Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-414

414. országot ülés 1895. január 34-én, csütörtökön. íí! kesegyházzá avanzsirozott. Mert ezeknél az in illó tempore kelt alapító okmányokban foglalt fundaczionális intézkedések semmiféleképen sem helyezhetők párhuzamba a jelenkor követelmé­nyeivel és viszonyaival. Az időközi kanonika vizitáczió részben helytelenül, egyoldalúlag meg­ejtve, egyoldalú aláírásokkal ellátva, és így khirog­rafikus érvénynyel alig biró szerződések állanak tájékozásul rendelkezésünkre. Továbbá a régi magisztrátusbelieknek bizonyos ad hoc megegye­zései, különféle bevett szokások s egyéb uzu­sok regulázzák a városok kegyúri állapotát. És mind eme ingatag j'ogalapon a legterhesebb kötelezettségeket rójják — felekezetre való te­kintet nélkül — a városi adózó polgárok vállaira. Mindezen terhek ellenében azonban a várost, mint kegyuraságot megillető előjogok, jogelő­nyök a »patrono debet honos bonos* pedig oda devalválódnak, hogy még a különben köz­költségen fentartott utolsó harangozó, kántor vagy orgonistával sem rendelkezhetik maga a patrónus, hanem kénytelen tűrni, esetleg minden más illetéktelen ingerencziát. Köztudomású, t. ház, hogy azon súlyos terhektől, a sok per­patvar kellemetlenségeitől való szabadulás, a kötelezettségek lerázása czéljából a telekkönyvi betétszerkesztések alkalmával mily árván ma­gukra maradtak egyes templomok. A tulajdon­joggal járó terhek és örökös perlekedésektől való menekülésben, mondhatnám, templomainknak alig akad gazdája. E helyütt azonban elisme réssel kell kiemelnem egyik-másik hazafias szerzetes-rendnek azon magatartását, hogy da­czára annak, miszerint az úgynevezett kolostor­templomaik tulajdonjoggal őket nem is illette, mégis a tradiczióiknak megfelel oh g a hivők részére, sőt a hivők helyett is minden vonako­dás nélkül továbbra is gondoskodik. Hosszúra kellene terjeszkednem, t. ház, ha még a kegyúri joggal felruházott városoknak lel­készkijelölésijogának s ezen önmagában valóban nyilt ellentmondást sejtő helyzetnek további meg­világításába bocsátkoznám. Tekintettel az idő előrehaladottságára, jelen felszólalásommal csakis annak konstatálására kívántam szorítkozni, hogy immár valóban halaszthatatlanul megoldó intéz­kedést, tisztázást igényel a patronátusi jog kér­dése, (Helyeslés.) már csak azért is, mert ez mintegy megelőző, előkészítő munkául volna je­lezhető az annyira óhajtott autonómia kérdésé­ben, melynek végleges megoldása azonban csakis a jelenben felzajiott hullámok teljes lecsendese­dése után lesz remélhető! Egyébként azon meg­győződésben, hogy maga a kultuszkormänyzat leginkább átérzi annak súlyát, hogy épen ezen kérdés körűi fenforgó mindennemű viszályok, összetorlódó felebbezések elintézése mennyire le­kötik és agyonterhelik a miniszteriális munka­erőket, és így bizonynyal legközelebbi feladata egyikének fogja tekinteni, hogy megejtett alapos nyomozó eljárás útján kiderítvén a kellő s meg­felelő jogalapokat, a nehézségek leküzdésével végczéljában meg is fogja találni az orvosló eszközöket és módokat arra nézve, hogy végre­valahára városaink a patronátusságból kifolyólag — a kor kívánalmainak megfelelőleg — teher­menttsíttessenek, illetve ezen terheiktő'l megvál­tassanak. Természetesen betudásával annak az ellenértéknek, melyet mint állandó jövedelmező forrást beneficziumként épen a patronátus ado­mányozása szolgáltatott és nyújtott a vá­rosnak. Ezen várakozás mellett, teljes bizalom­mal a kormány iránt, magát a költségvetést ál­talánosságban és részleteiben elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Az idő előrehaladt, és a pénzügyminiszter úr is akar egy felszólalással élni, ennélfogva a tanácskozást tovább nem foly­tatj uk. Kérem, méltóztassanak a pénzügyminiszter urat meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Van szerencsém bemutatni az 1892. évi közösügyi zárszámadásokra alapított végleges leszámolás szerint Magyarország terhére mutat­kozó tartozás fedezéséről ég az 1894. évi közős­ügyi kiadásokra Magyarország által pótlólag fizetendő összegről szóló törvényjavaslatot. Ké­rem a t. házat, méltóztassék e törvényjavaslatot (írom. 786) kinyomatni, kiosztatni és előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz úta­sítani. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Az 1892. évi közösügyi zárszámadásokra alapított végleges leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről és az 1894. évi közösügyi kiadásokra Magyarország által pótlólag fizetendő összeg­ről szóló törvényjavaslat a pénzügyi bizottság­hoz útasíttatik. T. ház! A holnap 10 órakor tartandó ülés napirendjén lesz a közoktatásügyi és kultusz­táreza költségvetésének folytatása. Ezzel az ülést berekesztem. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 45 perczkor.) w

Next

/
Oldalképek
Tartalom