Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-429
18 429. országos ülés 1895. február 12-én, kedden. gedett, a kormány hivatalos apparátusa. A legutóbbi nagy reformok megzavarták a pártokat, meg a törvényhozást is a közgazdaság jólétére irányuló törekvéseiben. S mit tettek e nagy politikai vívmányok a törvényhatóságokban, a vármegyékben? A gazdasági egyesületek, gazdasági kérdések helyett, ma vallásfelekezeti kérdésekkel foglalkoz ak. (Úgy van! bal felől) A törvényhatósági bizottságok termeiben, hol ezelőtti közhasznú intézkedésekről, a gazdaság és kultúra emelésére irányuló szabályrendeletekről volt szó, ma bizalmi szavazatokat és díszokleveleket adnak. (Derültség balfelöl.) Ha nézzük, hogy a földbirtokosság egy része, mely önakaratábób vagy önakaratán kivtíl elpusztult, miért dicséri a jelen kormány rendszert és politikáját, azt fogjuk látni, hogy a legközelebbi alkalommal, a mikor az állami anyakönyvekről szóló törvény ki fog hirdettetni, mily sokan lesznek azok, a kik anyakönyvelői állásokért fognak folyamodni. Ezeket előre bocsátva, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) legelőbb a t. igazságügyminiszter úr beszédére kívánok reflektálni. Az igen t. miniszter úrnak tárgyilagos és szakszerű előadása kötelességemmé teszi, hogy ép oly tárgyi!?.gosan foglalkozzam az ő kijelentéseivel. (Helyeslés.) A t. pénzügyminiszter úr azt állítja, hogy a volt kormánynak programnrját teljesen magáévé tette, és különösen konstatálja, hogy a volt kormány nemcsak a pénzügyi, hanem a közgazdasági téren érte el a legnagyobb ered menyeket. Ha ezen pénzügyi eredményt vizsgál juk, jeleznem kel], hogy én egyáltalában pénzügyi kérdésekkel, vagy pénzügyi és hitelműveletekkel sohasem foglalkoztam, és nem is fogok foglalkozni. Az én ideálom, az én czélom, az, hogy az ország polgárainak jóléte lehetőleg biztosíttassák. Mit látunk, t. pénzügyminiszter úr? Az adórendszer visszásságaival nem akarok ezúttal foglalkozni, mert azokat Molnár József t. képviselőtársam igen behatóan előadta. A bélyeg és illeték-törvények igazságtalan, méltatlan alkalmazásával, az azok elleni jogorvoslatok nehézségével és drágaságával, hogy úgy mondjam, igen sokszor haszontalanságával, mert eredményt nem idéz elő, szintúgy nem akarok foglalkozni; de foglalkozni akarok a pénzügyminiszter úrnak azon kijelentésével, hogy ő az adórendszer e!ő nem készített változtatásával — nézete szerint — sokkal inkább súlyosbítaná a helyzetet, mint nem. Csakhogy, t. pénzügyminiszter úr, az adórendszert szabályozó törvények is, habár igen kevés ember van az országban, ki azokat ismeri, nagy részben kompromittálják az adórendszert, az adókivetés és adóbehajtás proczesszusát; de sokkal jobban kompromittálják az adórendszert a folyton újonnan és újonnan megjelenő id&'szaki rendeletek és utasítások, a melyekről egy laikus adófizetőnek már egyáltalában fogalma sincs, és nem is lehet. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A jobbmódú, mielőtt ügyletet kötne, többnyire szakszerű, ügyes jogtanácsoshoz fordul tanácsért, és a jogtanácsos minden intézkedést kihasznál, mielőtt a kivetés megtörténik; bejár a pénzügy igazgatóságba, pénzügyminisztériumba, úgy, hogy mikor kivetésre kerül a dolog, az ügy rendbe van hozva, és le van tárgyalva. De vájjon a szegény adózó polgárnak van-e módjában ezt tenni? Ha látjuk nap-nap mellett a kiszabásokat, melyeket a hatóságok leginkább kényelmi szempontból többnyire a legnagyobb fokozat szerint állapítanak meg, ha látjuk napnap mellett a gyakori leletezéseket minden felelősség nélkül, ha látjuk, hogy a szegény ember egyáltalában nem tudja, hogy miért és mennyi adót kell fizetni: akkor ne méltóztassék, t. pénzügyminiszter úr, rossz néven venni, ha azt mondom, hogy daczára annak, hogy a volt pénzügyi kormányzat program inját teljesen magáévá tette, az ország anyagi jóléte veszélyeztetve van, s a vidékenkint felburjánzó elégedetlenség, melyiyel, úgy látszik, ma sem a kormány, sem a törvényhozás komolyan nem foglalkozik, oly égető baj, hogy évek múlva hathatós eszközökkel sem fogjuk annak elejét venni. Méltóztassék mindenekelőtt az adórendszer reformjával foglalkozni. (Helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Nagy liberális elvek, reklámos intézkedések, ezek mindenesetre igen hatásos dolgok ; a ki az elvekhez ragaszkodik, a ki az elveket vallja, vagy azok ellenkezőjét fogadja el, annak elvét tiszteletben kell tartani; csakhogy minden országban a legelső szükséglet, hogy előbb a nép kenyeréről gondoskodjunk, és azután foglalkozzunk nagy elvek megvalósításával. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Legyen szabad áttérnem a monopóliumnak kérdésére. (Halljuk! Halljuk/) A pénzügyi kormányzat által tervbe vett szeszmonopólium kérdésével foglalkozni annál is inkább kötelességemnek tartom, mert a volt pénzügyminiszter úr, midőn expozéjában a monopólium kérdésével foglalkozott, három indokból tartotta azt szükségesnek. Legelsőben, hogy a fogyasztási adó jövedelme emeltessék, másodsorban, hogy a polgárok egészséges, úgynevezett finomított italokat élvezzenek, harmadsorban azért, hogy különösen a mezőgazdasági szeszgyárak helyzetén segítsen. Ha a jelenlegi igen t. pénzügyminiszter úrnak azon álláspontja megmarad, hogy a monopólium behozatala alkalmával nem szándéka az eddig divatban levő italmérési szeszadót magasabbra emelni, hanem fenn akarja tartani az
