Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-413

M 418. országos ülés 1895. január 22-én, kedűen. én a válság mostani elintézését nem tartom oly természetűnek, mely a magyar alkotmányosságban való bizalmat akár itt e házban, akár pedig a házon kívííl megerősítené; a mely a dinasztikus érzelmeket az országban fokozná. Ezen két igen fontos érzelemnek ez nem a növelésére, hanem a kisebbítésére fog szolgálni, a mit már a legközelebbi jövő is meg fog mutatni. Ennek az elmondása után, megengedi nékem a t. ház, hogy minden személyes él nélkül, egész őszinteséggel és nyíltsággal nyilatkozzam úgy az egyének, mint a dolgok felől, a melyekről nyilatkozni kötelességemnek tartom. A miniszterelnök úr irányában bizonyos bizalmatlanság és bizonyos mértékben a bizalom kérdése vettetett fel már az első pillanatban, s ez a bizalmatlanság és bizalom hozzákötötte magát a miniszterelnök úrnak főispánsága idejében tanúsított politikai magatartásához. Hogy az a misztikus homály, az a köd, a melybe a miniszterelnök úrnak főispáni politikáját, részint pártolóinak lelkesííltsége, részint ellenfeleinek elkeseredettsége borította, eloszoljék, erre közrehatni mindenkinek legjobb tudomása és legjobb hite szerint kötelessége. (Halljuk! Halljuk.') Én, t. ház, a miniszterelnök úrban bizonyos tekintetben a megszokott főispánoktól eltérő főispánt is láttam, és ezért egész nyiltsággal el fogom mondani, hogy miben különbözött a miniszterelnök úr a legtöbb főispántól. (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úrnak egyik fő jellemvonása az volt, és ezt tagadni nem fogja senki, a ki a miniszterelnök úrnak közpályáját figyelemmel kisérte, hogy bizonyos erőszakosság, bizonyos határozott kíméletlenség nyilvánult minden ténykedésében. Ez a ténykedése a t. miniszterelnök úrnak nem volt absztrakt, és nem csak egy faj vagy e

gy felekezettel szemben nyilvánult az. A miniszterelnök úr kíméletlenségét, erőszakosságát nemzetiségi faj- és felekezeti különbség nélkül mindenkivel szemben igyekezett érvényesíteni. (Mozgás jobbfelöl.) Az egyetlen demokratikus vonás, a mely a miniszterelnök úrnak főispáni kormányzatában nyilvánult, az, hogy mindenkivel egyformán mértéktelenül éreztette erejét és hatalmát. Ez az egyik, a mi a miniszterelnök úr a múltban követett eljárásának íővonását képezi. A másik pedig az, hogy a miniszterelnök úr a magyar állameszme iránti különös fogékonyságát, a magyar állameszme érdekében követett eljárását különös világításban és fényben szerette feltüntetni. Én, t. képviselőház, sem a miniszterelnök úrnál, sem másnál a tényeket nem a világításból, hanem a sikerekből itélem meg. Azokban a megyékben, a melyeket a miniszterelnök úr, mint főispán, vezetett, a magyar állameszmének a megerősítése, fájdalom, egy cseppet se mutat fel több bizonyítékot, mint a többi megyékben, a hol talán nem akkora erélylyel, nem akkora fényben tüntettek a magyar állameszme mellett, hanem csak úgy kormányoztak, a hogy általában szoktak kormányozni. A t. miniszterelnök urnak működése alatt, t. ház, — és e tekintetben azoknak, a kik másképen vannak értesülve, módjukban áll engem megczáfolni, — Szolnok-Doboka vagy Besztercze megyékben és Naszódvidéken a magyar állameszme mellett a magyar faj érdekében több egyáltalán nem történt, és czélszerübb és helyesebb intézkedések e szempontból itt sem tétettek, mint annak idejében akár Alsó-Fehérmegyében a szelíd lelkű Zeyk, vagy Hunyadm egyében a koneziliáns természetű Pogány Károly főispánsága alatt. Csak egy eredmény nyilvánvaló: az, hogy az a gyűlölködés a fajok és felekezetek között, mely, fájdalom, az ország más részében is mutatkozik, talán élénkebb volt Szolnok-Dobokam egyében és Naszód vidéken, mint másutt. Én, t. ház, azt, hogy a békesség megrontassák az egyes fajok és felekezetek között, nem tartom a magyar állameszme érdekében levő működésnek, mert a fődolog az, hogy a magyar állameszme iránti fogékonyság és az ahhoz való ragaszkodás az ország minden lakójában faj- és felekezeti különbség nélkül megerősödjék. Hogy ebben a tekintetben vannak-e eredmények: azt nem tudom. Szeretném azokat hallani, mert ez volna azon kritikának, melyet most röviden előadni bátor voltam, legfényesebb czáfolata, és e fölött első sorban én fejezném ki megelégedésemet. Ezeket kívántam előrebocsátani, mielőtt a miniszterelnök úrnak tegnap elmondott nyilatkozataira a magam nézeteit elmondanám. A miniszterelnök úr Meltzl Oszkár t. képviselőtársam felszólalása után beismerte, hogy a szász képviselőkkel a szász álláspont fölött eszmecserét folytatott, illetőleg arra vonatkozólag felvilágosítást kapott és adott. Azonban a miniszterelnök úrnak válasza, melyet Meltzl Oszkár képviselő úrnak adott, és a felvilágosítás, melyet a t. háznak nyújtott, egyaránt nélkülözi a határozottságot és Őszinteséget. (Úgy van! balfelől.) A kérdés ágy áll a szászok kívánságaival szemben, (Ralijuk! Halljuk!) hogy a miniszterelnök úr kötelessége, felfogásom szerint, országos természetű dolgokban félreérthetlentíl állást foglalni, (Helyeslés balfelől.) nem pedig olyan válaszokat adni, a melyekkel esetleg a szász urak is meg lehetnek elégedve, és esetleg mi is meg lehetünk elégedve. Itt nem a megelégedést, hanem tiszta, világos és határozott választ kell keresni. (He'i/eslés balfelől.) Azt kell tudnunk, hogy arra, a mit Meltzl Oszkár és a