Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-427

396 427. országos ülés 1895. február 9-én, szombaton. Hát, t. ház, a tréfának komoly háttere is van. (Halljuk! Halljuk!) Én kérem a t. házat, szakítsunk ezzel a rendszerrel; vezéreljen bennünket törvényalkotásunkban az az elv, hogy van itt egy magyar jogfejlődés, hogy ennek az országnak voltak olyan férfiai, a kikre ezen nemzet büszke lehet, — talán prinezipialiter nem fog ellene nyilatkozni Szilágyi Dezső volt igazságügyminiszter ár sem, ha 10—15—50 év múlva rá is, mint kiváló magyar jogászra talál valaki — nem tudom joggal vagy jogtalanul — (Derültség a bal- és szélsőhal felől.) hivatkozni ; engedje meg a volt t. igazságügyminiszter úr, hogy az ő jövőjének érdekében is Szabad legyen azon Szlemenicsre, Vuchetichre, azon Verboezyre hivatkozni, a kik a maguk korában voltak legalább is olyan kitűnő jogászok, mint Szilágyi Dezső a maga korában. Tehát, t. ház, a midőn nálunk van a büntetőjog és a magánjog terén oly gyönyörű jogfejlődésünk, és oly magasztos elveink, a melyeket nekünk nem félredobnunk, hanem nemzeti ereklyeként respektálnunk kell, (Úgy van! a szélsőbalon.) akkor, t. képviselőház, elérkezett az ideje annak, hogy ne az úgynevezett — bocsánat a kifejezésért, a melyet már többször használtam, de úgylátszik nem fog — nagy, hanem a magyar jogászok csinálják Magyarországon a törvényeket. (Derültség a szélső balfelől.) A törvényalkotás nagy elveinél tehát legyen vezérfonala az igazságszolgáltatásnak az, hogy a keretébe vágó törvények megalkotásánál is keresse a nemzeti géniuszt, annak megnyilatkozását keresse, a magyar jogélet fejlődéséből azt, a mi életképes, érvényesítse, és nekem semmi szavam nem lesz ellene, ha a jót átültetjük, bárhonnan származik is az, de ezt a reezepczionális kompillátori majmolást, a melyet ezideig tanúsítottunk, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) semmi körülmények közt sem tarthatom helyes igazságszolgáltatási politikának. (Helyeslés a szélsőbaln.) Ha a t. igazságügymiuiszter úr abban is méltó elődének nyomdokait kívánja követni, akkor nagyon sajnálom, hogy e bizalmat részemről neki nemcsak nem előlegezhetem, de a leghatározottabb alakban ki kell jelentenem, hogy akkor bizalmat sem tőlem, sem a paritól nem várhat. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Annak a prugrammnak, melyet a t. miniszter úr előterjesztett, nem tudom, fényoldala-e, vagy hátránya-e, hogy nagy részletességgel van összeállítva? Hogy megfontolva van így előterjesztve, azt fel kell tételeznem. Úgy kell vennem, hogy a t igazságiigyminigzter úr nem esemplifikácziót, hanem taxácziót akart végezni tegnapi programmjával, habár a pszeudo szentlélek tiltakozott is ellene, mert a most is még princzipális úr nem ért egyet a miniszter úrnak azzal a nyilatkozatával, hogy ő leltár kedvezménye nélkül mindent átvett a hagyatékból, a mely rámaradt a végrendeleti végrehajtó szerepében. Ebbe természetesen beleértendő a kúriai bíráskodás, a sajtóeljárás reformja is, a mit pedig a t. miniszter úr nem mondott. No de én azt hiszem, hogy nekünk a t. igazságügyminiszter urnak interpreíáczióját mégis jó lesz saját szavai, és nem a szentlélek sugalmazása szerint venni. Én, úgy hiszem, a t. miniszter úr megfontolta azt, hogy miért mondta el azt a taxácziót, miért vett fel egy pontot a programmba, és miért hagyott ki abból valamit ? És ezek a dolgok azok, a melyek engem egy kissé közelebbről érdekelnek. (Halljuk! Halljuk !) A házassági jogról szóló javaslat tárgyalásánál, ha jól emlékszem, az akkori igazságügyminiszter úr a bizottságban Ígéretet tett, (Egy hang a szélső balfelől: Nevetséges dolog!) —bizony nevetséges dolog, én is annak tartom, s magam is annyit kaczagtam már felette, hogy már nem is győzöm. (Derültség a szélsőbalon.) Egy, meglehet, ellenőrizetlen pillanatában, hogy az uralkodó család házassági jogára vonatkozó javaslatot még azon törvényjavaslat keretébe be fogja illeszteni. Nem is oly csekély jelentőségű dolog ez, t. ház, mert a t. igazságügyminiszter úrban megszólalt akkor a lelkiismeretnek igaz és élő szava, és belátta azt, hogy Magyarország közjoga szempontjából nem közönbös, a trónöröklés rendjének kezdete szempontjából pedig rendkívüli horderejű, midőn két államban, a melyben egy és ugyanazon uralkodó van hivatva a korona viselésére, kétféle házassági jog áll fenn, és hogy az uralkodó és a trónöröklés szempontjából is, az uralkodó család házassági jogát törvény által kell megoldani. A t. igazságügyminiszter úr később, midőn a képviselőház elé került a javaslat, már egy kicsit tágított az igazságon, (Derültség balról.) és oda interpretálta igéretét, hogy azt nem ígérte, hogy nem ugyanebben a törvényjavaslatban, de mindenesetre törvény által, és kellő időben szabáíyoztatni fog az uralkodó esalád házassági joga. Hát, t. ház, azóta post tot varios ventos a házassági jogról szóló törvény szentesítve lett. ügy halljuk, hogy életbe is fog lépni, sőt azt is halljuk, hogy még az idén. (Derültség balról.) Hát, t. ház, azóta rendkívüli nagy fájdalmamra — őszintén megvallom — a t. igazságügyminiszter úr meg is bukott; de az uralkodó család házasságáról szóló törvényjavaslat még mindig a mesék országában van, mert -még a végrendeleti végrehajtó sem tud róla semmit, pedig annyit olvastam valamelyik kormánypárti lapban, hogy a t. igazságügyrainiszter úr már a