Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-422

272 422. ors«4go« ülés 1895. február 4-én, hétfői. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Igenis, február elsejétől kezdve alkalmazva van! (Zaj. Elnök csenget.) Eötvös Károly: Megint meggátolja Mihálovich úr meg Nikisch úr! Thaly Kálmán: Örülök ezen, mert ismerem Káldynak nemcsak érdemeit, hanem lángbuzgalmát is, a régi magyar zene felkutatása és kiművelése körül, és egyúttal kérem az igen t. miniszter urat, mint a ki mostani felszólalásában nagy jóindulatot és érdeklődést tanúsított a magyar történeti zene kifejlesztése iránt, méltóztassék azt ezen jóindulatában megtartani és továbbra is mindent elkövetni a magyar zenekincsek összegyűjtésére, a mint azt Ugron Gábor t. barátom ajánlotta. Én még tovább is megyek annyiban, hogy nem tartom a magyar zenét, mint azt Ugron Gábor t. képviselőtársam talán csak egy kicsúszott szóval jellemezte, csupán kuriozitásnak a külföld szemében, mert úgy tapasztalom, hogy nemcsak Európában, de még Amerikában is egyre-másra tért hódít a magyar zene, és hogy minden knriózitás mellett elismerik szakemberek, hogy az eredeti motívumokban oly gazdag, mint a világnak már kiművelt és más nemzeti zenefajai közül egy sem; úgy, hogy a magyar zene végtelanűl alkalmas — szakemberek nyilatkozatai szerint — ezen eredeti motívumokban való gazdagságánál fogva, hogy úgy kifejtessék, és azon magaslatra emeltessék, mint a melyen például az olasz zene áll. Jól tudom, hogy ezt egyszerre elérni nem lehet, hanem igenis azon úton, a melyet Ugron Gábor t. képviselőtársam itt helyesen kijelölt, hogy a még imitt-amott meglevő és össze nem gyűjtött — mert újabb időben, legyünk igazságosak, kivált egyesek buzgalma folytán a gyűjtés terén is sok történt — zenei emlékek állami gondoskodással és állami segélylyel is öreg emberektől stb. gyűjtessenek egybe, s mivel itt-amott még régi hangjegyek is találtatnak, ezek is szedessenek össze. Például a párisi nemzeti könyvtárban vannak Róbert Károly és Nagy Lajos idejéből való hangjegyek, a melyekben magyar zeneművek is foglaltatnak. Ismeretes János-Zsigmond fejedelemnek híres zeneköltője Bacfarcus, a ki János halála után Olaszországba ment, s a magyar zenedarabokat ott is terjeszté. Ennek is több hangjegye maradt fenn, de mindezek még összegyűjtve nincsenek. Tinódynak kinyomatott zeneművei is a hangjegykulcsok homályossága folytán problematikusuk. Szóval, vannak még a magyar történeti iratokból fenmaradt régi magyar zenei nyomok is, melyek szintén tamílmányozandók, és valamint a nép ajkán levő népmesék összegyűjtettek, épen úgy összegyttjtendők az ódon népdallamok is; a mire igen szerencsés eszme a fonográf alkalmazása. A mint összegyűjtötte az egyházi éaekek igen tekintélyes részét Bogisich, a mint összegyűjtötte a világiak nagy részét előbb Bartalus, utóbb pedig Káldy... Eötvös Károly: Káldy gyűjteménye még ma is kiadásra vár! Thaly Kálmán: Igenis, kiadásra vár; azokat, természetes dolog, igen szép feladat lesz állami segélylyel kiadni, mert hiszen ez még hozzá nemzetiségi különbség nélkül is jelentőséggel bir, mert például az oláh zene a magyar zenétől végtelenül sokat vett át, s úgy össze vannak olvadva, hogy ki kell fejteni az egyiknek a motívumait a másikból; föl kell ku'atni, mi az oláh zenében a magyar motívum és megfordítva, a magyar zenében mi az úgynevezett oláhos; de a mi sokszor voltaképen nem is oláhos, hanem csak régies magyar. Szóval, ezekben a kérdésekben, a melyeket csak sejtünk, de melyek még komolyan tanulmányozva nincsenek, egyesek buzgalma nem elég, s azért kérem a t. miniszter urat, a ki, mint iménti kijelentéséből örömmel vettem észre, nagy érdeklődést tanúsít a régi zene története iránt, hogy ez ügyet melegen felkarolni méltóztassék. (Helyeslés.) Azonban, valamint a nemzeti nyelv, amelyről szintén volt szó, a maga mivoltában egyedül a néples nyelvből, avagy viszont egyedül a régi irodalmi nyelvből új életre nem kelthető, a nélkül, hogy a rokonszármazású nyelvekkel az összehasonlítás meg ne történjék: ép úgy vagyunk a zenével is. Közeledik a millenium; hogy nemzeti jellegünket ez alkalommal kellőképen bemutathassuk az európai érdeklődőknek, arra különösen alkalmas a zene, a mely fülbemászó tulajdonságánál fogva mindenkire hat. A magyar zenének akkoráig tovább kifejtését zenetörténeti alapon e körülmény is sürgeti, és e tekintetben bátorkodom felemlíteni egy dolgot, a melyet már egyszer gróf Csáky Albin volt miniszter úrnak is figyelmébe ajánlottam, a ki azt jóakaratúlag is fogadta, de közeget nem talált e czélra. Tudniillik a mint a nyelvtudomány terén az összehasonlító nyelvészet fontos szerepet játszik, úgy áll ez a zenetörténet terén az összehasonlító zenészeti kutatásra nézve. Magam is tettem oly obszervácziót, — a ki ismerem a Tinódy-féle és egyéb régi magyar zenei motiviumokat, — hogy Kis-Ázsiában s a Mar mar a-tenger partjain tömérdek az olyan török népdal, mely a magyar zenei motívumokkal szorosan rokon. Figyelmébe ajánlottam gróf Csáky Albin volt miniszter urnak, hogy küldjön ki oda egy