Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-422

2g<5 422. orsgigo* illés 1S95 nativ teendőt hoztam elő. Azt mondtam: vagy azt fogom tenni, hogy Ő Felségének előterjesztést teszek arra nézve, hogy az 1871-iki kongresszusi munkálatból jelöltessenek ki azok a pontok, a melyek elfogadhatók vagy el nem fogadhatók. Ennek természetes czélja az, hogy ez legyen irányzója a további működésnek. Vagy pedig — és ezt is világosan megmondtam — lehetséges, hogy direkt a kongresszus összehívása iránt fogok intézkedést tenni. Ezt a kettős alternatív teendőt állítottam fel. Azt hiszem, többet és határozottabban most erről a helyről mondani nem lehet, de nem is szabad. A mi Ugron Gábor t. képviselő úrnak azt a kívánságát illeti, hogy a lelkészi illetmények kiegészítésére vonatkozó költségvetési tételben foglalt összeg, mely egyelőre átalányként van a költségvetésbe fölvéve, esetleg a különböző egyházak szerint állapíttassák meg, erre nézve legyünk először tisztában, mily czélra fordíttatik ez az összeg. A költségvetés indokolása kijelöli, hogy az anyakönyvvezetés és häzasságjog életbelépte folytan esetleg bizonyos vagyoni hátrány helyrehozására szolgál ez. Igen természetesen, itt nem jogi kártérítésről, de tisztán méltányossági szempontról van szó. Bátor vagyok megjegyezni, hogy én igenis, lehetőnek tartom azt, hogy az egyes egyházak szerint ez az összeg annak idejében megállapíttassék. Miért? Hisz maga az indokolás mondja, hogy a bekivánt adatok beérkezése után lehetséges lesz véglegesen megállapítani azon összegeket, melyek a szóban forgó illetmények kiegészítésére szükségesek. Ha tehát az adatok kezeim közt lesznek, és azt látjuk ezen adatokból, hogy például az evangélikus egyháznak ismét ennyi összeg, a protestáns egyháznak ennyi összeg lesz szükséges, igen természetes dolog, hogy ezt idővel véglegesíteni is lehet az egyes egyházak szerint. Azt hiszem, az »egyelőre való átalányként* kifejezés el fog tűnni a budget-tételekből jövőre, mert hisz maga az indokolás megmondja, hogy az összeg ma véglegesen megállapítva nincs, de ez véglegesen az adatok alapján megállapítható lesz. (Helyeslés jobbjelől.) Elnök: T. ház! Most felteszem a kérdést. A tétel ellen semmi kifogás nem történt. Kérdem: a 454.172 forintot elfogadj t. ház vagy sem? (Elfogadjuk.) Josipovich Géza jegyző (olvassa): Nyugdíjak. Rendes kiadások: VI. fejezet, 10. czím. Kiadás 340.000 forint. Papp Elek jegyző: Veres József! Veres József: T. ház! Azon alkalomból, mikor az állami tisztviselők fizetésének rendezéséről volt szó, a t. képviselőháznak ezen oldalán igen melegen kértük, hogy a tanárok és különösen a néptanítók fizetését is rendezze i. febrnér 4-én, hétfős. a kormány, még pedig nagyobb összegben, mint a milyet megállapított; részemről csak sajnálom, hogy a mit már 1868-ban szükségesnek tartott a kormány minimum gyanánt megállapítani, azt még 1892—93-ban sem léphettük tál; sőt még most is sok tanító van, a ki a 300 forintot sem kapja meg. Örökös szégyene lesz Magyarország közoktatásának, hogy azt a 25.000 néptanítót, a kiktől függ népünk nevelése és művelése, oly csekélyre becsülte a törvényhozás, hogy szégyenlette és átallotta bevenni a tisztviselők közé, mert kitűnt volna, hogy a tanítóknak sokkal kevesebb fizetést bírunk vagy akarunk adni, mint a mennyit adtunk a hivatalszolgáknak. Akkor azonban rövid időre rá, egy más kérdés alkalmával, a tanítói nyugdíj kérd és tárgyalásánál némiképen javított a kormány a tanítók helyzetén. Legalább arra az időre adott nekik valami kilátást, mikor ők már nem élnek, hanem özvegyeik és árváik szorulnak rá az államsegélyre. A végrehajtásnál azonban azt a kedvezményt, a mit a törvény megad a tani toknak, némi részben visszavonta, nevezetesen a kántori fizetés levonásánál igen sok tanítót megkárosít az eljárás, viszont azok fizetésének megállapításánál, kiknek fizetésében föld is van, ennek jövedelme megállapításánál nagyon s >kan kárt szenvednek. Ez az eljárás, a mennyiben a minisztériumnál a föld jövedelmét egyszeriben a kataszteri becslésre alapítják, határozottan törvénytelen, mert a szóban forgó törvény világoson így fejezi ki ezt: »a készpénzfizetést pótló, vagy kiegészítő földilletmény jövedelmének tíz évi átlag szerint számított helyi értéke veendő figyelembe«. Természetes, hogy a földnek tíz évi átlag szerinti jövedelme és a kataszteri becslés szerinti tiszta jövedelem némely helyen rendkívül nagy eltérést matat fel; ha tehát az eljárásban a törvény szavait mellőzve, egészen más kulcsot alkalmaznak a földjövedelem megállapításánál, csak a tanítók veszthetnek. Ez az eljárás annyira szemetszúró volt, hogy mindjárt a miniszteri rendelet megjelenésekor interpelláczió tárgyává kellett tenni, és gr. Csáky Albin akkori miniszter határozottan a tanítók javára nyilatkozott. Ugyanis ő azt mondotta, hogy csak a tényleges átlagos jövedelmet kívánja alapúi venni a nyugdíj megállapításánál. És mindezek daczára az újabb időszakban megint csak visszatérnek arra a minisztériumban, hogy a kataszteri becsléshez ragaszkodnak. A mellett, hogy ez az eljárás határozottan törvényellenes, egyúttal méltánytalan is. Ha már annak a szegény tanítónak nem tudtunk többet adni, — én ugyan azt hiszem, hogy nem akarunk többet adni, mert tudni tudnánk, — ha nem tudunk 300 forintnál többet adni, s míg él,