Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-423

308 423. országos Slés 1895. február 5-én, kedden. hogy »addig is, mig«, el van ismerve a mai katonai igazságszolgáltatás törvényessége. (Mozgás a stélső baloldalon.) Ismételten úgy én, mint a volt igazságügyminiszterek már többször felemlítettük, hogy nézeteltérések merülnek folyton fel az öt miniszter közt, kik hívatva vannak arra, hogy a katonai igazságszolgáltatást szabályozzák, illetőleg a törvényjavaslatot létesítsék. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem akarják!) Nagyon természetes dolog, hogy itt nehézségek merültek és merülnek fel folyton, de biztosíthatom a t. hozat arról, (Halljuk! Halljuk!) hogy éber figyelemmel kisérjük a dolgot, (Egy hang a szélső haloldalon: Mióta?) és folyton dolgozunk azon; csakhogy arról, hogy az egyel értés még eddig létre nem jött, nem tehetünk. Nagyon természetes, hogy az igazságügyminiszter urak a dolgot talán oly módon fogják fel, hogy nagyobb szabadság, vagy enyhébb eljárás is elfogadható; míg a katonák, nagyon természetesen, a tisztán csak katonai szempontot hangsúlyozzák. Ezek a nehézségek eddig el nem enyésztek, és mindaddig, mig el nem enyésznek, mig az egyetértés létre nem jön, nem is leszünk abban a helyzetben, hogy a kívánt törvényjavaslatot előterjeszthessük. (Egy hang a szélső baloldalon: Ez sem új!) Hogy ez sem új, ez természetes. (Derültség!) Tóth János, t. képviselő úr előterjesztett egy határozati javaslatot, a mely szerint, h.i jól emlékszem, az újonczjutalék kiállítása meg volna tagadandó. Ezt a magam részéről természetesen el nem fogadhatom, és mert én itt a vécltörvény 14. §-ában gyökerező intézkedést kérek és csakis a védtörvény alapján kérem az újonezokat : ennélfogva kérem a t. házat, hogy ezen határozati javaslatot mellőzni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Van még két, köríílbelííl egyértelmű határozati javaslat. Az egyik Lits Gyula, a másik Nagy István képviselő úré. Ezek odairányúlnak, hogy mivel állítólag a 25. szakasz határozmányaira most már szükség nincs, mert a tiszti szükséglet fedezve van, ez iránt a kormány más intézkedéseket és új határozatokat terjeszszen elő a háznak, törvényjavaslat alakja ban. Engedje meg a t. ház, hogy mielőtt ezen kérdésre áttérnék, még csak Nagy István t képviselő úrnak, Czibulka tábornokra •— kit itt néven meg is nevezett — vonatkozó meséjét érintsem. Ugron Gábor : Lehet-e azt tudni, hogy mese ? B.Pejérváry Géza honvédelmi miniszter : A ^Budapesti Hűiap«-ra hivatkozott a t. képviselő úr; ez pedig előttem egy igen zavaros forrás. (Nagy derültség.) Erre nézve csak azt mondhatom, hogy én nem képzelhetek tábornokot, a ki a törvény és szabályok eüeu intézkedik. Engedelmet kérek, de ha önök minden mese után járnak, akkor még sokkal borzasztóbb dolgokat is fognak fölfedezni. Méltóztassanak előbb meggyőződni, hogy a dolog igaz-e, és azután a meggyőződés alapján felhozni az esetet, akkor én hívatva és kötelezve fogom magam érezni, hogy utána járjak a dolognak, de mesék után nem járhatok. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy zaj és ellenmondás a szélső baloldalon.) Áttérve már most a két határozati javaslatra, egyet konstatálok, és ez az, hogy a 25 ik §-ban foglalt határozmányoknak fényes eredményük volt. és hogy azoknak helyes volta fényesen beigazoltatott. Méltóztassanak reá emlékezni, hogy 1889-ig, tudniillik a véderőtörvény életbeléptetéséig, Ausztriában az összes egyéves önkéntesekből negyvennyolca százalék, Magyarországon pedig csak huszonkilencz százalék tette le a tiszti vizggát, minélfogva a tiszti hiány óriási mérvben érezhető volt. Most hat éve annak, hogy a 25. §., mely önöket annyira zsenirozza. érvénybelépett, és mi az eddigi eredmény? Az, hogy Magyarországon köríílbelííl fél vagy egy százalékkal jobb eredmény éretett el, mint Ausztriában. Hoitsy Pál: Különb ember is a magyar! B. Fejórváry Géza honvédelmi miniszter: Igen, de ezt csakis a törvény alapján bizonyította be, addig pedig nem. (Fölkiáltások a szélsőbalon: Bebizonyította 48-ban!) Ez is bizonyítja tehát azt, hogy csak a szelíd nyomás viszi oda a magyar embert, hogy bebizonyítsa, hogy csakugyan különb ember a németnél. (Nagy derültség.) T. ház! A mikor a hadügyminiszter a delegáczió alkalmával is kijelentette, méltóztatnak tudni, hogy a tiszti hiány annyiban van fedezve tartalékos tisztekkel, a mennyiben a mozgósítás első pillanatában előálló tiszti szükséglet a hadseregben már is fedezetet nyer az eddigi létszám alapján. Konstatálni akarom azonban, hogy a honvédségnél még most is van tiszti hiány a mozgósítás első pillanatában, de ez köríílbelííl két év alatt el fog enyészni. (Felkiáltások a szélsőbal felől: Idegenekkel fogják megtölteni!) Nem, hanem honvéd tartalékos tisztekkel, kikben mozgósítás alkalmával, még igen nagy felesleg lesz, a melyre azonban • épen úgy szükségünk van, mint a közös hadseregben annak idején mutatkozó feleslegre; tuduiilik ne niéitóztansék elfelejteni, hogy 1886 ban törvényt hoztunk a népfelkelésről, és pedig oly törvényt, a melyre nagyon is szükség volt. (Helyeslés jobbfelől.) Én igenis eddigelé is fedeztem ott a tiszti hiányt, úgy a hogy fedezni képes vagyok, de ez bizony