Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-426

426. országos ülés 1805. február 8-án, péBteken. 387 tudomány fejtegetéseinek körébe tartoznak, — a milyenek a fogalommeghatározások stb., — vagy oly anyagokat, a melyek egyáltalán nem képezhetik magánjogi szabályozás tárgyát. És e részben is legyen szabad ismét csak egy példára hivatkoznom, a családjog legújabban megjelent tervezetére, a mely a családi élet belső alakulatainak oly jelenségeit vonja a jogi szabályozás körébe, a melyek tisztán az erkölcs és a természeti törvények, de nem a jogi törvények által rendeződnek, mert az ilyen állítólagos jogok és kötelességek magánjogi érvényesítésére egyáltalában nem forog fenn a lehetőség, minden jog pedig feltételezi az érvényesíthetést, a bírói kényszerrel való megvalósíthatás lényeges ismérvét. igaz, hogy ezek durva megsértéséről is kell a jogrendnek gondoskodnia, de nem a magánjogi jogrendnek, mert abban erről gondoskodás nem történhetik, hanem a büntető jogrendnek, a mennyiben az ilyen durva megsértések esetleg bűntény, vétség, vagy kihágásként qualifikálódnak. És az se tartson bennünket vissza az e téren való előhaladástól, hogy a külföldi törvénykönyvek a régi nyomon haladva, ilyeneket is még szabályozás alá vonnak. Azt hiszem, e részben nem követünk el hibát, ha a magyar magánjogi törvényhozás a haladás zászlaját ragadja meg e téren, mert ezen anyagok bevonása a legkiválóbb jogtudósok által máirég el lett ítélve. Hiszen Unger már az 50-es években az osztrák polgári törvénykönyv hasonló tartalmát ez irányban a legélesebb kritika alá vette. Egyáltalában nem tarthatom hazai jogunk fejlődésére valami szerencsés körülménynek azt, ha mi a külföldi törvényeket, a nélkül, hogy vizsgálat tárgyává tennők azt, vájjon léteznek-e nálunk azok a viszonyok, a melyekre azok a törvények vonatkoznak, vájjon akként léteznek-e, mint a külföldön, s így megfelelnek-e a mi viszonyaink természetének is, vakon utánozzuk, hogy ne mondjam lemásoljuk. Nem azt mondom, — nehogy félreértessem, — hogy a külföldi tudomány haladása, a külföldi törvények figyelembe nem veendők. Igenis hasznosítandók és átveendők, de csak ott, a hol azok a mi viszonyainknak megfelelnek, s a hol azokat a mi viszonyaink természete eltűri, vagy épen követéli. (Halljuk! Halljuk!) Épen azért magam látom legjobban szükségét annak, hogy a magánjog egyes részeiben is, különösen a vagyonjog terén, ne nélkülözzük sem a külföldi tudomány állásának, sem a külföldi törvényeknek figyelembe vételét, és esetleg egyes részletekben való átvételét sem. Különösen a dologbeli és kötelmi jog terén, a melyek már az újabb európai jogfejlődés folyamán teljesen kozmopolitikus jellegű intézményekké alakultak, és ennek folytán a kontinentális államok jogában e részben nagyobb mérvű eltéréseket nem találunk, miért is a mi megalkotandó magánjogi törvénykönyvünk sem fog az európai általános jogfejlődés irányzatától e részben teljesen elzárkózhatni, és ez helyes is lesz. De, t. ház, vannak a magánjognak más részei is. Ilyen a család- és örökjog, a melyek kiváiólag nemzeti típussal birnak, melyek a nemzet jogalkotó erejének és jogalkotó szellemének oly kinyomatait képezik, annyira elidegeníthetlen sajátjait és kincseit alkotják, mint akár a népéletnek maga a nemzeti nyelv, úgy, hogy ezeknél azon alapoktól, azon alapfelfogásoktól és alapeszméktől teljesen eltekinteni, melyek e tekintetben jogéletünk fejlődésének egész menetén végigvonulnak, jogfejlődésünk önállóságának és sajátságos jellegének veszélyeztetése nélkül egyáltalán nem lehet. ' Ezen intézményeknél az alapnak, a, melyre jogrendszerünk ezen részleteit fektetni akarjuk, okvetlenül nemzeti sajátlagos jogérzületből s jogi felfogásból kiindúlónak kell lennie; ez nem azt jelenti ugyan, hogy a régi társadalmi életnek újkori átalakulásával az újkori eszmék elől elzárkózzunk, hanem csak azt, hogy ezen újkori eszméket s azok alkalmazását saját viszonyaink természetéhez simítsuk, idomítsuk. Kinek is juthat eszébe például, s nekem legkevésbé, hogy ezen eszmék behatása elől magánjogunk ezen részének átalakításánál kinai falakkal zárkózzunk el ? Senkinek sem juthat eszébe s így nekem sem, hogy a család- s az örökjog terén oly intézményeket, melyek csak a régi állapotok közt voltak helyén valók s a modern fölfogásnak ellenmondanak, fentartsunk ; de igenis az, hogy azon alapfölfogás, melyet család- s örökjogunk fejlődésén folytonosan végig vonulni látunk természetesen az átalakult társadalmi viszonyoknak megfelelőleg, család- és örökjogunk új rendjében is kifejezésre és megvalósulásra jusson, a mint egy irányban valóban eszményi kifejezésre jutott a magyar jogélet ép ezen ágaiban a nők érdekeinek jogi kiváló gondozásában, hogy most — nem kívánva további részletekbe bocsátkozni — csak egy ily alapeszmét érintsek. T. ház! Nem akarom a t. ház figyelmét sokáig igénybe venni, azért a kodifikáczióra vonatkozó megjegyzéseimet ezzel be is fejezem. Áttérek már most igen röviden a választásokra vonatkozó kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatnak, mint elébb jeleztem (Halljuk! (Halljuk!) nagyon is vajúdó állapotára. T. ház ! A mint az igen t. igazságügyi miniszter urnak a magánjogi kodifikáczióra vonatkozó kijelentéseit örömmel vettem tudomásul, úgy mély sajnálkozásomat kell kifejeznem a fölött, hogy a t. miniszter úr az igazságügy szervezetének majd 49*