Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-422

280 422. országos ülés 189ő. február 4-én, hétf&n. úr felvilágosítását illeti, azáltal épen nem vagyok teljesen megnyugtatva, és félig-meddig is csak annak következtében, mert a t. miniszter úr sokkal rövidebb idő óta van ott, mintsem a költségvetés minden egyes tételének minden egyes részletét teljesen átgondolhatta volna. Wlassics Gyula vallás- és közoktatás Ügyi miniszter : Lehetetlenség is lett volna. Kovács Albert . . . Annyira méltányosaknak kell lennünk, hogy ezt elismerjük. Mindazonáltal nem kívánok a tétel törlésére indítványt beadni, habár a t. miniszter úr felelete homályos maradt az iránt, vájjon mindenféle egyház, legyen az hazafias vagy hazaellenes irányzatú, fog-e ; innen segélyeztetni ? Mert okos állam a maga ellenségeit, sem egyházi, sem semmiféle czím alatt nem segélyezi, és azért, mert Magyarországon vallásegyenlőség és viszonosság van, a magyar állam nem tartozik azon egyházakat segélyezni, a melyek ellenségei, azon a czímen, mert segélyezi azokat, a melyek jó barátai. E tételt három-négy év előtt nagynehezen egy erős vita által sikerűit a képviselőházban elismerésre juttatni, s e tételtől én nem szándékozom elállni és ragaszkodom a képviselőház akkori hangulatához, mely elismerte sokunknak azon nézetét, hogy a hazafias egyházak igenis segélyezendők, a hazafiatlan egyházak pedig ugyanakkor nem segélyezendők. De hát, mondom, a tétel törlése iránt nem teszek indítványt, de a zárszámadásban fogom ellenőrizni, hogy a végrehajtás megfelel-e a képviselőház azon hangiratának, a melyet épen kifejezni szerencsém volt. (Helyeslés a haloldalon) Papp Elek jegyző: Sághy Gyula ! Sághy Gyula: T. ház! Ezen tételnél csak azért szólalok fel, mert az igen t. kultuszminiszter úrnak záróbeszédében az e házban a katholikus autonómiára vonatkozólag elhangzott kérdésekre, sürgetésekre és fejtegetésekre adott válaszát egyáltalában nem tekinthetem kielégítőnek. A t. miniszter úr egyrészről olyanvalamire ad választ, a mit tőle senkisem kérdezett, már csak annálfogva nem is kérdezhetett, mert mindenki magától értetődőnek, meg nem támadott igazságnak tekinti, másrészről épen a hozzáintézett határozott kérdésekre egyáltalában nem adott választ, a mi pedig annyival kívánatosabb lett volna, hogy a katholikus autonómiára vonatkozólag első felszólalásában foglalt homályokat, valódi vagy látszólagos ellenmoudásokat felderítse, vagy eloszlassa. T. ház! Reám a t. miniszter urnak záróbeszédében foglalt nagyon sovány nyilatkozatai e tárgyban azt a benyomást teszik, hogy a t. miniszter úr azokat csak azért mondta, hogy aliquid dicisse videtur. A t. miniszter úr úgy tett, mint Bodóné, a ki másról beszél, mikor a bor árát kérik. És hogy ez így van, ennek bizonyságául engedjék meg, hogy a t. miniszter urnak ebbeli rövid fejtegetését szószerint felolvashassam és aztán megtehessem további reflexióimat, (olvassa) : »Szükséges az autonómia tárgyában is nyilatkoznom, mert habár általánosságban megnyugtatóknak méltóztattak találni azokat a kijelentéseket, a melyeket erről a kérdésről tettem, mégis azt látom, hogy különösen azt vették többen zokon, hogy én felállítottam a határokat, amelyek között az autonómia mozoghat. Minthogy azonban feltétlenül szükséges, hogy a kinek ebben a kérdésben vannnk nézetei és meggyőződései, azokat határozottan ki is mondja : én tehát határozottan kimon lom, hogy nem képzelhetek olyan autonómiát, mely ellentétben lenne a katholikus dogmákkal, diszcziplinával stb., mert hisz akkor magával a katholikus vallás elveivel jönne összeütközésbe. És én merek is hivatkozni arra, s méltóztassék a bizonyítást e tekintetben felvenni, hogy hol és melyik országban van — Baltimoretói kezdve Amerikában — egyetlenegy állam is, mely a katholikus dogmákkal ellentétben állapította meg az önkormányzatát? Épen ezért mondottam ezt, mert azt méltóztattak tőlem rossz néven venni, hogy felállítottam e tekintetben is a határt.« Hát, t. ház, mint méltóztattak hallani, a t. miniszter úr úgy állította szemeink elé a dolgot, mintha e házban néhányan rossz néven, vagy zokon vettük volna tőle, hogy a katholikus autonómiának határait két irányban is felállítja. A t. miniszter úr e részben határozott tévedésben, vagy alapos félreértésben leledzik; mert mindazok a közbeszólások, melyek az ő első felszólalása közben felhangzottak és azok a fejtegetések, melyeket e tárgyban hallottunk, csak azt jelezték, hogy a t, miniszter úr ezen határok megvonásával felesleges munkát végzett úgyszólván nyitott ajtón tört be. Mert senki annak igazságát kétségbe nem vonta, hogy a katholikus autonómia önkormányzati jogköre sem ő Felsége legfőbb kegyúri jogait, sem a katholikus dogmákat és diszcziplinát nem érintheti. Említsen fel a t. miniszter úr valakit, ha tud, a ki ennek ellenkezőjét állította. — mert nagyon czáfolgatta ezt, — nevezze meg, ha van olyan, a ki a katholikus dogmákba, vagy egyáltalán a katholikus egyház isteni eredetű intézményeibe ütköző autonómiát követelt volna. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem ezáfolatúl mondtam, hanem tézisül. Sághy Gyula: Avagy talán állíthatja a