba a t. képviselő úr beszédemet nagyobb figyelemre méltatta volna, úgy rá jött volna, hogy melyik politikát értem. Mert épen ott, a hol e megkülönböztetést tettem, határozottan a következőket mondtam: »A kiegyezésnek egy közjogi és egy politikai oldala vau. A közjogi oldala az 1867 : XII. törvényezikk. Politikai oldala pedig a tényleges viszonyok azon képe és kifejlődése, a hogy ez a kiegyezés akkor annak megalkotói által életbeléptetve lett.« Tehát a hol a kiegyezés politikai oldaláról beszéltem, egyenesen utaltam azok megalkotóira, egyenesen utaltam arra, hogy még ma is ezen kötelesség előtt állunk, hogy a kiegyezést legjobb igyekezetünk szerint azon szellemben alkalmazzuk és tartsuk fenn, a hogy akkor megalkottatott. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ábrányi Kornél: Mi az »akkor«? 67-ben vagy 68-ban? 50