Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-411

411. országos ülés 1895. január 19-én, szombaton. ?• állítását. (Egy hang jobbfelől: Ápolását! Nagy zaj.) Szívesen elfogadom a helyreigazítást, de magából ebbőJ a helyreigazításból és abból, hogy a nyilatkozat ezen részének minden egyes kifejezésére ilyen súlyt fektetnek, merítem azt a jogot, hogy annak formúlázását a legszigorúbb bírálat tárgyává tegyem. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A kormány tehát feladatául tűzi a legbensőbb bizalomnak ápolását, de kik közt? Már erre tisztán emlékszem, hogy a kormányelnök így mondta: a korona, a kormány és az országgyűlés két háza közt. Bocsánatot kérek, ez ennek a nagy feladatnak oly kicsinyes, a párturalom szellemétől annyira áthatott felfogása, (Úgy van! bálfelöl.) a mely, ha nem véletlen tollbiba a formúlázásban, (Derültség a haloldalon) hanem a mint a helyreigazító közbeszólásból következtetnem kell, átgondolt rendszer, tiltakozás nélkül nem maradhat. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Igenis, az alkotmányos kormány fennállhatásának egyik parlamentáris alapja a korona bizalmának birtoka; de a kormányzásnak czélja ezen téren nem lehet a bizalomnak fentartása korona és kormány közt, a korona ée az országgyűlés egyik vagy másik háza és az országgyűlés két háza közt. Ezek parlamentáris előfeltételek a kormányzásra, de a czélnak, a mely kell, hogy minden kormány és különösen minden magyar kormány előtt lebegjen, annak kell lennie, hogy a bizalom ápoltassák és hogy a bizalom teljes, benső és zavartalan legyen a korona és a nemzet között. (Hosszas, élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) És ennek a czélnak, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) ezen ezél elérésének alá kell rendelni tudni a bizalmi viszonyt a korona és a kormány közt. A mely kormány első nyilatkozatában, ezen nehéz pillanatban az országnak ezen válságos helyzetében nem tud nekünk egyebet mondani erre a kényes és nagyfontosságú lélektani tényezőre nézve, mint azt, hogy ápolni fogja a bizalmat a korona és a kormány és az országgyűlés két háza közt, az ezzel is dokumentálja, hogy feladatának magaslatán nem áll, hogy annak helyes felfogására nem képes. (Úgy van! a baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Á kormány programmjának az egyes tárczákra vonatkozó tételei nem egyebek, mint legáltalánosabb ismétlései annak a tárgysorozatnak, a mely minden egyes tárcza keretébe beosztható. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ezzel tehát nincs mit foglalkoznom. És így csak azokat a pontokat emelem ki, a melyekben tényleg politikai tartalom van. (Halljuk! Halljuk!) A t. kormány első feladatának tekinti a már megalkotott egyházpolitikai törvényeknek megvalósítását, még pedig a törvény által kitűzött KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XXII. KÖTET. határidőn belől. Az én meggyőződésem szerint, t. ház, ezzel egy lehetetlen feladat teljesítésére vállalkozott. (Elénk helyeslés a baloldalon. Mozgás jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) Én nagyon természetesnek találom azt, hogy a kormány más programmal nem léphet a nemzet elé, mint azzal, hogy azok a törvények végrehajtassanak, a melyeket a törvényhozásnak minden faktora magáévá tett, de hogy azok végrehajtassanak, mielőtt azok helyes, czélszerü és nyugodt végrehajtásának előfeltételei megvannak, az, t. ház, az én meggyőződésem szerint lehetetlen. (Ellenmondások és derültség jobbfelől. Élénk helyeslés bal felől.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Önök közül néhányan ma nevetnek. Majd ha a jövő ülésszak elején egy rövid törvényjavaslattal fogunk találkozni, melyben a t. kormány ezen terminusnak prolongálását kéri, akkor nekem lesz okom nevetni. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) A t. kormány felöleli programmjában a közigazgatási reformnak egész kérdését. A t. kormány tehát magát hivatva érzi arra, hogy a közigazgatási reformot keresztül vigye, és ha Müller püspök úr ő méltósága beleegyezik, az erre vonatkozó kísérletet talán meg is teheti. (Zajos helyeslés, derültség és taps a bal- és a szélső baloldalon.) Hogy a kísérletnek stádiumánál e kezdeményezés tovább fog-e menni, az mindenféle egyéb körülménytől függ, a melyeknek mérlegelésébe bocsátkozni ma nem akarok, és csak egyet emelek ki. A t. miniszterelnök úr a közigazgatási bíróságra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását a parlament közvetlen munkarendjébe vette föl; ez ellen nincs semmi kifogásom. Továbbá azt mondja, hogy ama bizonyos két szakaszból álló, gondolom 1891-íki törvény rendelkezésének megfelőleg az azon törvény második szakaszában foglalt javaslatokat egyidejűleg fogja a ház elé terjeszteni, és azonkívül még a községek és városok rendezéséről, valamint a fegyelmi eljárásról szóló javaslatot, tehát azokat a javaslatokat, a melyekben közfelfogás szerint a közszabadságnak és önkormányzatnak garancziái foglaltatnak. Egyet azonban a t. miniszterelnök úr nem tudom kifelejtett-e, vagy szándékosan elhallgatott; kifelejtette, vagy elhagyta a választások szabadságára és tisztaságára vonatkozó törvényjavaslatok beterjesztését. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Pedig, t. ház, ezen kihagyásnak vagy kifelejtésnek utólagos pótlását nagyon kérem, mert ezt a hézagot előnyösen ki nem tölthetik a miniszterelnök úr politikai pályájának előzményei és hagyományai. (Derültbég és helyeslés jobbfelöl.) És ha ő a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag tett nyilatkozatában oly óvatos volt, hogy épen ezen 2