Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-414

Hí 414. országos ülés 1895. január 24-éu, csütörtökön. az iskolalátogatás általuk minél inkább foganatosíttassák, még pedig nem azon iskoláknál, a melyeknek ügyei különben is__ rendezettek, hanem azoknál, a hol hiba van. Örökös ellenőrzés, örökös utánjárás, helyes tanácsadás és a hol kell, egyszersmind szigorú eljárás mellett erős lendületet kap a népoktatás ügye és áldozatkészszé válik még az oly iskolafentartó is, a ki azelőtt ilyennek nevezhető nem volt. Én tehát magam is kérem a t. miniszter urat, miszerint ezt az intézményt lehetőleg deczentralizálni igyekezzék, szaporítsa a személyzt tet és eszközölje ezzel azt, hogy maga a tanfelügyelői személyzet lehetőleg közel hozassék az iskolákhoz és az iskolafentartókkoz. Ezek után még csak egy megjegyzésem van. (Halljuk! Halljuk!) Én a legnagyobb köszönettel fogadtam a miniszter iVr azon kijelentését, hogy a mennyiben a népoktatási törvény már revízióra szorul, ezen revíziót eszközöltetni szándékozik, és ennek foganatbavétele czéljából a szükséges előmunkálatokat megteszi, úgyszintén módot ad arra, hogy az egész ország e részben tájékozva legyen, hogy a nézetek érlelődjenek és később megnyilvánulhassanak. Mégis midőn ezért köszönetemet nyilvánítom, arra kérem, hogy mindaddig, meddig az egyházpolitikai viták által okozott kedélyizgatottság meg nem szűnik, a meddig a már szentesített törvények hatálybaléptével a szükséges nyugalom el nem éretett és ez által az objektivitásra a talaj el nem készíttetett, legyen szíves ezen ügyet napirendre nem tűzni. Az előkészítésért pedig a magam részérői köszönetet szavazok. A budget-et különben egészében és részleteiben elfogadom. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. PolónyiGéza. (Halljuk!Halljuk!) T. ház! A parlamenti küzdelmekben, a politikai életben mindig számottevő esemény az, ha kormányváltozás esetén -új férfiak töltik be azon helyet, mely hivatva van bizonyos eszmék tekintetében az országot irányítani s azt megfelelöíeg kormányozni Ma is, t. képviselőház, ilyen eseménynyel állunk szemben, midőu a vallás- és közoktatásügyi tárcza új embert talál helyén. Ily körülmények között nem csupán a szokás, egy bizonyos kötelességérzet is parancsolja, hogy ha nem is nagyszabású beszédekben beneventáljam azokat, a miket a t vallás- és közoktatásügyi miniszter úr elmondott. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Általában véve meg kell jegyeznem, — és ez egyéni meggyőződésem, de azt hiszem, hogy sokakkal találkozom ezen a téren, — hogy én rendkívül szerencsésnek tartanám azt, ha közviszonyaink oda érlelődnének, hogy nekünk, a kiket nagy politikai kérdések, a közjogi nagy elv választanak el egymástól, oly kérdésekben, a melyek a nagy közjogi kérdést, a kiegyezés nagy elvét nem érintik, a tiszta ég hasznos együttműködés maga a kormány és a t. többség részéről lehetővé tétetnék. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Azt hiszem, nincs e tekintetben neutrálisabb terrénum, mint épen a vallás és közoktatás ügye, a mely minden hivalkodás és minden pártérdek kizárásával minden pártnak egyformán kell, hogy ügye legyen, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) mert hiszen ez nemzetünk kincse, nemzetünk igaz és valódi belső érdeke. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Már most, t. ház, ilyen — hogy úgy fejezzem ki magamat — magasabb politikai elvek mellett szokás még figyelemmel lenni arra is, hogy egyénileg az, a ki a tárczát vezeti, bármily exponált politikai múltjánál fogva nem szolgáltat-e okot arra akár elvi, akár egyéni szempontból, hogy őt már előre is bizonyos bizalmatlansággal kisérjük. Úgy találom, t. ház, hogy a közoktatásügyi tárcza jelenlegi vezetője se politikai egyéniségénél, se társadalmi exisztencziájánál és elfoglaltságánál fogva nem szolgált arra rá, hogy őt egyénisége szempontjából, bármi szempontból is bizalmatlansággal kisérjük. S ha én mai, úgynevezett programm-beszédét végigtekintem, úgy a magam részére azt a benyomást őriztem meg, hogy a t. miniszter úr mintegy leszállva az úgynevezett magas lóról való nagy elvek hirdetésének kultuszáról, (Derültség a szélsőbalon.) a gyakorlati élet terére lép és a szükségleteket itt kivánja megoldatni, még pedig a miniszteri székfoglalótól nem is igen várható részletességgel. Mindezen indokok lehetővé teszik nekem azt, hogy egész nyugodt tárgyilagossággal ítéljek a felett saját meggyőződésem szerint, a mit a t. miniszter úr programmja gyanánt elmondott. És e tekintetben kezdenem kell az ő egyházpolitikai állásfoglalásával, illetőleg zászlóbontásával. (Halljuk! Halljuk!) Azon helyzetben vagyunk, hogy e tekintetben a megítélés legalább is rendkívül nehézzé van téve, a mennyiben szavakba burkolódzik, a nélkül, hogy kézzelfogható tartalmat nyújtana, és én e tekintetben czélomúl e perczekben azt tűzöm ki, hogy a »Mehr Licht!«, a »nagyobb világosság« elvét követve, a t. miniszter úrtól bizonyos felvilágosításokat kérjek. (Halljuk! Halljuk/) Hallottuk a kormány bemutatkozásának nagy ünnepén, (Derültség a szélső baloldalon.) hogy a kormány az egyházpolitikai kérdésekben azt vallja, hogy nagyban és egészben azt az irányt követi, a melyet boldogult nagy elődei