Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-413

413. országos ülés 1895. január '22-én, kedden. 61 ki a fegyver; és rá egy esztendőre a szó szoros értelmében kihullott a hatalou és fegyver a halhatatlan gárda kezéből. Ne u'ánozzák önök Napóleont e büszkeségben, mert kénytelenek lesznek utánozni a szenvedésben, a bűnhődésben és megszégyenülésben is. Azonban ezen bűnhődés legnagyobb átkát mégsem önök lesznek kénytelenek egyénen kint és személyenkint elviselni, hanem ez az ország, ez a nemzet, a mely csak addig marad magyar, a mig keresztény marad, mert minden ország a történelem logikája szerint azon az alapon maradhat fenn, a mely alapon keletkezett. Magyarország keresztény alapon keletkezett és keresztény alapon konszolidálódott ezer éven keresztül, keresztény alapon vívott törökkel és tatárral, minden ellenséggel; vagy megmarad tehát ezen az alapon, vagy erről letaszítva megsemmisül, Magyarországnak nagy történeti hivatása volt a muzulmán áradat ellenében, mert ő képezte a hatalmas védbástyát ezen minden műveltséget és kultúrát letipró árradattal szemben, és védte meg Európa nyugatának dédelgetett és már magasra emelkedett kultúráját. Most megfordítva áll. A veszedelem nem keletről, hanem nyugatról fenyegeti Európát. Az internaczionális doktriner eszmék gyakorlati valósításából támadó általános felforgatás. T. ház! Mi nem kívánunk testvérharezot. Mi e hazában élő minden egyes rendű és rangú, minden egyes hitvallású polgártársainkkal testvéries egyetértésben és békében kívánunk élni; szívesen elismerjük, sőt természetesnek találjuk, hogy ezen ország összes hitvallású polgárai nélkül a törvényhozást folytatni nem lehet; de abba bele nem egyezhetünk, azt tűrni nem fog juk, hogy a mi hitczikkelyeiuk ellenére kormányoztassak ez ország. A t. miniszterelnök úr kiméletet helyez kilátásba. Nagyon szépen köszönjük ; azonban nekünk mindenekelőtt és mindenekfelett igazságra van szükségünk, és arról bizonyos lehet ebben az országban mindenki, hogy addig, mig a mihez jogunk van, meg nem kapjuk, el nem fogjuk érni azt az eredményt: »justitia et pax osculantur«. Tehát csak az igazság és béke csókolóznak. Különben Felséges urunk és királyunk kinevezési tényét a kabinet megbízására nézve hódoló tisztelettel tudomásul vészein, a további eseményeket pedig, az Isteni gondviselésben bizván, nyugodtan várom. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék nekem mindenekelőtt megengedni, hogy kijelentsem, miszerint Horváth Gyula képviselő úrnak személyemre vonatkozólag tett kijelentéseivel foglalkozni nem akarok, úgy gondolom, nem is tartoz| nak azok ide, és természetesen nem is volt helyes, hogy ezen kérdésnek megbeszélése ide hozatott, védekezni nem akarok, visszautasítani sem akarom. Valamint méltóztassék nekem megengedni, hogy gr. Battyány Tivadar képviselő úrnak részben személyemre vonatkozó kijelentéseire, részben kérdéseire vonatkozólag tett egész sorozatot tartalmazó kívánságaira annyit mondjak, miszerint, mint miniszterelnök is, kötelességemnek fogom tartani, mint tartottam eddig is, eljárásomban, tehát a választási eljárásnál is, a törvényesség útját követni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azon kérdéseket illetőleg pedig, melyeket programmom kiegészítésére vonatkozólag hozzám intézett, ki kell, hogy jelentsem, miszerint nem vagyok abban a helyzetben hogy, — mivel nem tartom időszerűnek, osztván Horánszky képviselő úrnak azon nézetét, hogy ezen dolgok megbeszélésére majd lesz alkalmunk, mint igen helyesen megjegyezte, esetről-esetre szólni, — most válaszoljak. T. ház! A kormány a maga programmját összeállítván, itt a házban előadta. Ezen programm, daczára annak, hogy homályosnak és érthetlennek mondatik, eléggé tisztán és híven tartalmazza egyebek közt azt is, hogy az irány egészen a régi, a szabadelvű párt programmja a régi, ebben az irányban kívánunk kormányozni, és ennek a pártnak támogatásával kívánunk élni. (Élénk helyeslés jőbbfelől.) Már most, t. báz, ennek a pártnak a szász nemzetiségi képviselők eddig is tagjai voltak, tagjai ez idő szerint is. Szüksége tehát nem forgott fenn aunak, hogy velük paktumot vagy egyezséget kössek. (Úgy van! jobbfelöl.) Kereken és a leghatározottabban tagadom a paktumot. Igen különösnek tartom, t. ház, hogy . . . (Zaj és közbeszólások a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök:. . míg egyfelől a legszélsőbb sovinizmussal vádoltatom, mig az erre való hivatkozással a nemzetiségeknek a szabadelvű pártban való megmaradását lehetetlennek tartják, addig másfelől vádoltatom azzal, hogy a szászokkal paktumot hoztam létre. (Helyeslés jobbfelöl.) Tisztelettel és hálával tartozom Horánszky Nándor t. képviselő úrnak, hogy ebben a tekintetben nekem az elismerést maga nyújtotta, nem tevén fel rólam, hogy paktumot létrehoztam volna. (Zaj balfelöl.) Én Müller püspök urat, a kire gr. Apponyi Albert képviselő úr hivatkozott, nem ismerem, őt sohasem láttam, vele semmiféle levelezést soha nem folytattam. (Nagy zaj a szélső balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Én a szász képviselő urakat, mint csoporj tol, soha nem fogadtam. (Felkiáltások a szélső bal-