Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-425

425. országos ülés 1895. február 7-én, csütörtökön. 35Í nekem nem rendelheti meg, hogy micsoda ki­fejezéseket basznál jak. (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon. Zaj jobbfelől.) B. Fejérváry Géza honvédelmi mi­niszter: Mikor alatta állott, akkor sem tudta! Ugron Gábor: Mikor a reglement alatt állottam, a mekkora rangot elértem, tudniillik a káplári rangot, annak megfelelni tudtam. Ha a t. tábornokok szintén kötelességüket tudták volna, nem lennénk mi Európának kinézerjei, kiket mindig megvertek. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső haloldalon. Zaj jobb felől.) Midőn én a hadseregben a káplári rangot el­nyertem, tehetségemen tói nem vállalkoztam; nagyon jól volna, ha a miniszter úr is hasonló bizonyítványt tudna magáról kiállítani. (Helyes­lés a szélsőbalon. Zaj jobbfelől.) B. Fejérváry Géza honvédelmi mi­niszter: Azt másnak az Ítéletére bízom. Ugron Gábor: A kérdés az, hogy a 7000 néhány száz ujoncz a 12.000 néhány száz ujonczhoz hozzácsatoltassék-e a folyó évi kiké­peztetésre ? Nem az a kérdés, mint a t. miuiszter úr mondotta, hogy mi van a véderő-törvény végre­hajtási utasításában, hanem az, hogy mi van a véderő-törvény ben. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A véderő-törvény az ujonczozäsról következő­kép rendelkezik: először a törvényhozás által megszavazott ujonczok állíttatnak ki úgy a közös hadsereg, mint a honvédség részére. A 15. §. értelmében azon ujonczok, kik a közös hadsereg kontingensén felül soroztainak be és találtatnak a katonai szolgálatra képesítettnek, a honvédséghez tétetnek át, és na a honvédségi állomány is kitelt, és fölöslegesek maradnak, azok a 15. és 18. §. értelmében apóttartalékba tétetnek át. Én elhiszem, hogy lehet a fejet ehhez rázni,... B. Fejérváry Géza honvédelmi mi­niszter: Hiszen nem is hallgatom! (Zaj.) Ugron Gábor: Nem is hallgatja? (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Ha nem ez az eljárás, bocsásson meg a t. államtitkár úr, akkor nem tudja a törvénye­ket, és törvénytelenül járnak el. Grómon Dezső államtitkár: Nem tanu­lok Ugron Gábortól. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Ugron Gábor: A 15. §. negyedik bekez­dése a következőkéi mondja: (Olvassa.) »A kö­zös hadsereg, hadi tengerészet és honvédség újonczjutalékának teljes fedezése után fenma­radó ujonczok, mint fölös számmal besorozottak, a póttartalékba osztandók be. Grómon Dezső államtitkár: A közös hadsereg és a honvédség után! Ugron Gábor: Ezt magyaráztam én is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Higyje meg, ha nem a felebbvalói érzet hatná át a t. állam­titkár urat, a mi a minisztériumban tehet, hanem figyelemmel volna az iránt, hogy az ember mit mond, akkor értette volna, hogy én azt mondtam, hogy ha a közös hadsereg újonez­jutaléka kitelt, akkor a mi fölös szám, az megy a honvédséghez, a mint a törvény rendeli, és a törvény azt mondja, hogy a honvédség jutalé­kának fedezése után a fölösleg pedig a pót­tartalékba osztandó be. Ugyanezt megerősíti a 18. §. és a 42. §. Már most a póttartalékos szolgálati köte­lezettségét a törvény szabja meg, s így arról van szó, hogy a póttartalékosok, a kik a tör­vény értelmében a sorozásnál felesleges szám­mal, mint szolgálatképesek maradtak, a póttar­talékosok kategóriájából kivétetvén, ma póttar ­talékosi szolgálatra, tudniillik nyolcz heti szol­gálat teljesítésére szoríttassanak, hanem hat hónapig legyenek a honvédségi zászló alatt. A másik kérdés, a miről szó van, és mi ismét a véderőtörvény 42. §-ába ütközik a követ­kező. A véderő törvény akkép rendelkezik, hogy az oly fölösleges számmal a póttartalékba be­osztottak, hogy ha a honvédség a maga lét­számát kiállítani nem tudja, a mely az újon­czozásí törvényben meg van határozva, akkor ezen póttartalékosok igénybe vehetők. De azt is megmondja továbbá a 42. §., hogy miként történjék ezen hiány fedezése és mi módon viendő át az újonczozásnál felmerült hiányok a következő esztendőre, s az erre vonatkozó har­madik bekezdése így szól: (Olvassa.) »Ha mindamellett is hiány maradna fenn, az a leg­közelebbi újonczkivetés alkalmával felszámí­tandó hátralékot képez, s ennélfogva a követ­kező évnek újonczjutalékát szaporítja«. Minden magyarul tudó ember ezt akként érti, hogy az 1892. évben fedezetlenül maradt újonezjutalék az 1893-iki újonczjutalék felesle­géből fedezhető; de ezt az 1894-ik év újoncz­jutalékából fedezni nem lehet, mert a törvény a legvilágosabban azt mondja, hogy a »legköze­lebbí év« és nem »a közelebb évek« és a »leg­közelebbi« szó használata nem jelenthet egye­bet, mint csakis a következő évet, (Élénk helyes­lés a szélső baloldalon.) De ha volna még valakinek kétsége, akkor is azt mondja a mondatnak későbbi része, hogy a következő év újonczjutalékából szaporíthatja. Ezt nem is lehet alkotmányosan másként érteni, mert a törvényhozás az újonczjutalék megaján­lásának jogát évről-évre gyakorolja. A magyar törvényhozásnak épen ez a legsarkalatosabb joga, hogyha meghatározza is a hadsereg lét­számát, de az újonczjutalék számát évről-évre

Next

/
Oldalképek
Tartalom