Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-414

iíí. országos ülés 1895. január 24-én, csütörtökön. 79 Elnök : (Csenget.) Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassék diskurálni. Kiss Albert: . . • bízatott meg ezen tanítóképezdék felügyeletével, de nem ismerem az utasítást, a mely részére adatott, így nem bírálhatom. Azonban a múltban ezen tanítóképezdék felügyelete oly módon történt, és azok működésének bírálata oly igazságtalan volt, hogy az az eljárás semmi másra nem lehetett alkalmas, csak arra, hogy a tanítóképezdéket fentaró hatóságokat az áldozatkészségtől elidegenítse, elkedvetlenítse. Engedje meg, t. ház, hogy ezen állításomat be is bizonyítsam. Két-három évvel ezelőtt történt, hogy a minisztérium egy szakközegét elküldte az ily tanítóképezdék meglátogatására, és pedig azon helyre is, a hol én lakom. Nekem is volt szerencsém hozzá. Azon alkalommal megbeszéltük tanügyünk fogyatkozásait, képezdénk hiányait, s azon hiányoknak orvoslási módját. Be is adta jelentését, azon jelentésében fel is tárta s kidomborította azon hiányokat; de daczára annak, hogy azok a hiányok azóta már csaknem mind orvosoltattak, a jelenlegi jelentésben azon közeg felterjesztése alapján, a 105. lapon azon íanítóképez dere vonatkozólag következő megjegyzés foglaltatik : (Halljuk! HaVjuk!) »Egy másik, lényeges szervezeti, mondhatnók törvényellenes hiánya számos hitfelekezeti tanítóképezdének az, hogy saját maga sem önálló, hanem a helyben fennálló középiskola tanárai által mellékesen -s ezéttetik. Az ilyen intézeteknek legtöbbnyire nincs is megfelelő tanhelyiségiik, vagy a főintézet kegyelmétől függ azok birása, 1892/93-ik tanévben néhány, itt-ott silány tantermen kívül egyátalában nem rendelkezett az oktatás czéljaira szükséges más egyéb helyisrgekkel: a nagyváradi görög-katholikus, a debreczeni és nagy-enyedi református és a beszterezei, brassói, felső-lövői, medgyesi, selmeczbányai s a szarvasi ágostai hitvallása evangélikus tanítóképezde, sőt tanáraik is inkább csak kisegítők voltak.« A miniszteri jelentésnek a debreczeni tanítókép ezdére is vonatkozó ezen bírálatában — merem a ház színe előtt állítani — vagy semmisem igaz, vagy nagyon kevés, a mi igaz. Az ily bírálat az iskolafentartókat az áldozatkészségre nem buzdítja, hanem inkább elkedvetleníti. (Úgy van l Úgy van! a szélső baloldalon.) Nincs kifogásom az ellen, ha a miniszter úr a főfelügyeleti jogot kellően gyakorolja; Ítéletében legyen szigorú, de egyszersmind igazságos. Ez az, a mit erre vonatkozólag meg akarok jegyezni. A tanítóképzés felemlítése alkalmából meg kell emlékeznem a tanítónőképezdékről is, és meg kell különösen emlékeznünk a mi korunkban már oly nagyfontosságúvá vált nőnevelésről, a melyről az igen t. miniszter úr nem emlékezett meg. Azok a felső leányiskolák, a melyek az líjabb időkben keletkeztek, a melyek egész szervezete egy miniszteri rendeleten alapúi, nagyon erősen követelik már, hogy szervezetük újabb megfontolás tárgyává tétessék s azoknak üresen álló 5-ik és 6-ik felsőbb osztályai vagy óvónő-képezdékkel, vagy tanítóképezdékkel párhuzamosan egészíttessenek ki, hogy az a nagy költség, mely azon felsőbb leányiskolák 5-ik, 6-ik osztályainak fentartására fordíttatik, ne veszszen el, hanem megfelelő eredménye legyen, most, mikor láttuk, hogy tanítókra és tanítónőkre mily nagy szükség van e hazában. Erre vonatkozólag ennyit óhajtottam megjegyezni. Áttérek most már, t. ház, a mélyen t. miniszter úrnak azon kijelentésére, a melyet a középiskolákra vonatkozólag tett. Három újítást mondott a t. miniszter úr szükségesnek, mielőtt e szerinte nem aktuális szükséget képező egységes középiskolák rendezése bekövetkeznék. E három: a tanrendszernek bolygatása nélkül először a túlterhelés eltávolítása, másodszor a nemzeti elem erősítése, harmadszor a görögpótló tanfolyam rendezése. A két utóbbi elem ellen semminemű kifogásom niucs, de középiskolai növendékeink túlterhelését nem ott találom, a hol arra a mélyen t. miniszter úr beszédében mutatott. Rég ideje már, mikor középiskoláinknak négy alsó osztályaiban is a szakrendszer behozatott. Ezen szakrendszernél fogva azon 9, 10, 11, 12 éves növendékek erősen túlterheltetnek, mert minden szaktanár a maga tantárgyát tartván a legfontosabbnak és legelsőnek, nagyon természetesen, azt az éretlen gyermeket az ő szaktudományának olyan alapos megtanulására akarja szorítani és kényszeríteni, hogy az a kilencz esztendős gyermek maga annyit tudjon, a mennyit tud öt-hat szaktanára. T. ház, míg ez a rendszer fennáll és nem módosíttatik, addig az a panasz, mely itt a képviselőházban már sokszor felhangzott a túlterheltetés miatt, ismét és újból mindig fel fog hangzani. Nézzük meg csak középiskoláinkat, különösen algimnáziumainkat. Mit találunk ott? A fennálló rendszer következtében azon szaktanárok egyrésze csak :\rra érzi magát kötelezve, hogy a maga óráját megtartsa, hogy azokat a sok különböző féle statisztikai adatok alapjául szolgáló táblázatokat híven betöltse, hogy az iskolai év végével tanítványainak bizonyos százalékát egy-két vagy több tantárgyból megbuktassa, hogy általa ne növeltessék — a dívó kifejezés Szerint — a proletárok száma. Ezen rendszer káros következése az is,