Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-430

430. országos ülés 1895. fefcrnár 14-én, csütörtökén. 3) tendő volna Pécsett, még pedig nem tisztán állami iskola, hanem olyan, a mely magánhozzájárúlással létesíttetnék. így a Dunagőzhajózási társaság kész áldozatot hozni a végből, hogy állami segélylyel ezen iskola ott létesíttessék. Egy másik iskola, melyben szintén a szénbányászatra volna a fősűly fektetendő, de egyúttal a vasgyártásra is kellő figyelem fordíttatnék, Salgótarjánban lenne felállítandó, tehát épen oly helyen, a hol a barna-szénbányászat nagyban virágzik, s a hol módjuk lenne a tanítványoknak a vasgyártással is közelebbről gyakorlatilag megismerkedni, illetőleg azt tanulmányozni. E tekintetben ismét fölterjesztés tétetett a volt kormányhoz, s én most csak azt kérem, hogy ezen felterjesztést méltóztassék a t. pénzügyminiszter úr kellő figyelemben részesíteni, tanulmány tárgyává tétetni, s azután a szükségletnek megfelőlen intézkedni. Ez által módja lesz annak ejtve, hogy a vezető munkások, úgynevezett felőrök és altisztek magyar iskolákból kerüljenek ki. (Helyeslés a jobboldalon.) S erre súlyt kell helyeznem azért, mert a mai munkásvezetők igen nagy része külföldről kerül hozzánk, a honnan magukkal hozzák a szoezialisztikus eszméket, s azokat itt előbb-utóbb terjesztik. Ez okozza azután az oly zendüléseket és háborgásokat, a minőket két évvel azelőtt és tavaly is Pécsett alkalmunk volt sajnosán tapasztalni. A szakoktatás második része kiterjed a felsőbb oktatásra, és ennek az oktatásnak a selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémia a tulajdonképeni forrása. Nem akarok annak bővebb taglalásába bocsátkozni, hogy a selmeczbányai akadémia mit és mennyit tett fennállása óta a bányászat érdekében. Csak arra akarok utalni, hogy ezen intézet 1872-ben, a mely annakelőtte teljesen elavult és teljesen elhanyagolt állapotban tengődött, új szervezetet nyert, s eisen új szervezet, mondhatni, 22- -23 éven át megállotta a tü'zpróbát. Ezen szervezet egyes intézkedéseit átvették nemcsak a szomszédos államok, mint különösen Ausztria, melyben olyan szervezet, mint a milyen a selmeczbányai akadémián 22 — 23 év óta fennáll, épen most nyert ő Felsége által szentesítést. Ott is ugyanazon elvek nyertek kifejezést, és így tehát a selmeczi akadémia volt e tekintetben úttörő nemcsak Ausztriában, de igenis még Németországban is. És hogy milyen mértékben felelt meg rendeltetésének, ebben az irányban hivatkozhatom az általános közvéleményre. Méltóztassék akár itthon, akár a külföldön is meghallgatni a szakértők véleményét, KBPVH. NAPLÓ 1892 — 97, XXII1. KÖTET. és mindenütt csak a legjobbat fogják hallhatni ezen intézetről és az abból kikerült fiatalokról. Egyetlenegy példát akarok csak említeni, és ez az, hogy ezen intézetből kikerült egy fiatal ember most is, miután itt nálunk tanulmányait végezte, és az államvizsgát letette, tehát diplomát nyert, az aacheni politechnikumon a bányászati, illetőleg fémkohászati szaknál mint tanársegéd van alkalmazva. Most ezen intézet organizácziójában némi változtatás czéloztatik. Nem akarok erre kiterjeszkedni, arra akarom kérni az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy mielőtt ezen változtatásokat foganatosítja, kegyeskedjék a dolgot beható tárgyalás alá venni, méltóztassék azt nemcsak gyakorlati emberek által, de oly férfiak által is megbíráltatni, esetleg ankét összehívásával, kik a pedagógiával, a tanítással is foglalkoznak, hogy ezek is kinyilváníthassák véleményüket. Ezen óhajtásomnak akartam e tekintetben kifejezést adni. Nem akarom hosszúra nyújtani felszólalásomat, (Halljuk! Halljuk!) és ép azért csak röviden akarok a bányászatra és fémkohászatra vonatkozólag egyet-mást kiemelni. (Halljuk! Halljuk!) [gazán, nehezen nélkülözöm azt, hogy a bányászatra vonatkozólag alapos és kimerítő értesítés és jelentés nem található sehol. Minden más kormány, Németországban, Ausztriában, Franeziaországban, Belgiumban, de még a jávai szigeteken uralkodó Hollandia is kiad évi jelentéseket, melyekben tüzetesen elő van tüntetve mindaz, a mi a bányaiparra vonatkozik. Ausztriában az Ackerbau-Ministerium — mert oda tartozik a bányászat — évi jelentést ad, s mindebből tüzetesen lehet látni, mi történik a bányászat érdekében, mit csináltak, és mit szándékolnak a jövőben. Én nagyon kérném ismét a t. pénzügyminiszter urat, szíveskedjék elrendelni, hogy az ily jelentések nálunk is közrebocsáttassanak, és ne legyünk csak azon néhány adatra szorítva, mely a költségvetési indokolásban foglaltatik, és a melyből csakis a legszükségesebbeket lehet megtudni a nélkül, hogy bepillantást nyerhetnénk az egész ügy belsejébe. Továbbá meg akarom említeni, hogy a bányatörvénynek kérdése immár mostan — mondhatni— tán 21 esztendeje vajúdik. Midőn az országbírói értekezlet az akkoriban minálunk érvényben állott osztrák általános bányatörvénynek egy intézkedését nem a bányászat előnyére megváltoztatta, illetőleg nem változtatta meg, csak elhalasztotta, kitolta a végrehajtást, azóta — mondom — hosszú évek sora múlt el. 1874-ben kidolgoztatott az első törvényjavaslat az akkori magyar kormány által; ankétek tár-