Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-424

322 4ä4. országos ülés 1895. február fi-án, szerdán. Ezzel szemben a franczia hadsereg békelétszáma 42 millió össznépesség mellett 564.000, a német hadsereg békelétszáma pedig 49 millió össznépesség mellett 584.000, sehol sem számítva a csendőrséget és azon csapatokat, melyek szorosan véve a hadsereghez nem tartoznak. Nálunk tehát minden 126 polgári lakosra esik egy tényleges szolgálatban álló katona, Németországban 83 lakosra egy, Franeziaországban pedig 75 lakosra egy. A hadszervezet fejlettségének egy másik és közvetlenebb mértéke a már békében fennálló formáczióknak a száma. Az össznépesség arányához képest e téren is hátrább állunk, mint akár Franczia-, akár Németország, sehol sem számítva azon formácziókat, melyeknek békében csak keretei vannak meg. A mi hadseregünknek van 1800 gyalogszázada, ezzel szemben Francziaországnak 2404, és Németországnak 2398. Nekünk van 252 lovasszázadunk, Francziaországnak 446, Németországnak pedig 465 Nekünk van 243 tábori és hegyi ütegünk. Francziaországnak van 480, Németországnak pedig 490. Nekünk van 72 vártüzér századunk, Francziaországnak 100, Németországnak pedig 148 gyalogtüzér százada. Nekünk van 87 különféle mííszaki századunk, Francziaországnak 93, Németországnak pedig 128. Már békében fogattal ellátott ágyunk van nekünk 996, Francziaországnak 2104, Németországnak pedig 2542. Lőszerk öcsink, mely már békében fogattal van ellátya, nekünk alig van, Francziaországnak van 1004, Németországnak pedig 97. A két honvédség és közös hadsereg lóállománya békében körül belül 57.000-et tesz kerekszámban. Francziaországnak lóállománya békében 128.000, Német országé pedig 96.000. A hadsereg fejlettségének további ismertető jele a már békében fennálló-formáczióknak ereje, békelétszáma ; mennél közelebb áll a békeformácziók létszáma, a hadi létszámhoz, annál fokozottabb a fejlettség. Daczára annak, hogy mint fentebb számokban kimutatni szerencsém volt, hadszervezetünk extenzive is fejlettlenebb, mint más európai nagyhatalmaké; békében fennálló formáczióink ereje, békelétszáma is kisebb ós csekélyebb, mint más európai hadseregé. A mi hadseregünkben egy gyalogszázad békelétszáma átlagosan 99 fő, a francziaországi hadseregben egy gyalogszázad békelétszáma 140, a német hadseregben pedig 156. A lovasság mindenütt hadilétszámon áll, tehát a formácziók békelétszámáról nem szólhatok. A tábori és vártüzérséget — együttvéve — egy tábori üteg, illetve várttízérszäzad békelétszáma nálunk körülbelül 106 fő, Franeziaországban 136, Németországban pedig 133 fő. A technikai csapatokat együttvéve, századonkint a békelétszám nálunk átlagosan 110 fő

? Franeziaországban 130, Németországban pedig 155 fő. És végre, a vonatcsapatoknál egy század békelétszáma nálunk 135 fő, Franeziaországban 157 fő, s a német hadseregben 138 fő. Hadszervezetünknek az orosz; hadszervezettel való összehasonlítása is igen érdeket képet nyújt. Igaz ugyan, hogy az orosz hadszervezet az össznépességhez arányítva fejletlenebb, mint a mienk, de az orosz hadsereg ereje úgy békében, mint háborúban igen meghaladja a mienket. Itt is bátor leszek adatokkal szolgálni. A mi hadseregünknek és a két honvédségnek — itt tehát együvé veszem az egészet, és oda veszem azon formácziókat is, a melyeknek békében csak a keretei vannak meg — van 2544 gyalog százada; ezzel szemben áll Oroszországnak 3888 gyalog százada, nekünk van 312 lovas századunk, Oroszországnak pedig 585; a mi 243 tábori és hegyi ütegünkkel szemben áll Oroszországnak 407 tábori ütege; a mi 72 vártűzér-századunkkal szemben áll Oroszországnak 200 vártűzérszázada és a mi különféle 87 mííszaki századunkkal szemben áll Oroszországnak 143 mííszaki százada. Nekünk vau 996, már békében fogattal ellátott ágyúnk, Oroszországnak 2364, és végre a mi 57 000 békebeli lóállományunkkal szemben áll Oroszországnak 124.000 lova. A hadsereg és a két honvédség 333.000-re menő békelétszámával szemben áll Oroszországnak 750.000 főnyi békelétszáma — kerek számokban. Ehhez nincs hozzászámítva sem az ázsiai hadsereg, sem a fina hadsereg. Mindezekből, t. ház, azon meggyőződésre jutunk, hogy a t. kormánynak abbeli törekvése, hogy a hadszervezetet fejleszteni akarja, indokolt. Beöthy Ákos: Ki fogja fizetni? Madarász József: Kún-Szent-Márton! Tóth Ernő: Madarász képviselő úr szintén nem fizet aránylag többet, mint más, én is fizetem, a mi aránylag rám esik. Ha az európai viszonyok továbbra is így tartanak, nemsokára elementáris erővel fog előtörni azon kényszerűség, hogy hadszervezetünket a szükség által parancsolt mértékben mi is fejleszszük, de erre a monarchia népeinek vállain nyugvó nagy terhek mellett alig gondolhatunk. Óriási erőmegfeszítésekre volna szükség, ha más európai nagy< hatalmasságokat csak némileg is utol akarnánk érni ; a mely erőmegfeszítésnek különösen Magyarországot a közös hadsereg érdekében megnyerni alig lehet, ha csak a fennálló hadszervezetet: a paritás elveihez és az ország közjogi önállóságához illőleg át nem alakítjuk. De van egy más módozata a hadszervezet fejlesztésének, (Halljuk!) a miről t. képviselő-