Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-444
362 4M. országos ülés 1895. márczius 7-éu, csütörtökön. azok közt, ki az alkotásnak fáradságából és az alkotásnak nehézségeiből is osztályrészt kértem volna; és az a kard •— mondja a t. előadó úr, felhasználva egy igénytelen hasonlatomat — az a kard, a mely akkor, a mikor az ütközet órája ütött, hüvelyében rozsdásodik, egyáltalában nem kard, hanem nem tudom micsoda, csak díszfelvonulásoknál használható czifraság. T. ház! Hivatkozom azon vitákra, melyek itt e tárgyban folytak. Azon pontig, a mely pontig én a kezdeményezésnek felelősségében oztozom; azon pontig, a mely pontig én is előzőleg kötelező nyilatkozatot tettem, azon pontig az alkotásokban részt vettem, azoknak életbeléptetésében részt venni hajlandó lettem volna; az a határozati javaslat, melyet a térvényjavaslat tárgyalásánál beadtam, expressis verbis fentartja a házassági jognak, a konfesszionális természetű' házassági akadályok megszüntetésének, az egységes állami judikaturának elvét; tehát mindazt fentartottam és fentartom ma is, mert ez az, a mi az ország valódi szükségleteinek talajából nőtt ki. (Úgy van! balfelöl. Mozgás jobbfélöl.) Bocsánatot kérek, ha velem szemben a vádaskodás terére lépnek, akkor azt hiszem, feljogosítanak arra, hogy én is a visszatorlás terére lépjek. (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) Arra senkisem kötelezhet engem, hogy azért, mert a szabadelvű párt egészen más, az egyházpolitikával összefüggésben épen nem lévő okok miatt nehéz helyzetbe jutott, és azután a szabadelvű presztízsnek fentartása, újból aranyozása czéljából néhány úri ember a szabadelvű párti klubban összeül, s azt mondja : »hozzuk be most a kötelező polgári házasságot«, hogy ebbe én rögtön belemenjek. (Élénk helyeslés, tetszés és taps balfelöl. Mozgás pobbfelöl.) Ez, t, uraim, a dolognak hisztorikuma, a ki kétkedik benne, kérdezze meg Busbach t. képviselő urat, ("Úgy van! Úgy van! Élénk derültség, tetszés és taps balfelöl.) Hogy én azért, mert a t. szabadelvű pártban eleintén egy kisebbség, a mely azonban később többséggé lett, a volt miniszterelnököt kibuktatta a minisztériumból, és a pártban uralkodóvá vált, hogy azért, mert egyszerre azt az elvet, a mely egy évtizeden át leszavaztatott, életszükségnek nyilvánította, hogy én azért köteles legyek ezen urak taktikáját vakon követni, hogy én azért, tudja isten mivel legyek vádolható, mert előbbi önálló meggyőződésemet fentartottam: ezt ott, a hol az igazságnak csak a legelementárisabb fogalmaik ki nem haltak a szivekből, még a legélesebb politikai küzdelmekben sem volna szabad vádkép felhozni. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! balfelől.) Ln emlékeztetem a t. házat a házassági jogról folyt vitákra; emlékeztetem arra, hogy én a magam felszólalásaiban mindazokat a mellékkörülményeket, a melyek az egyházpolitikai akcziót a politikai dekórumnak és taktikának szempontjából illusztrálják, és a melyekből fegyvert kovácsolhattam volna ellenük, én nem említettem fel, és teljes objektivitással küzdöttem a dolog természetéből folyó érvekkel, helyesekkel vagy nem helyesekkel, hanem mindig a tárgyból merített érvekkel küzdöttem. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) De, ha ellenem támadást intéznek, hogyha magatartásomnak lojalitását, következetességét e kérdésben kétségbe vonják e házban, akkor van jogom figyelmeztetni az urakat, hogy nemcsak üvegfedél alatt laknak, hanem egész házuk üvegből való, úgy, hogy senkinek sem kevésbé tanácsos kövekkel dobálózni, mint épen önöknek. (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl. Zaj. Halljuk!) T. ház! Ezen kis leszámolás után szinte furcsán fog hangzani, hogyha a fúzió szavát említem. (Élénk derültség. Halljuk! Halljuk!) De hát, t. képviselőház, én azt gondolom, hogy azok a körülmények és azok a körülírások, melyek mellett a fúzió eszméjével engem a t. túloldalról megkináltak, talán még kirívóbb ellentétben állnak magával az eszmével, mint az a talán kissé szenvedélyesebb hang, r a melyet most használni kénytelen voltam. Ln egyébiránt Tisza István t. képviselő úrtól akarok tanulni, (Halljuk! Halljuk!) a ki azt mondta nekem, hogy ha az elvek terén mindenről lemondani kész vagyok, a mi nem közös köztem és köztük, hogy ha az ő elvi álláspontjukat az egész vonalon minden feltétel nélkül akczeptálni hajlandó vagyok, akkor ő hajlandó nekem megbocsátani, (Élénk derültség balfelöl.) és minden személyi momentumtól eltekintve, a fúzió eszméjét elfogadni. Ily békülékeny keresztény szellemben térjünk tehát át a fúzió thémájának megvilágítására. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt kijelentem, hogy oly párttömörülésnek, mely az organikus alkotási képesség minden föltételével bir, mely a kiegyezést a maga alapgondolatában, helyes értelmében és intézkedéseiben, az erőszak és korrupczió eszeszközei nélkül, tisztán az eszmének és meggyőződésnek erejében bízva, tehát szabad és tiszta választások mellett (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) fenn akarja tartani: az országra nézve üdvösnek tartanék. És ha ilyet az úgynevezett fúzió alakjában el lehetne érni, részemről sem volna semmi néven nevezendő személyi akadály, sem a múltak keserú'sége, sem az egyéni ambiczió, mely ez üdvös gondolat megvalósulásának útjában állana. (Helyeslés balfelől.) De vizsgáljuk meg, minő alakban adták elénk e gondolatot a ház különböző oldalain. (Halljuk ! Halljuk!)
