Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-432

104 432. országos iiléslS95. február 16-án, szombaton. kintet nélkül az egyes évek eredményére, a termelés felkarolására Ösztönözték. Tekintve azonban a dokányjövedék nagy jövedelmezőségét, az általam proponált intézkedések, ha ily hatást nem is eredményeznek, mely a termelés leszállításának indokait elhárítaná, és mondjuk azt, hogy a kivitelnél eladott tömeg mellett, ha egyáltalában semmi haszon sem mutatkozik is, sőt hogy ha a kincstár talán a benne fekvő tőke kamatját is elvesztené, akkor is magasabb közgazdasági tekintetek végett, de a kereskedelmi összeköttetések fentartása és fejlesztésének biztosítása ezéljából is a termelés leszállításának drasztikus fegyverét alkalmazni szükségesnek, czélszeríínek és méltányosnak nem tartom. (Helyeslés halról.) A mint a fentebbiekben a termelés fejlesztésére, irányítására vonatkozólag, a termelési irány megjelölésére és az árak szabályozására ezen irányzást, ösztönzést tartom szükségesnek, szintúgy a fogyasztásnál a kivitelt, csak mint a termelés fokozására irányuló intézkedést tekintem, melynek azonfelül, — azt hiszem, — az volna czélja, hogy a behozatal és kivitel közti arányt javítsa, melyet azonban a jövedék közvetlen hasznával igen, de már a jövedéknek természetszerűen a belfogyasztásnál nyert hasznával nem lehet támogatni. De itt azután ismét azon általános kereskedelmi elvnek kell érvényesülnie, hogy a szükséglet figyelembe vételével és az ár szabályozásával a fogyasztás lehetőleg fokoztassék, a jövedéknek hasznát ne az elfogyasztott dohánymennyiség minimumában, hanem ellenkezőleg annak maximumában keressük, vagyis ugyanazon haszon előállítása mellett minél több dohánymennyiség használtassák fel, mert ez esetben a mellett, hogy a jövedék ugyanazt a hasznot szolgáltatja, a termelés fokozásában nyert rendkívüli haszon is érvényesül. De továbbá a fogyasztásnak irányítása és a nagyobb fogyasztás lehetővé tétele végett a jövedéki kihágások korlátozása is szükséges, szükséges továbbá, hogy szoeziális szempontból a kész gyártmány árát is úgy szabályozzuk, hogy a legszegényebb sorsúaknak is módjukban legyen ezen, már életszükségletté növekedett élvezetet maguknak megszerezni, s azért az árú, a mely a jövedéknél hat vagy nyolez krajezárba kerííl kilogrammoidiint, a melynél úgy a kezelés, mint az eladási és kikészítési költség is jelentéktelen, mely a múltban is az ártorlódás legnagyobb kontingensét képezte, s melynél a fogyaszthatóvá tétel — úgy a jövedék, mint a termelés kiváló érdeke, — oly árban ániltassék, hogy a szegénysorsúaknak is, a kik ezen élvezetről bizony már leszokni kénytelenek, a mi az elégedetlenség jogosult forrását képezi, módjukban legyen azt maguknak megszerezni. A dohányjövedéki politikának, •— nézetem szerint, — két irányban kell érvényesülnie. Először, hogy a jövedék jövedelmével az államháztartás terhét könnyítse, másodszor, hogy az általános közgazdasági helyzet javítására hasson. E két érdek ellentétes, ezeknek párhuzamban kell fejlődniök, azért ismételten ajánlom a pénzügyi kormányzatnak, hogy e téren az eredményt ne a termelés leszállításában, hanem a viszonyokhoz mért irányításban és a fogyasztásnak úgy a belterületen, mint a külföldön való fokozásában keresse. Egyébként a tételt elfogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? A tételhez senkisem kívánván szólani, bezárom a vitát. A miniszter úr kivan szólani. Lukács László pénzügyminiszter :T. ház! Csak egy pár szóval kívánok reflektálni az elmondottakra. (Halljuk! Halljuk!) Egészben véve osztozom az előttem szóló t. képviselő úr nézeteiben. Arra nézve, hogy a leszállítási költségek a központi igazgatásnál nem felelnek meg a beváltás leszállítása mérvének, vagyok bátor figyelmeztetni, hogy a központi dohányjövedéki igazgatóság költségeinél nem lehet oly pontosan elkülöníteni az egyes elemeket, hogy mennyi esik abból a vételre, a gyártásra, az eladásra, úgy, hogy a beváltandó mennyiség leszállítása nem juthat számszerűleg pontos kifejezésre. Hogy a kezelési költségeknél nincs annyi leszállítás, mint a mennyi megfelelne a beváltás mérve csökkentésének, ezt annak méltóztassék tulajdonítani, hogy a belföldi beváltáson kivűl nagy mennyiségű külföldi dohányt is vásáidunk, a mi szintén kezelési költségeket okoz; azonkívül van nagymennyiségű felhalmozott dohány, mely szintén igényel szállítási és kezelési költségeket, Az, hogy a termelési területet kénytelenek vagyunk megszorítani, sajnos jelenség, de a körülmények következtében elkerülhetetlen. Méltóztatnak tudni, hogy Ausztria eddig a termelt mennyiség nagyobb részét vette át, és volt idő, midőn a termelési területen több, mint hatvan százalék termeltetett Ausztria részére. Jelenleg nem egészen ötven százalék az, a mi Ausztria részére termeltetik, ennek következtében a beváltott mennyiség oly tetemes, hogy körülbelül két és fél évre már el vagyunk látva dohányanyaggal, és nagyon természetesen a kincstár dohánykészletét a legjobb akarat mellett sem lehet fokozni. Ehhez járul a körülmény, hogy a magyar dohány szivargyártásra, — kivéve a legolcsóbb szivart, —- nem alkalmas. E tekintetben minden kísérlet megtörtént, azonban fájdalom, eredményre nem vezetett, úgy, hogy, — ha nem csalódom, — a két és