Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-428
430 *^' orsz&gos ülés 1895. február 11-én, hátfSn. leti útra látszik utalni a dolgokat, azzal, hogy a mai törvények teljes tájékozottságot, nyújtanak. Legyen szabad pár rövid példával fölvilágosítanom a miniszter urat, hogy az egyszerűen lehetetlen, erősebb kifejezéssel nem élek, mert nem akarok senkit semmi tekintetben érinteni. A házassági jogról szóló törvény záradéka feljogosítja a minisztert a törvény életbeléptetésére, de sehogy sem ad meghatalmazást arra, hogy az eljárást rendeleti úton szabályozza. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem mondtam én azt! Polónyí Géza: Hát mért nem méltóztatik világosan beszélni ? (Nevetés jobbfelöl.) Ha a miniszter úr egy szóval azt mondja, hogy nem rendeleti űton fogja megoldani, hanem törvénynyel, nem folytatom tovább, hanem ezzel beérem. Mikor világos kérdést intézünk a miniszter úrhoz, választ pedig nem kapunk, ellenben napról-napra olvassuk a hírlapokban, miért akar ják rendeleti úton megcsinálni. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem értette, a mit mondtam ! Polónyi Géza: Lehet, hogy az én korlátoltságom akkora, a miniszter úr pedig oly kiváló parlamenti szónok, s oly luciditással szokott beszélni, hogy én vagyok a hibás, ha nem értettem. Én figyeltem beszédére, de ö más választ nem adott, mint hogy ott van a létező törvény, az kellő felvilágosítást nyújt erre, Issekutz t. képviselőtársam ma is újabb kérdést intézett az iránt. Csodálatos, hogy mindjárt ketten vagyunk, kik nem értettük meg a miniszter urat. Erdély Sándor igazságügy miniszter: Nem én tévedtem! Polónyi Géza: Egyébként tudomásul veszem és ennélfogva további észrevételeimtől most elállók. Megvárom azt a törvényjavaslatot és annak idején fogom azt bírálni. Én a magam részéről nem szándékozom a királj i táblák deczentralizácziónak kérdésével foglalkozni, de egyet mégis engedjen meg a t. miniszter úr, hogy figyelmébe ajánljak. A ki elismeri azt, hogy hogy a budapesti táblánál a parallel tanácsok a jog egységét veszélyeztették, az engedjen meg legalább annyit, hogy 11 királyi táblának 11 parallel tanácsa mégis legalább ép annyira veszélyezteti ezt a jogbiztonságot, mint azelőtt a budapesti táblának parallel tanácsai. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Megint nem értett meg! Polónyi Géza: Lehet. (Derültség jobbfelől.) Én oly gyenge felfogású ember vagyok, hogy a hiba nálam van. Engedje meg a t. miniszter úr azt is, hogy a jogegységnek sohasem szolgált még a világon hasznára az, hogyha érdemlegesen a járásbíróság vagy a törvényszék határoz az ügyben, a végrehajtásnak egész felfolyamodási stádiumában pedig a királyi tábla. Már most engedje meg a 1 igazságügyminiszter úr azt is, hogy a királyi táblák deezentralizáeziójánál a restancziák eltüntetése is egyik czél volt, mert azt minek tagadni. Hiszen az nagyon okos dolog, hogy a törvényhozás és a minisztérium is törekszik arra, hogy a restancziák múljanak el.. De hogy tényleg az is volt a czél, tessék megnézni, nem való-e, hogy a deczentralizáczió folytán 39 vagy 35 táblabíróval lett több, mint azelőtt. Tehát ha a törvényhozás nem akart volna a restancziáktól menekülni, mi czímen szaporította volna a táblabírákat, midőn a judikatura a második érdemleges fórumon most a királyi tábláktól el fog vonatni és a törvényszékekre bízatni? Ily juszticz-politikával nem volt szükséges előállani, hanem hozzá kell fogni ahhoz, hogy legalább ezek a királyi táblák teljesítsék kötelességöket. Én megvallom, egyéni tapasztalataim révén mondhatom, hogy a királyi táblák most is emberfeletti munkát végeznek. Mincs Magyarországon ez időszerűit királyi tábla, a hol estélig nem dolgoznának a táblabírák egyik nap úgy, mint a másik nap és mégsem képesek a kurrencziát fentartani. Itt nem a személyekben és azok számában, de az igazságszolgáltatás rendszerében van a hiba, és ezt kell gyökeresen javítani. Minthogy a t. miniszter úr ez irányban nekünk semmi biztatót kilátásba nem helyezett és mivel az előbb felemlített két fontos kérdésre abszolúte semmiféle felvilágosítást nem nyújtott: a parlamentarizmus védelme szempontjából is tőle a dologi kiadásokat megtagadom és kérem a t. házat, hogy azokat meg ne szavazza. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Senkisem kivan többé szólani? Ha senki szólani nem kivan, a vitát bezárom. A kérdés az, elfogadja-e a ház az igazságügyi minisztérium központi igazgatás dologi kiadások czíme alatt előirányzott 72.106 frtnyi tételt, igen vagy nem? (Igen! Nemi) Kérem azokat a t. képviselő urakat, kik a tételt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a tételt elfogadja. Perczel Béni jegyző (olvassa): Bevétel 1.600 frt. Elnök: Megszavaztatik. Az ülést ezennel öt perezre felfüggesztem. (Smnet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Kérem a következő tételt felolvasni.
