Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-411
j[2 411. országos ülés 1895, január 19-én, szombaton. a képviselőháznak, hogy most tavaszszal tárgyalja az idei költségvetést, őszszel majd a jövő évit, de semmi más üdvös alkotásra képes ne legyen. Igen fontos és megoldásra váró feladat a közigazgatás szervezése, melyet, — nem hiszem, — hogy a mai viszonyok között a sikerre való kilátással meg lehetne kezdeni. Ez tehát szintén igen fontos szempont, melyet figyelmen kívül hagyni nem lehet s mely mindenekelőtt megkívánja a parlament teljes akczióképességet. De nem csak mostanra kell gondolnia annak, a ki a haza sorsát szivén viseli, hanem a jövőre is. Méltóztassék figyelembe venni, hogy a mai parlamenti helyzet s az ország mai hangulata mellett lehet-e nekimenni általános képviselőválasztásnak úgy, hogy annak eredménye iránt bárki is képet alkothasson magának? Pedig ez a kérdés minden körülmény között közel áll előttünk, (Igaz! Úgy van! balfelől.) mert két esztendő múlva ezen képviselőház megbízatása lejár és választások előtt állunk. Én nem hiszem, hogy helyes és czélszerű volna, hogy a jelen helyzetben a most létező hat párt, sőt még ezen felül, — ha a nemzetiségi kerületekben is mozgalom indul meg, — még egy hetedik párt is lépjen a választók elé. Oly khaosz volna ez, melynek végeredményét senki sem képes megítélni. (Igaz! Úgy van!) Ezen szempontok azok, melyek én előttem kívánatossá teszik, hogy minden oldalról, teljes őszinteséggel és teljes jóakarattal megkísértessék a fennálló akadályok elhárítása, (Helyeslés a baloldalon.) és tétessék lehetővé a közjogi alapon álló pártoknak az általam jelzett czélokra való egyesítése. (Helyeslés a baloldalon és jobb felől.) Ezen czél felé törekedni fogok lelkem teljes meggyőződésével, (Helyeslés a baloldalon és jobbfelől.) és nem riaszt vissza az sem, ha az első kisérleteknél akadályok merülnek fel, a mint hogy ilyen akadályok már most is mutatkoznak; mert meg vagyok arról győződve, hogy jóakarattal és kölcsönös őszinteséggel ezen akadályokat el kell hárítani. Ezen akadályok elhárításának előttem egy határa van, és ez azl867-iki alapnak feltétlen fentartása, a melyet az előbb mondottaknál fogva az ország érdekétől elválaszthatatlannak tartok. Épen azért, mert felfogásom szerint a jelenlegi országos helyzetből a kibontakozást csak ebben látom; és mert én az 1867-iki közjogi alapot az általános választásoknál csak ezen czél figyelembe vételével tartom minden körülmények közt szilárdan biztosítottnak; mert alkotmányos életünk fejlődését és konszolidáczióját s a parlament akczióképességet csak ez alapon látom lehetségesnek: ezen czél eléréseért fogok küzdeni ezentúl is, s ezen álláspontom jelzésével yeszem tudomásul a miniszterelnök úr kijelentését. (Élénk helyeslés balfelöl. Helyeslések jobbfelől.) Molnár Antal jegyző: Darányi Ignácz! (Nagy zaj a bal- és szélsőbalon.) Elnök: Csendet kérek ! Darányi Ignácz: T. ház! Justh Gyula képviselő úr, midőn a válság történetét adta elő. azt állította, hogy a horvát bán ismerte a helyzetet, tudta, hogy a nemzeti párt programmpontjaihoz ragaszkodik, és ha mégis ennek daczára előtérbe állította a fúziót, tette ezt azért, mert biztos volt benne, hogy azon programmpontok elfogadása a korona részéről akadályra nem talál. Ennélfogva a képviselő úr úgy állította oda a dolgot, hogy a szabadelvű párt csupa és merő önzésből, (Felkiáltások a balés szélső baloldalon: Ez úgy van!) csupán azért, hogy a hatalomhoz, mint monopóliumhoz ragaszkodjék, (Igaz! a szélső baloldalon.) meghiúsította a pártok együttműködését és gróf Khuen-Héderváry Károly irányában ellenséges magatartást tanúsított. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem úgy van! Már azért is, (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy ezen válságnak lefolyása és története mindenkorra tisztázva legyen, és azért is, hogy nem csak ezen váddal, de azon gyanúsításokkal, a melyekkel a szabadelvű párt lépten-nyomon találkozott, szembe szálljak, (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk .'Halljuk !) bátor leszek azon kisebb tanácskozás lefolyását, a melyre a t. képviselő úr czélzott, úgy, a mint az történt, a nélkül, hogy indiskrecziót követnék el, és a nélkül, hogy félnék attól, hogy bárki részéről deszavuáltatni fogok, előadni. Vajay István : Halljuk! Halljuk! Szerb György: A reverenda legyen csendesen ! (Derültség.) Darányi Ignácz: Gróf Khuen-Héderváry a koronától nyert megbízatás után szükségesnek találta ... Beöthy Ákos: Honnan tudja? A koronának a minisztere a t. képviselő úr? (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Darányi Ignácz:... a szabadelvű párt támadtatott, és azt, mint a szabadelvű párt egyik tagja, védeni jogom és kötelességem. (Helyeslés jobbfelől. Zaj és mozgás a baloldalon.) Kubinyi Géza: Nem kérünk mástól tanácsot, hogy ki védelmezzen bennünket. Jó lesz csendben lenni. Mi nem hagyjuk magunkat terrorizálni. (Halljuk! Halljuk!) Darányi Ignácz: A horvát bán szükségesnek tartotta . . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Helyre! Helyre!) Kun Miklós: Egy szót sem lehet ott hallani, hát keresi az ember azt a helyet, a hol valamit hallhat. (Derültség jobbfelől,)
