Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-436

j 5g 436. országos ülés 1805. február 22-én, pénteken. legyen kizárólagos birtokában, másfelől oda szorítani, hogy egy törvénynek békói és bilincsei által érezze fejlődését korlátozva, akadályozva: ez nem parlamentáris, nem alkotmányos élet berendezése, hanem ez egy álarcz mögött az abszolutizmusnak egy szelíd formája, mely a nemzetnek bizonyos kis terén megengedi a cselekvést és működést, de azon a határon, me­lyet megszabott, nem engedi túllépni. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen akkor mi a nemzetek történetében nem vagyunk egyebek, mint az állatvilágban a vakondok, mely mindig a földet túrja, és örökké a földben akar alkotni magának biztos házat, de azt soha kiépíteni nem képes, és valahányszor a föld színére akarja emelni fejét, hogy azt meglássa, akkor ott várja a kapa, mely, őt visszaveri, agyonüti. (Igaz! Úgy van! Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Nem, t. ház, az a rendszer, mely itt meg van alkotva egy pártnak kizárólagos uralmával, egy törvénynek pedig békőival és bilincseivel, az nem a fejlődésnek, nem a haladásnak, nem a nemzeti erő kibontakozásának állapota; ez a helyzet beteg és rohamosan vezet arra, hogy a tömegek elégületlensége folytán egészen alkot­mányellenes és oly tendencziák érvényesüljenek, a melyek a forradalomba hajtják a nemzeteket. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Olyan nemzetek soha sem csináltak forradalmat, a melyek érezték, hogy akaratuk érvényesülhet. Egy nemzet, a mely nem látta a maga akara­tának útját elzárva, forradalmat nem csinált. De tekintsenek önök a világtörténelem lapjaira, min­denütt megtalálják azt, hogy az anyagi élet romjai, hogy az állami intézményeknek akként való megalkotása hogy fölkeltették a népben azt a hitet, miszerint boldogulásának akadálya az állami szervezet és az állam törvényei, ezek mindig megelőzték a forradalmakat. Az éhség és inség voltak megelőzői a népies törekvések nagy kitöréseinek, melyek trónokat sepertek el, intézményeket és osztályokat döntöttek meg. Azt kérdem, t. ház, hogy midőn a mi politi­kánk nincs arra az egészséges parlamentariz­musra fektetve, a mely képes egyedül a nem­zetnek nyugalmát megalkotni, a mi kormányunk politikai vezérei miként gondolkoznak a társa­dalmi erőkről, arról a társadalomról, a mely betölti az állami élet kereteit, a mely nek rom­lottsága megfertőzteti az állami életet, a mint az állami élet romlottsága megmérgezi a tár­sadalmat ? Miként gondolkoznak ezen társada­lomról, melynek tevékenysége, munkássága, va­gyonszerzése, de a melynek egyúttal hanyatlása, megromlása az állami életet is magával rántja ? Azt látom, hogy a kormánynak társadalmi politikája nincs. Évek óta hirdetjük, hogy Ma­gyarországon hatalmas társadalmi politikát kell követni, a múlt utalja arra. A török háború idejében a népességnek nagy része az ország­hegyes, szegény vidékeire szorult fel, az ország­nak közepe, a nagy Alföld pedig néptelenné tétetett. Az Alföld a maga agrikultur viszonyai­val, a felföld a maga túlnépességével a szoczi­ális kérdés megoldásának alkalmas módját nyúj­taná oly kormány' részére, a mely a népesedési mozgalmat vezetni, irányítani volna hajlandó és képes. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) És midőn arról volt szó, hogy az állami birtokok érté­kesíttessenek, a helyett, hogy az állami birtokok a belső telepítés folytán helyes rendszer szerint értékesíttettek volna, nagyban és egészben po­tom áron elpocsékoltattak, elfecséreltelek. (Úgy van.' Úgy van ! balfelől.) Most, midőn ott állunk, hogy Magyar­országnak Istentől megáldott éghajlata és földje daczára itt a nyomor üti fel a fejét: akkor a kormány tanácskozatlanúl, a folyó ügyek elinté­zésével és lepergetésével akarja orvosolni a ba­jokat, holott itt hatalmas politikának kellene ér­vényesülnie, a mely a népesedési mozgalmat ra­gadja kezébe, és egyik vidéknek túlnépességét a másik vidékre átszállítja, a mely megszünteti azon korlátokat, a melyek a népesség jóléte ér­vényesülésének útjában állanak, melyek részint a nagy állami birtokok, részint más kötött bir­tokok által egyfelül a kis embereket teljesen kiszolgáltatják a létbarcz küzdelmeinek, más­részt a nagyokat arról biztosítják, hogy vagyo­nuk sohasem apadhat, hanem mindig szapo­rodni fog. T. ház ! Társadalmi politikát folytatni: erő­teljes, magas szempontokra emelkedő kormányra van szükség. Mert ha látjuk, hogy a népnek mire vau Magyarországon szüksége, — szüksége vau iskolára. És én, midőn indítványoztam, hogy a millenium alkalmával ezer népiskola állíttassák fel, azt a választ kaptam, hogy annyit nem, de négyszázat lehet. És most a költségvetés tár­gyalásakor előállott a miniszter úr, hogy a millenium megünneplésére csak száz iskolát képes megalkotni. Hiszen, ha mi a népnek a sorsán akarunk javítani, akkor a népet a küz­delemre sokkal erősebbé kell tennünk; oktatni kell, hogy elméje felvilágosításával keze mun­káját értékesebbé tudja tenni; úgy kell szer­vezni a közoktatást, hogy az mindenkihez el­juttassa az értelem világát. De az önök tevé­kenysége e téren nem áll arányban a nemzet feladataival, sőt anyagi helyzetével sem. (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Másfelől a népnek jogra van szüksége. A lázongó társadalmat csak úgy lehet kibékíteni, ha nincs elzárva azon törvények meghozata­lától, melyek sorsát intézik, ha azon polgá­roknak, a kik vér- és pénzadóval szolgálják

Next

/
Oldalképek
Tartalom