Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-424

326 424. országos ülés 1895. február 6-ám, szerdán. tegyék az állampolgárok anyagi jólétének szemmeltartása mellett. Én azt is mondottam, hogy ha már a hadi szervezet fejlesztetik, akkor inkább fejlesztessék a honvédség, mert kevesebb költséggel jár. Azon követelésről, hogy a honvédség fejlesztessék, hogy az tüzérséggel és műszaki csapatokkal láttassák el és így a szervezet kiépíttessék, sem a 48-as párt, sem pedig én a t képviselő úr kedvéért le nem mondok. Különben előttem egészen új, hogy az igen tisztelt, úgynevezett függetlenségi párt és Sárkeresztúrnak igen t. képviselője nem kívánja és nem akarja azt, hogy a honvédség fejlesztessék és hogy tüzérséggel és műszaki csapatokkal láttassák el; gratulálok hozzá. Madarász József: Szavaim félreértése miatt kérek szót. (Derültség.) Méltóztassanak meghinni, nem értem a derültséget. A képviselő urak tudják, hogy én, kivált most, igen kevésszer szólok fel, szavaim helyreigazítása végett, és ha teszem, bizonyosan komoly indok vezérel. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam úgy adta elő a dolgát, mintha én a tüzérségnek és műszaki csapatoknak a honvédségnél való alkalmazását elleneztem volna. Bocsánatot kérek, akkor rosszul értette szavaimat. Én nagyon jól tudom, hogy ha már meg van a honvédség, a mellé a tüzérséget ós műszaki csapatokat a t. háznak okvetlenül meg kellene szavaznia és hozzá kellene járulnia, tehát az ehhez való költség ellen nem szóltam. Én t. képviselőtársamnak általában azon kifejezésére tettem meg észrevételemet, melyben ő hivatkozott arra, hogy a külföld, más államok mindenütt fejlesztik külsőleg és belsőleg is, a mint ő magát magyarul kifejezte: exkluzívé és inkluzive. Tehát ő arra szólította fel a t. házat, hogy Magyarország sem maradjon el e megett s én erre mondottam, hogy én ennek ellenében arra hívom fel a t. ház figyelmét, hogy a képviselőház minél kevesebbet és csakis a szükségig adja meg a szükséges összeget, és minél kevesebb időre szabja meg a katonáskodás idejét majd a jövő véderőtörvény tárgyalása alkalmával. Papp Elek jegyző: Líts Gyula! Lit-S Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott két képviselő úrnak igen intenzív vitája a tüzérségről és műszaki csapatokról talán még magát a honvédelmi miniszter urat is meggyőzték arról, hogy ezek okvetlenül szükségesek, (Derültség.) és már most azt hiszem, komolyan gondolkozni fog arról, hogy a tüzérséget és a műszaki csapatokat a honvédségnél csakugyan felállítsa-e*vagy sem? Én tehát nem erről akarok szólani, s nem is szigoráan a szóban lévő tételhez. Hanem hogy igazsága legyen a honvédelmi miniszter úrnak, hogy mi sohasem mondunk új dolgokat, én is régi dolgokról fogok beszélni, és figyelmét és emlékezetét egy régebben tett ígéretére akarom felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Tudni fogja a t. ház. hogy én már több alkalommal, különösen a földmívelési költségvetés tárgyalása alkalmával egy abnormis helyzetre hívtam fel a t. képviselőház figyelmet, arra, hogy a magyar állam kizárólagos tulajdonát képező ménes-intézeteknél császári és királyi katonák töltik be a katonai szolgálatot. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Mikor én a volt földmívelósügyi miniszter úrnál tettem panaszt, ő azon kifogással élt, hogy ezen kérdés megoldása nem kizárólagosan ő reá tartozik, hanem ez a katonai körök kérdése. (Halljuk ! Halljuk!) Igaz, talán nagyban hibáztam a kérdés feltevésében, hogy én azt követeltem, hogy az állami ménesintézeteknél a honvédség lássa el a katonai vizsgálatot, a mire a honvédelmi miniszter úrnak az a többé-kevésbbé igazolt és jogos kifogása volt, hogy a honvédség érdekeinek ártanánk azzal, ha őket az ezen ménesintézetekben szükséges katonai szolgálattal biznók meg. Én erre, t. ház, a múlt évben fordítottam egyet a kérdésen, és egyenesen arra kértem a honvédelmi miniszter urat, hogy érintetlenül hagyva a honvédséget, nem találja-e módját annak, nem tudja-e azt keresztülvinni, hogy jelenleg a császári és királyi közös hadseregbe sorozott méntelepi katonaság ezentúl ezen jellegét elvesztve, egyenesen magyar királyi állami méntelepi katonaság czím alatt soroztassék be, és az egész állomány heh eztessék át a magyar honvédelmi miniszter ügykezelése alá ; (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert hiszen azt már mégis csak meg méltóztatik engedni, hogy ez szégyenletes állapot, (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) hogy itt a magyar állam tulajdonát képező ménes-intézeteknél 1867-ben visszamaradt közös hadseregbeli katonaság ma is még ott teljesíti a szolgálatot, és különös, majdnem komikus helyzet áll elő, hogy azok szolgálati tekintetben, a mi a szolgálat ellátásának minőségét illeti, tartoznak a földmívelési minisztériumnak rendelkezése alá, személyi tekintetben azonban rendelkezik velők a bécsi hadügyminiszter. Már most egy generális be van vezényelve a földmívelési minisztériumba mint referens. (Halljuk!) Az egyes ménes-intézeteknél levő csapatok jelentenek németül annak a generálisnak a földmívelési minisztériumhoz, az a generális személyi tekintetben csinálja a német jelentéseket Bécsbe a Kriegsministeriumnak, csinálja más tekintetből, — feltételezem legalább — magyarul a földmívelési minisztériumhoz. Ez komikus és szégyenletes állapot, t. ház. Én