Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-411

411. országos ülés 189.5. j nemzetiségek és főleg a román nép mindenek felett meg van győződve arról, hogy ez ország sok ezredév múlva is ugyanazon népek által lesz lakva, a melyek azt ma lakják. A román nép elég SZÍVÓS arra nézve, hogy ellentálljon a kormányok mindazon tendencziáinak, melyek az ő nemzetiségi jellegéből leendő ki vétkezését czélozzák. És ha elmentek Bécsbe a királyhoz, (Felkiáltások bálról: A császárhoz!) igenis, a királyhoz. Szerencsém volt átadni Bartha képviselő úrnak egy memorandumot, mely bizonyítja, hogy igenis a királyhoz fordultak. Mondom, ha a román nép panaszt' emelt 1892-ben ő Felségéhez intézett memorandummal, s talán egész Európa előtt is, ezzel meg akarta mutatni, be akarta bizonyítani, hogy mindazon erőlködések illuzóriusak, s hogy a Tisza Kálmán által inaugurált politika, mely végre őtet is elseperte, a mely lépésről-lépésre követve lett az utána következő kormányok által is, csak arra való, bogy közös hazánk polgárai között a legundokabb fajgyűlöletet idézze elő, a mit, úgy látszik, el is értek. Meg akarta mutatni, hogy Erdély uniójának daczára Erdélyországban még mindég léteznek törvények, melyek az önök által annyira gyűlölt abszolutizmusra emlékeztetnek. Meg akarta mutatni továbbá azt is, hogy léteznek törvények, melyek az összes alkotmányos faktorok teljes hozzájárulásával hozattak, mint ő Felségének kinyilvánított óhaja, mint például a nemzetiségi, az egyházak autonómiáját biztosító törvények, és hódolatteljesen meg akarta kérdezni ő Felségét, hogy bir-e tudomással arról, hogy a nemzetiségi törvényből a magas kormányok egy árva betíít sem tartanak meg, és hogy egyházunkat és iskolánkat biztosító törvényekkel a magas miniszterek rendeletek által kényük-kedvük szerint rendelkeznek? Meggyőződést akartak szerezni, hogy megegyeztethető-e az alkotmányos élet feltételeivel a kormányok részéről a törvények meg nem tartása, sőt azoknak lábbal való tiprása? S most a parlament ítéletére bizom, s kérdem a t. képviselőházat, hogy miféle logika alapján történik az, hogy azok, kikről csak azt mondják, hogy bizonyos törvények ellen agitálnak és azok megváltoztatását alkotmányos úton akarják, börtönbe viszik, mig azok, kikről a legevidensebben be van bizonyítva, hogy alkotmányunk egyes alaptörvényeit nemcsak hogy nem tisztelik és meg nem tartják, hanem lábbal tiporják, miniszteri bársonyszékekben ülnek? (Derültség balfelöl.) S most, remélem, nem lépem túl az illem határait, a midőn azt állítom, hogy páratlan a kormányok igazságszeretete, a midőn oly egyéneket, a kik, hogy ezen folytonos és undok ár 19-én, szombaton. gg egyenetlenkedésnek egyszer vége vettessék, Bécsbe mentek ő Felsége magas trónusához panaszaikkal, minden igaz ok nélkül tömlöczökbe vetnek s határtalan hidegvérrel évekig ott hagynak tespedni. S kérdem : mi alapon ? Mert ő Felségéhez Bécsbe mentek? Nem akarom, t. ház, jelenleg bizonyítgatni, hogy Magyarország királya nemcsak Bécsben, hanem Pétervárott is Magyarország királya. Mással fogom jelenleg a dolgot megokolni. Az önök miniszterei minden az államot érintő ügyeikben ő Felségéhez napról-napra Bécsbe zarándokolnak, (Egy hang a szélső baloldalon: Ez igaz!) ott teszik le a hűségi esküt, ott adják be lemondásaikat, sőt Lukács Béla volt kereskedelemügyi miniszter úr Ischlben tette le esküjét. (Mozgás.) De ez még csak hagyján, hanem, mi több, az osztrák miniszterekkel leendő tárgyalásokra is folytonosan Bécsnek veszik útjokat. Mondják meg, kérem, hányszor láttak önök osztrák minisztert hivatalosan Budapestre lerándulni ? (Igaz ! a szélső baloldalon.) Avagy »Si duo faciunt idem, non est idem« ? Avagy Magyarország, mint állam, nem egyenlő faktor Ausztriával? Egyébiránt, ha azon eshetőség állana be, — a mely nem valószínű — hogy az önök miniszterei nem sétálnának fel Bécsbe, akkor a románok sem fognak oda menni panaszaikkal. (Mozgás.) De, uraim, mi az oka annak, hogy a románok kénytelenek a királyhoz menni panaszaikkal ? Sajnos s ezerszer sajnos, hogy erre az önök kormányai kényszerítették, legnagyobb részt basáskodó főispánjaik által, mert azt tapasztalták, hogy mindenütt süket fülekre akadnak s e ház kapujára ráillenek Dante ama szavai, a miket a pokol kapujára írt fel: »Lasciate ogni speranza, voi chi entrate«. Törüljék le ezt az ominózus feliratot, módosítsák a választási törvényt liberális irányban, mondjanak le a kormánypresszióról és a vesztegetésről, s legyenek meggyőződve, hogy a románok azonnal be fognak jönni, mert ők a testvéri jobbot soha vissza nem utasították. (Mozgás jobbfelől.) A román nép az utolsó időben folytatott küzdelme által, melynek a jelen század történetében párja nincsen, be akarja fényesen igazolni, hogy az egymásután következő kormányok részéről a nemzetiségek ellen kezdett irtóháború által az ország maga az, mely legtöbbet veszít. A román nép nem kér kegyelmet, ő mintegy hárommillióból álló nép, mely úgy anyagilag