Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-411

411. országos ülés 1895, január 19-én, szombaton. íl egyetlen csepp vérét és egyetlen fillérünket sem fogja, ha csak kényszerítve nem, önmagának megszerezni, és viszont, ha a magyar nemzet függetlensége, belső szabadsága, jóléte és orszá­gunk függetlensége biztosíttatik, akkor a korona mindig nyugodt lehet, a mint a történet nem egy fényes példája mutatja és kétségen kívül nyugodt is, hogy akkor a nagyhatalmi állás is önmagától be fog következni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A nélkül pedig biztosan, leg­alább állandóan soha. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Van a t. miniszterelnök úr programmelő­terjesztésében egy pont, a mely, hogy bele van téve, annak valóban nagyon örülök, de a mely, hogy miként fog majd megvalósíttatni, erre le­hetőleg nagy figyelemmel fogok én is, fognak barátaim is vigyázni. Van egy pont, a mely nem egy elmúlt kabinet programmjäból hiányzik, a melyet a programmba felvenni talán nem is szükséges, de a melyet minden magyar kor­mánynak, mint a tíz parancsolat minden igaz szavát, úgy kellene követnie. Ez a pont az, a hol a miniszterelnök iVr kijelenti, hogy a magyar államot a magyar nemzet szellemében óhajtja fejleszteni és erősíteni, és annak magyar jelle­gét, és a magyar nemzetnek biztos és kétségbe­vonhatlan szuppremácziáját az államban fenn íikarja tartani. Ez igenis a mi program műnk. Sőt nem is programmunk, mert ez voltaképen nem is pártkérdés, ez minden magyar embernek, minden hazafinak első, utolsó és mindennapi kötelessége. Hogy ennek fölvételét a t. miniszterelnök úr indokoltnak látta, ennek oka az, hogy a múlt kabinetek — nem mondom, hogy épen a leg­közelebb múlt kabinet — ez ellen a kötelesség ellen sokat vétkeztek vagy cselekvésükkel, vagy mulasztásukkal. Ezen pontnak felvételét csakis ezen indokból helyeslem. Ismétlem, örülök neki, de minden alkalommal kötelességünknek tartjuk a t. kabinetet figyelmeztetni s tőle számon kérni, hogy e pont megvalósítása érdekében mint és miként cselekedett s ha mulasztanak: miért mulasztanak? Egyetlen egy pontra teszek még minden további magyarázat és érvelés nélkül egy kije­lentést. A minisztériumnak t. elnöke kijelentette, hogy ő legközelebb az állami közigazgatás be­hozására megteszi a megfelelő lépéseket. Evizel a kijelentéssel szemben nekem úgy a magam, mint a barátaim részéről elég hivatkoznom arra a felirati javaslatra, melyet én és elvbarátaim ez országgyűlés elején, 1892. évi márcziusban a ház színe elé terjesztettünk. A mi az állami közigazgatás ellen akkor érvünk volt, az érvünk ma is és lesz ezentúl is. A mint nem fogadtuk és nem helyeseltük ezt akkor, épúgy nem fo­EÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXII. KÖTET. gadjuk el és nem helyeseljük ma r sem, és nem fogjuk helyeselni később sem. És ha a t. új minisztérium állami közigazgatási javaslatával akként lép elénk, mint az akkori kormány 1891­ben, hát megjósolhatom neki, a nélkül, hogy próféta akarnék lenni, hogy ugyanaz a sors éri őt, a mi érte elődét 1891-ben. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Tudomásul veszem a t. miniszter úrnak azt a kijelentését, hogy ő a választások tisztasága és szabadságának biztosítására a megfelelő intéz­kedéseket meg fogja tenni, illetőleg elő fogja mozdítani. Csak annyit jegyzek meg, hogy az eddig előttünk ismeretes törvényjavaslatokban a választások tisztaságát és szabadságát mi telje­sen biztosítottaknak nem látjuk. E tekintetben minél előbb új javaslatokat várunk az új kabi­nettől. Várjuk és követeljük ezeket pedig azért, mert a mint nem helyeselhetjük azt, hogy a korona bizalmas tanácskozásaiból a közjogi ellenzék kizárassék taktika útján, épúgy nem nyugodhatunk meg abban, hogy a nemzet egé­szétől a függetlenségi párt elzárassék erőszak és hamisság útján. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Erezzük, maguk a fuzionális törekvések is arra mutatnak, hogy mi függetlenségi férfiak nagy küzdelem előtt állunk. Érzem és látom én azt, hogy ha a fúzió sikerül, a lakodalmi mulatság költségeit majd rajtunk fogják meg­venni. De mi a küzdelemre készek vagyunk, és lelkesít bennünket az a meggyőződés, hogy ké­szen van a nemzet is, a mely mögöttünk áll. E megjegyzéssel veszem tudomásul az új kabi­net progrummját. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Papp Elek jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! (Nagy mozgás a jobboldalon.) A lefolyt válság egyik­másik, nézetem szerint alkotmányellenes módo­zatáról akarok én röviden megemlékezni. (Hall­juk! Halljuk!) De mielőtt erről szólanék, t. ház, első sorban nagy meglepetéssel kell konstatál­nom, hogy a t. miniszterelnök úr akkor, a mikor alkalmat vesz magának, hogy konstatálja az egész nemzet előtt, hogy mennyire feleletre képes szónoka és vezetője a pártnak, mikor azt mondja, hogy ő megmutatja, hogy a hozzá in­tézett kérdésekre tud felelni: akkor a hozzá intézett legfontosabb kérdésre a válaszszal tel­jesen adós maradt. Ebből azt következtetem, t. ház, hogy a kérdésre felelni vagy nem akar, vagy nem tud. Justh Gyula t. képviselőtársam világosan fölvetette, hogy e pártot, a nemzetet és az or­szágot egyaránt érdeklő kérdés az, hogy a par­lament színe előtt bonyolíttassanak le azon okok, melyek a válságnak valóságos szülőokai voltak. A t. kormányelnök úr egyik programmpontjáúl vallja a nemzet és korona közötti bizalomnak 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom