Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-428
428. országos ülés 1895. február 11-én, hétfőn. 421 Elnök: Következnek a zárbeszédek. Ezek során az első szó a bizottsági előadó urat illeti. Latkóczy Imre előadó: T. ház! A tárgyalás és a tanácskozások folyamán felvetett azon kérdésekre, a melyek magával a költségvetéssel összefüggésbe nem hozhatók, kitérni nem akarok, és ez okból a beterjesztett határozati javaslatok egyikére sem terjeszkedem ki tüzetesen, hanem egész általánosságban kijelentem azt, hogy az igazságügy miniszter úr által előadott érvelés révén ezen határozati javaslatok egyikéhez sem járulok. A diskusszio folyamán azonban oly nyilatkozatok is történtek, a melyek a költségvetéssel, vagy annak valamely tételével kapcsolatban állanak. Engedje meg a t. ház, hogy ezen nyilatkozatokra nézve én is néhány rövid és szerény megjegyzést és észrevételt tehessek. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza képviselő úr szombati beszédében a kodifikáczióról és törvény-előkészítésről szólva azt állította, hogy az előző igazságügyi kormány által ezen czímek költségvetési előirányzata 6000 frtról 43.800 frtra emeltetett, és midőn én közbeszólásommal a 6000 frtnyi tételt 27.500 frtra igazítottam ki, a t. képviselő űr e rektifikácziót elfogadta ugyan, de nyomban hozzátette, hogy azért én a költségvetést alaposan még sem ismerem, sőt meg sem tudnám mondani, hogy az 1889 : XLV. t.-cz. alapján hány bíró és ügyész lett az igazságügyminiszteriumba behíva. Polónyi Géza: Akkor nem is tudta megmondani. Latkóczy Imre előadó: A képviselő úr állítása szerint ezeknek létszáma 19-et tenne ki ma, lűunkaerejök azonban egyáltalában nincs kihasználva, vagy, a mint ő monda, ott az igazságügyi minisztériumban körmeiket piszkálják, és az önképzés czélját meg nem valósíthatják. Hogy a költségvetés tételeinek alapos ismerete menynyiben függ össze az idézett törvény alapján az igazságügyi minisztériumba behívott bírák és ügyészek törvény által nem korlátolt, tehát fluktuáló létszámának ismeretétől, azt én felfogni képes nem vagyok, de arról közvetlen tudomásom van, hogy az idézett törvény alapján oda behívott munkaerők nemcsak a hivatalos órákon belül, de azokon kivül is teljes mértékben igénybe vannak véve, mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy az anket-tanácskozmányok nem is a hivatalos, hanem a délutáni, illetőleg az esti órákban szoktak megtartatni. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) A mi pedig a képviselő úrnak az önképzés tévesztett czéljára vonatkozó panaszát illeti, azt hiszem, hogy azon munkaerők, azon egyének, kik a kodifikáczió czéljából hivatnak be a minisztériumba, már a képesség és képzettség oly fokán állanak, hogy náluk az önképzés nem lehet a főczél, hanem igenis az, hogy az ő" tudásuk, tudományuk, ismeretük és erejük a közszolgálat, a közügy érdekében értékesíttessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Issekutz t. képviselőtársam a kir. táblák deczentralizácziójára vonatkozólag helytelenítő ítészeiét gyakorolván, azt állította, hogy e reformhoz fűzött várakozások nem lettek megvalósítva. Azt hiszem, t. ház, hogy a képviselő úrnak ezeu felfogása teljesen elszigetelt, és mint az igazságügyminiszter űr helyesen jegyezte meg, a szakkörök túlnyomó részének nézetével határozott ellentétben áll; mert a királyi táblák ma, — működésük benső értékét tekintve, — a szakszerűség legalább oly magas, ha nem magasabb nívóján és színvonalán állanak, mint a deezentralizáczió előtt. A restancziákra vonatkozólag az igazságugyminiszter úr már tüzetesen nyilatkozott, én az ő nyilatkozatát csak azzal kívánom megtoldani, hogy ma igeuis vannak oly táblák, a melyek működésük tekintetében teljesen kurrensben vannak, és a melyeknél restancziák egyáltalában nem léteznek. E részben tehát a törvénykezési állapotok ma határozottan jobbak, mint a deczentralizáczió előtt voltak. De azt megengedem, t. ház, hogy a székhelyek törvényhozási megállapítása, a táblák elhelyezése alkalmából bizonyos helyi érdekek és igények nem lettek kielégítve, és ez okból az ország némely vidékein egy neme az elégííletlenségaek észlelhető. De ezen a bajon csak úgy lehetue segíteni, ha a tábláknak a száma szaporíttatnék, én pedig ily kísérletet, ily intézkedést már azért sem tartanék helyesnek, mert oly államban, mint nálunk, a hol az ítélkezéslegtöbb esetben nem kodifikált törvényeken, hanem a jogszokáson alapszik, ott a közép, illetőleg a felsőbbfoká bíróságok nagy száma alig képes a judikaturának egységét, a jogegység nagyfontosságú érdekeit előmozdítani és biztosítani. Mérey Lajos t. képviselő úr korábbi beszédemre reflektálva, konkrét példákkal bizonyította azt, hogy az előző kormány a kinevezéseknél mellőzte a szolgálati sorrendet és raugsorozatot. Ezzel kétségtelenül be is igazolta azt, a mit én különben kétségbe sem vontam, hogy nálunk a német bürokraczia által annyira dédelgetett és tulajdonképen általa meghonosított szolgálati létrának — németben ez másként hangzik — nincs absolute biztos talaja. De az általa felhozott konkrét esetekkel egyáltalában nincsen bizonyítva, — pedig erre kellett volna a fősúlyt fektetnie —,hogy a sorrend szerint mellőzöttek között voltak-e érdemesebbek a kinevezetteknél, és a kinevezett nem a saját egyéni értéke és érdeme, hanem más külbefolyások révén emelkedett és mozdíttatott elő. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.)
