Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-428
438 428. országos ülés 1895. február 11-én, hétfőn. nak, miként ezen intézetekre ő csakugyan kölcsönt akar venni, illetőleg a jövedéki bírságokból akarja azokat fedezni; ámde az 1893. évi költségvetés általam most hivatkozott indokolásában kieszközöltként előterjesztett kölcsönt most csak kilátásba helyezettnek jelenti. Bocsánatot kérek, de felfogásom szerint ebben eltérés van, mert hiszen a mit 1893-ban a volt igazságügyminiszter kieszközölt, azt 1895-ben még csak kilátásba helyezettnek jelenteni talán csak téve dés, és az illető költségvetést összeállító úr talán nem vette figyelembe az 1893. évi költségvetés indokolását. Én ragaszkodom alihoz, hogy a mit 1893 ban a volt igazságügyminiszter mint kieszközöltet jelentett nekünk, azt az új igazságügyininisz.ter is igen helyesen eszközölt ténynek köteles elfogadni. A volt igazságügyminiszter úr ezen építkezéseknek sorrendjét is megállapította, és ezen sorrendben bennefoglaltatik Nyitra városa is, a mely város talán a t. előadó urat is érdekli. Ámde 1894-beit ugyancsak a költségvetés indokolásából kitetszőleg látjuk, hogy az 1893-iki költségvetésben beállított sorrendet a volt igazságügyi kormány nem tartotta meg, hanem attól eltérőleg más városokat, nem akarom mondani, hogy részesített előnyben, hanem bizonyosan a tapasztalás folytán talált sürgősebben fielégítendőknek. Akkor tehát 19 építkezést jelentettek tárgyalás alatt levőnek; 1895-ben újra 16 törvénykezési építkezést jelent a mostani igazságügyminiszter úr, mint tárgyalás alatt levőt, sőt részben már megkezdetett, de az 1893-iki költségvetésbe a sorrendbe beállított Nyitrát még mindig nem látom benne. Ellenben az 1893-iki sorrendben nem foglalt Pozsony városát, a volt igazságügyminiszter úr választókerületét, és ennek ellensúlyául Szolnok városát, mely Polónyi képviselő úr kerülete volt, továbbá Nagyváradot, Rózsahegyet, Zalaegerszeg városát mind elobbrevalónak találja a kormány a nyitrai építkezésnél. Elismerem, t. ház, hogy az igazságügyi kormány időközben ezen építkezéseknek sürgősebb, égetőbb voltáról győződhetett meg, de sajnálattal kell kijelentenem, hogy az 1893. évi költségvetés indokolásában foglalt jelentés daczára, a nyitrai törvénykezési állapotok jobb helyzetbe hozatalával — értem az építkezés kérdését — eddig vajmi keveset törődtek, pedig legalább is vannak olyan rosszak, mint azon városokban voltak, a melyeket az imént felolvasni bátor voltam, és a melyeknél az elintézés már megtörtént. Mert hiszen, t. ház, a hol most például sommás eljárási feiebbezési tárgyalások megtartására kellő helyiség nincsen, és akkora helyiség sincsen, a melybe a feleken kívül csak egy kis közönség beférhetne, akkora helyiség sincsen, a hol a tanúk tisztességes helyen télen várhatnának, a hol külön van a járásbíróság igen rossz helyiségekben, mert ott még az ügyvédek számára sincsen kellő terem, még kevésbbé a tanúk és ügyfelek számára, a kik hideg folyosón kénytelenek várni, a hol külön van a telekkönyv, az ügyészség és törvényszék, — a törvényszéki tárgyalóterem minőségéről már beszélni sem akarok, — ott az építkezés égető volta kétséget nem szenved. Kérem a t. igazságügyminiszter urat, vegye figyelembe, hogy a nyitrai törvényszék az ország legnagyobb törvényszékeinek egyike ; ügyforgalma mindig emelkedik, ámde az ügyeknek ilyen helyeken való elintézése igazán a jogkereső közönségnek a bíróság iránti tiszteletét és a bíróság tekintélyét csak csorbítja, mert hiszen tudjuk, hogy müveit és nem művelt ember egyaránt sokkal méltóságteíjesebbnek képzeli, az igazságügyi csarnokot, mint a milyen az valójában, és nyomasztó hatással van jogászra, nem jogászra egyaránt, hogy ha ilyen kritikán aluli helyeken szolgáltatják az igazságot. Én ezt olyan sürgősnek tartottam, hogy hivatkozva az 1893. évi indokolásban foglalt jelentésre és a volt igazságügy miniszter úrnak, nézetem szerint helyesen elfoglalt akkori álláspontjára, sürgetem, hogy a jövedéki bírságok összegéből általa már kieszközölt három millió forintból a nyitrai törvénykezési építkezéseket mielőbb elkezdeni méltóztassék. Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha szólani már senkisem kivan, a vitát bezárom. A tétel maga meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az igazságügyi minisztérium költségvetésének »Beruházások« czíme alatt álló 300.000 forint el van fogadva. Ezzel az igazságügyi költségvetés végleg letárgyaltatott. (Éljenzés.) Következik a pénzügyminisztérium 1895. évi költségvetésének (írom. 713) és az azzal kapcsolatos pénzügyi bizottsági jelentésnek (írom. 724, 729.) tárgyalása. (Félkiáltások balfelől: Holnap!) Az első szó a pénzügyi bizottság előadóját illeti. Kérem felolvasni az első tételt. Perczel Béni jegyző (olvassa): Központi igazgatás, Rendes kiadások: XVII. fejezet, í. czím (Elénk felkiáltások a szélső baloldalon: Holnap!) Elnök: T. ház! Tekintettel az idő előre haladottságára a t. ház talán beleegyezni méltóztatik, hogy a pénzügyminisztérium költségvetése, a mely mára volt napirendre tíízve, a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésben tárgyaltassék. (Helyeslés.) Az ülést bezárom. (As ülés végződik d. u. 1 óra 35 percekor.)
