Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-427

427. országos ülés 1895. február 9-én, szombaton. gg| Halljuk!) már ekkor jelen volt-e vagy sem, azt a mai napon — legjobb emlékezetem szerint — megvallom, teljes határozottsággal nem állíthatom, . . . Eemete Géza: Akkor semmitsem tud! Tóth Aladár: . - . hanem arra igenis bizonyossággal emlékszem, (Halljuk! Halljuk!) hogy Nagy István képviselőtársam akkor az ülésre elkésve jött, és utólag reklamálta is a letárgyalt ügyeket. Tóth Ernő : Emlékezik-e a t. képviselő úr, hogy valaha bemutatták volna azt a jelentést? Azt mondja meg! (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon. Nagy zaj.) Elnök: (Csenget. Halljuk! Halljuk !) Kérem, ne méltóztassék közbeszólásokkal zavarni a szónokot. A képviselő urat pedig kérem, méltóztassék a személyes kérdés keretében maradni. (He' lyeslés.) Tóth Aladár: Egyébiránt, t. ház, tekintve, hogy ágy a t. miniszter úr, mint a t. előadó úr is ezen bizottsági üléseken mindenkor a legkülönbözőbb kimutatásokkal, sőt több évre visszamenőleg tabellákkal is teljesen felszerelve, rendelkezésünkre bocsátották azokat, másrészről pedig, tekintve azt, hogy a véderő-bizottságnak minden tagja, de különösen épen Nagy István is, nem különben Tóth Ernő t. bizottsági tag urak is, mindenkor a kellő éberséggel és legteljesebb ügybuzgósággal szoktak az ottan tárgyalandó dolgokkal foglalkozni, már ezen körülmény folytán teljesen kizártnak tekinthető az, (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) és lehetetlen, hogy a ház által hozott azon fontos határozatot, mely szerint ezen újoncz-végleszámolási kimutatásokkal foglalkozzék a bizottság, figyelmen kivííl hagyták volna, vagy ott egyáltalán valami mulasztás követtetett volna el. Csak annyit kívántam, t. ház, a helyzet tisztázására elmondani. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélső baloldalon.) Beöthy Ákos: Elég is lesz! MÜnnich Aurél: Személyes kérdésben kérek szót, t. ház! (Halljuk! Halljuk!) Tán megméltóztatik engedni ezek után, hogy egész röviden köszönetemet fejezzem ki Tóth Ernő képviselő úrnak azon magyarázatért, a melyet adott. Köszönettel veszem tudomásul, hogy engem nem azzal vádolt, hogy magamnál tartottam a jelentéseket, hanem csak azt akarta jelezni, hogy tán előttem az asztalon hevert az a jelentés. (Nagy zaj a ssélsö baloldalon.) Ezt kívántam csak kifejezni; azt hiszem, a dolog nem olyan nagyon fontos, és nem is tartozik annyira ide, hogy továbbra is foglalkozzam vele. (Zaj.) Elnök: (Csenget. Halljuk! Halljuk!) T. házi Következik az indítvány-és interpellácziós -könyvek felolvasása. Schóber Ernő jegyző: Tisztelettel jelentem a t. háznak, hogy az indítvány könyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Ellenben az interpelláeziók könyvében a következő interpellácziók vannak bejegyezve : február 8 iki kelettel Polónyi Géza saját és Kovács József, Szinay Gyula és Papp Elek képviselők nevében, a hajdámegyei építészeti és tűzrendészet! szabályrendeletnek módosítása és végre hajtásának felfüggesztése tárgyában a belügyminiszterhez; továbbá február 9dki kelettel Hévizy János, a nagyszebeni állami főgimnázium építkezése tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Elílökí Az interpellácziók az ülés végén a szokásos időben fognak előterjesztetni. Ezzel áttérünk a napirend második tárgyára: Az igazságügyniiniszter 1895. évi költségvetésének, (írom. 717.) illetőleg ezen költségvetés tegnap függőben maradt tételének további tárgyalására. Ki következik szólásra? Papp Elek jegyző : Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Talán nem is egész jogosulatlanul, Magyarország közvéleménye feszült figyelemmel várakozott az igazságügyminiszter úr programmjának kifejtésére. Hogy e feszült várakozásnak részemről való rövid indokolását is előadjam, e tekintetben megjegyzéskép csak ezt vagyok bátor elmondani. A legutóbbi kormányválság a parlamentarizmus történetében Magyarországon eddig első ízben a korona bizalmának a kabinet iránt való nagymérvű megingása folytán következett be. Ezen bizalom megingásának, — mint arról nem egészen megbízható források, a nyilvánosság közegei útján értesültünk, — egyik leglényegesebb faktora a volt igazságügyminiszter, Szilágyi Dezső igen t. képviselő úr, a képviselőház jelenlengi elnöke volt. Már ismételten és ismételten szóba hoztuk itt a képviselőházban, hogy a korona bizalmának megvonására nézve a parlamentnek joga van követelni azon okoknak ismeretét, melyek a koronát ezen bizalom megvonására indították. Fokozottabb mérvben állt elő e jogosult kíváncsiság az igazságügyminiszteri szék betöltésénél épen azért, mert köztudomású, hogy ennek egyik főoka épen a t. igazságügyminiszter úr volt. Én tehát, t. ház, mikor a t. igazságíigyminiszter úr programmját meghallgatni jöttem, mondom — fokozottabb mértékű kíváncsisággal lestem ajkáról a szót, hogy mivel indokolja a t. igazságügyminiszter úr az elveszett bizalom megszerzését. Ezekről én, t. ház, az igazságügyminiszter