Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-423
423. országos ülés 1895. február 5-én, kedden. 3 j[ j parancsolja a közös hadseregbe, s a magyarság hadi intézményeiben fölnevelt férfiakat kiszolgáltassa a közös hadsereg intézményének. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Minden katona, minden ezredes elég önálló arra, hogy maga határozza meg, mi áll az ő érdekében, és nem szükséges, hogy felette a nemzeti szellem rovására, atyásködast gyakoroljon a miniszter. (Úgy van! szélsőbal felöl.) A miniszter úr azon váddal szemben, a melyet Tóth János t. képviselőtársam felhozott, hogy a katonai büntető törvénykönyv és büntető eljárás soha már meg nem lesz, azzal válaszolt, hogy ez törvényes alapon nyugszik, mert a törvényhozás 1868-ban egy indemnitást szavazott meg. Annak mindnyájan ismerjük történetét.' 3 ; Egy részletes törvényjavaslattal jött az akkori igazságügyi miniszter, Horvát Boldizsár, a képviselőház elé, és mert abban a törvényjavaslatban a hadseregnek oly jogok lettek volna biztosítva, a melyeket a hadsereg maga tényleg gyakorolt, de a melyeknek gyakorlását egy alkotmányos intézmény, mint a magyar törvényhozás el nem ismerhet, inkább azt a törvényjavaslatot visszavonta, és visszavonta épen Deák Ferencz felszólalása következtében. (Úgy van! a szélsőbalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Majd megmagyarázom, hogy miért! Ugron Gábor: Épen mert olyan jogok foglaltattak azon, törvényjavaslatban — (Zaj. Halljuk! Halljuk!) a tárgyalási jegyzőkönyvek mindenkinek rendelkezésére állanak, és így a honvédelmi miniszter úrnak is, — a melyeket megadni nem akartak. Inkább elfogadták a tényleges állapotnak rövid időre való fentartását, mintsem hogy törvényhozási úton, azon abszolutisztikus és az alkotmányossággal szemben álló törekvéseit a hadseregnek szentesítették volna. És mi következett belőle? Mivel sem a törvényhozást, sem az alkotmányosság révén kormányzó igazságügyminisztereket nem lehetett megnyerni a hadsereg oinnipotens intézkedései és rendelkezései számára, melyek a polgári szabadsággal homlokegyenest ellenkeznek, ennek daczára fogva máig, ilyen hosszú idő óta, sohasem érkeztek rá, hogy a katonai büntető törvénykönyvet és eljárást megalkossák. Hasztalan szólaltak fel a képviselőházban és a delegáczióban, mindig az volt az indok, hogy a miniszterek nem értenek egyet. Meddig nem fognak még ezek a miniszterek egyetérteni? (Derültség.) Csak abban van a miniszter uraknak egyetértésük, hogyha pénzt és embert kell kérni Magyarországtól, (Úgy van! a szélsőbalon.) akkor az egyetértés rögtön létrejön ? De ha jogot és biztosítékot kell nyújtani a közös hadsereg zászlaja alá küldött magyar polgárok részére, akkor az egyetértés nem tud létrejönni. A közös hadseregre nézve is, miután Magyarországnak igazságszolgáltatási joga nem képez közös ügyet; miután a magyar honpolgárok felett való igazságszolgáltatásügy nem képez közös iiffvet, és a honvédelmi miniszter úr sehol sem mutathat nekem törvényt, a hol csak az is ki volna mondva, hogy a hadsereg fölötti bíráskodás egyező elvek szerint volna gyakorlandó az osztrák büntető bíráskodással: azt kérdem én a t. háztól, ha ezt a közös hadseregre nézve sem lehet a törvényből igazolni, akkor a honvédségre nézve, mely a nemzetnek saját institucziója, mily jogon elegyedik bele Ausztria honvédelmi és igazság-ügyi minisztere abba, hogy a magyar honvédségnél mily büntető törvénykönyv, szabályzat és eljárás alkalmaztassák ? Hát Magyarország állam; önállósága és függetlensége az igazságszolgáltatás terén Öt miniszternek az értekezésétől függ? Magyarországnak e téren teljes szuverenitása, önrendelkezési joga van. Nem kell oda egyéb, mint hogy a törvényhozás két háza és a király közös egyetértésben megalkossák a törvényt, és a mely pillanatban megalkották, az minden osztrák miniszter, minden hozzájárulása nélkül érvényes. (Igaz! Úgy van! szélsőbal felöl.) A miniszter úr, ideértve az 1868-iki törvény 54. §-át, elolvasta ezt a részt: hogy »addig is, míg a katonai törvények az általános védkötelezettség igényeinek megfelelőíeg annak útján átdolgoztatnának, előzetesen már most kimondatik,« — eddig elolvasta, de már azt, a mi utána következik, nem olvasta el: (Olvassa.) hogy »a törvény hatálybalépte napjától testi fenyíték és rablánczbüntetés az álló hadseregben (hadi tengerészetben) és honvédségben többé nem alkalmazható«. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy a katonai büntető bíráskodás alkotmányos úton van érvényben. Igen, de alkotmányos úton való érvénybenlételénél határai és korlátai vannak, melyeket a nemzet szuverén akarata szabott meg, s melyeket szolgálati szabályzat alapján semmiféle katonának lábbal tiporni nem szabad, (Helyeslés a szélsőbalon.) a melyek előbb az állam minden hivatalnokának, akár tollal, akár fegyverrel szolgálja a hazát, fejet kell hajtania. Azt mondja a miniszter úr, hogy ez nem új dolog, hanem régi. Ebből a kifogásból csak azt láthatjuk, hogy világos törvényt sértő visszaéléseket csak rövid ideig kell tűrni, s ebből rögtön jogosultságot merítenek a további visszaélésekre is. A miniszter úr azt mondja, hogy e törvénynyel szemben a szolgálati szabályzatban kiszabott kurtavas teljesen jogosult, mert a törvény csak a rablánczot tiltja. Hát mi az a
