Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-424

484. owscágo* ülés 1885, . február fi-án, ssterdidi. 331 véd hadapród-iskolákban, egyszerűbb lévén az ellátás, mint például jelenleg a Ludovika-akadémiában, oda sokkal olcsóbb díjazás mellett szegényebb sorsú szülők gyermekei is beléphetnének. Ennyit a honvédségi képzés kérdéséről. Továbbá kivánom és ismételten fogom is kívánni azt, hogy Magyarország állami szuverenitásának elég tétessék, és az ország területén egy oly akadémia állíttassák fel, a mely iíjainknak lehetségessé teszi, hogy ennek bevégzése után tiszti minőségben beléphessenek a közös hadseregbe is. Ezen követelményt annyira az 1867-ik évi törvény korollariumának tartom, hogy ezen követelménytől, mely egyúttal a monarchiának és hadseregének válnék legnagyobb hasznára, semmiféle körülmények közt el nem térek. Azt hiszem, el fog jönni az az idő, midőn ennek szükségét az intéző körök is be fogják látni. Különben legyen szabad arra hivatkoznom, hogy ón annakidején az összes delegaczionális naplóknak, valamint az országgyűléseknek szemelvényszerű gyűjteményét állítottam össze, a hol nem ellenzéki képviselőknek, hanem a kormánypárthoz tartozó egyes képviselőtársaimnak, ezek közt, hogy többet ne említsek, boldogult Baross Gábor volt kereskedelmi miniszternek, akkori hadügyi albizottsági előadónak nyilatkozata is foglaltatik, a ki szintén, mint a hadügyi albizottságnak referense, mindig sürgette ezen akadémia felállítását. De különben az 1875-ik évben, ha jól tudom, deczember 6-án megpendítette ez eszmét Ürményi Miksa is, és az igen t. volt miniszterelnök űr, jelenlegi képviselőtársunk: Tisza Kálmán azt mondotta, — szó szerint nem idézem, de azt hiszem, lényegileg híven mondom el, — hogy a magyar akadémia kérdése mindenesetre oly eszme, a melynek megvalósítására minden magyar embernek törekednie kell. A volt miniszterelnök úr sokáig állott a hatalom élén és alkalma lett volna a nemzet e közkivánalmát megvalósítani, de az évek múltak és a nemzet ezen jogos követelménye még sem teljesült. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ezt akartam a t. kormány figyelmébe ajánlunk Most még csak egyre terjeszkedem ki, a tegnapi közleményre, melyet felhoztam egy vezérőrnagyra nézve, s melyre a honvédelmi miniszter azt mondta, hogy az zavaros forrás; járjak utána a dolognak, és ha a dolog csakugyan igaznak fog bizonyulni, ő megteszi a magáét. A^ki tudja azt, hogy még a polgári hatóságnál is lehetetlen ily esetekben az eredményt kikutatni, és sikerrel eljárni, az, úgy hiszem, be fogja látni, hogy nekem nincs jogom és tehetségem arra, hogy az. előttem ismeretlenül is igen t. vezérőrnagy urat magam elé idézzem és kihallgassam; e kívánalom lehetetlenségét mindenki beláthatja. Azonban, hogy megmutassam a honvédelmi miniszter úrnak, hogy ezen kissé furcsán hangzó kívánalmának is, a mennyire tőlem telt, — bár nem lettem volna erre kötelezve, — siettem eleget tenni, bátor vagyok kijelenteni, (Halljuk! Halljuk!) hogy én a nevezett lap egyik tudósítójával beszéltem, és megkérdeztem, honnan merítette a hirt? 0 érrel azt mondotta, — mint ezt lapjának mai számában az országgyűlési tudósításban meg is írta, — hogy ők szó szerint vették bele ezen idézetet a közleménybe, és oly embertől hallották, a ki az egész jelenetnek fül- ég szemtanuja volt. Én akkor sem mondottam, hogy erre megesküszöm, csak azt mondottam, hogy ez a lapokban megjelent, meg nem czáfoltatott, s rám nézve különös fontossággal bir az a körülmény, hogy semmi czáfolat e tárgyban nem jelent meg. Ha a t. honvédelmi miniszter úr azon helyzetben lesz, hogy engem ezen közlemény teljes alaptalanságáról meg fog győzni, annak senkisem fog nálam jobban örüini. Ezeket kívántam ezúttal megjegyezni. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra senkisem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy Nagy István t. képviselő urnak röviden válaszoljak. (Halljuk!) 0 azt mondja, hogy nem hoz fel újat, régi sérelmek, régi panaszok ezek, s csak akkor fognak megszűnni, midőn a kérelem teljesítve lesz. En azt vagyok bátor a t. képviselő urnak válaszolni, hogy a sérelmek és panaszok ismételt előadása és sürgetése engem sohasem fog arra birni, hogy valamit konczedáljak. (Zaj a szélső baloldalon.) Engem csak az argumentumok fognak arra birni. Nagy István: Argumentáltam is! B. Fejérvary Géza honvédelmi miniszter: Hogyha én nekem valaki bebizonyítja, hogy igaz, helyes és eszélyes az, a mit követel, arra én rááll ok, hanem a sűrű Sürgetés előttem nem indok. A t. képviselő úr Magyarország szuverenitása szempontjából követeli a Ludovika-akadémia kibővítését abban az értelemben, a melyben már régóta követeli. Engedelmet kérek, de ez is csak olyan nagyhangzású szó. Magyarország érvényesítette szuverenitását akkor, midőn ezeket a most létező közjogi viszonyokat szabályozta. Akkor szabályozta jogait, szabályozta elvállalt kötelezettségeit. Ez a szuverenitás, és nem az, vájjon egy magyar tannyelvű akadémia létezik-e vagy sem. Ennek a szuverenitáshoz köze nincs. 42*