Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-426

3 62 426. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. jelentésről. Ez az egyik, a mit szükségesnek tartottam felemlíteni. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és szélső báloldalon.) A képviselő úr másik megjegyzését, a mely személyemre vonatkozik, határozottan vissza kell utasítanom; mert engem bármivel lehet vádolni, de kötelességmulasztással, azt hiszem, engem nem vádolhat senki. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Ezeket voltam bátor a t. képviselő úr megjegyzéseire ebiadni. (Felkiáltások a baloldalon: Halljuk a véderő-bizottság ellenzéki tagjait!) Elnök: A házszabályok értelmében a napirend előtti felszólalások határozathozatal tárgyát nem képezhetvén, azt hiszem, áttérhetünk a napirendre. (Felkiáltások a baloldalon: Nagy István személyes kérdésben kivan szólani! Halljuk! Halljuk !) Beöthy Ákos: Az egész ellenzék meg lett támadva! (Felkiáltások a baloldalon: Halljuk Nagy Istvánt!) Nagy István: Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: E ezímen nincs joga szólni, mert személyében nem lett megtámadva. (Felkiáltások bálfélől: A véderöbizottság tagjai lettek megtámadva !) Méltóztatik, t. ház, megengedni, hogy a képviselő úr szólhasson ? (Közbeszólások a báloldalon : Joga van hozzá, mint a véderöbizottság tagjának ! Halljuk ! Halljuk !) Nagy István: T. ház! Én egy perczig sem kétkedtem abban, a mit tegnap a t. honvédelmi miniszter úr mondott, hogy ő a postakönyvből tudja igazolni azt, hogy ezen jelentések elküldettek; azt is megengedem, hogy a véderöbizottság asztalára letétettek; megtörténhetett az is, hogy egyik-másik bizottsági tag, miként arra az előadó úr hivatkozott, az ülés elején nem lehetett jelen. Én azonban &zt hiszem, hogy tekintettel az ügy fontosságára, nem ez a módja a hiányok kimutatása közlésének, (Igaz! Úgy van! a báloldalon.) mert akkor, a midőn már a bizottság belemegy a tárgyalásba, úgy hamarjában tanulmányozni egy ily fontos jelentést, nekem már fizikai időm sínes. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Hanem az ily közlés módja az, hogy a véderöbizottság minden egyes tagjának küldessék meg a jelentés, (Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem személyes kérdés I Halljuk! Halljuk!) hogy a tárgyalás előtt a jelentést alaposan f áttanulmányozhassa. Én mondhatom, hogy Tgth Ernő, Lits Gyula, Thaly Kálmán, sem pedig az én csekélységem nem emlékszünk arra, hogy ily kimutatást láttunk, pedig rendesen jelen vagyunk a bizottság tárgyalásain. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) En tehát azt hiszem, hogy jövőre igen jó és kívánatos lenne, hogy ha a t. miniszter úr akként intézkednék, hogy ezen nagyfontosságú jelentések a bizottság ülése előtt megküldessenek a bizottság tagjainak, hogy azokat előre tanulmányozhassák. (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Ezek után azt hiszem, áttérhetünk a napirendre. (Helyeslés.) Következik a napirend : Az igazságügyi minisztérium 1895. évi költségvetésének tárgyalása (írom. 717). Kérem az 1. ezím olvasását. Sehóber Ernő jegyző (olvassa).- Központi igazgatás. Rendes kiadások : XXI. fejezet, 1. czím. Rendes bevételek: VIII. fejezet, 1. czím. Kiadás. Személyi járandóságok és dologi kiadások 291.535 forint. Elnök: Az első szó az előadót illeti. Latkóczy Imre, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyi tárcza költségvetésének előirányzatai az utóbbi öt év alatt rendszeres, fokozatos, de okszerű emelkedést tüntetnek fel. Okszerűnek mondom ezen emelkedést egyrészről azért, mert az államháztartás egyensúlyának érdekeire soha zavaróan nem hatott, másrészről pedig azért, mert a szükséglet fokozásának indokai a törvényhozás által elfogadott, részben végrehajtott s részben végrehajtás alatt levő űjítmányok mindenkor egy és ugyanazon forrásra, egy és ugyanazon törekvésre, jogszolgáltatásunk nagyfontosságú érdekeinek emelésére, ápolására és gondozására vezethetők vissza. Az előttünk fekvő költségvetés nemcsak kimerítő munkaprogrammot tartalmaz a jövőre nézve, de a múltnak is egy oly hű képét tárja elénk, melyben a megalkotott igazságügyi reformok, kezdve a királyi táblák deczentralizácziójától, és a bírói és ügyészi szervezet módosításától egész az újabban életbeléptetett sommás perjogig, pénzügyi kihatásukban mintegy számszerűleg tükröződnek vissza. Ezen állításom igazolására legyen szabad néhány összehasonlító adatot idéznem az 1889. évre megállapított költségvetésből és az Í895. évi előirányzatból. A törvényhozás által az 1889. éyre elfogadott és megállapított költségvetés szerint a rendes kiadások az igazságügyi tárczánál 12,095.282 forintot tettek ki; az 1895. évi előirányzat szerint kitesznek 15,216.024 forintot. A különbözet, s illetőleg az emelkedés tehát 3,120.742 forint. Habár ezen emelkedésnek túlnyomó, mintegy két harmadrésze az első folyamodása bíróságok szükségletére esik, mindazonáltal a többi czímeknél is jelentékeny eltérések, illetőleg emelkedések mutatkoznak. így például 1889-ben a központi igazgatás szükségletének czím én megállapíttatott 235.474 forint, 1895-ben