Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-416

416. országos ülés 1895. január 26-án, szombaton. 135 félóra van szerdán és szombaton arra adva, hogy áz interpellácziók megtétessenek. Miután ma csak egy interpelláczió van, elég lesz egy negyedóra is, de a jövőre való tekintetből voltam bátor ezt megjegyezni. Elnök: Kérem, a házszabályokban ez nem foglaltatik, ennélfogva nem fogadom el e figyelmeztetést. A háznak szokásos megállapodása, hogy az utolsó félórában történjenek az interpellácziók, a házszabály csak utal az ily megállapításra. Ma ép előlegesen bizonyosságot szereztem arról, hogy az utolsó félóra erre nem szükséges, ezért az egy negyedóra is teljesen elég lesz félórán belül ugyan, de az utolsó negyedórát elegendőnek véltem az interpelláezióra. (Helyeslés jobbfelől.) Most pedig, t. képviselőház, h t. ház beleegyezik abba, hogy a képviselő űr hétfőre halaszsza felszólalását, kérem az interpelláló urat, méltóztassék interpelláczióját most már megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Sima Ferencz: T. ház! A belügyminiszter és a földmívelésügyi miniszter urakhoz . . . (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Sima Ferencz: ... az alföldi izgatások tárgyában kívánok interpelláeziót intézni, és ezen interpelláczió kapcsán magának a t. háznak figyelmét az Alföldön, a munkások körében uralkodó abnormális állapotokra felhívni. (Halljuk ! Halljuk!) T. képviselőház! Nagyon rövid kívánok lenni, mert az ügy magában véve elég fontos arra, hogy a két miniszter úr annak idejében ebben a tárgyban kellő felvilágosítást és megnyugvást nyújtson a t. háznak. Azonban interpelláczióm előterjesztésénél mégis bátor vagyok a t. ház becses figyelmét felhívni arra a körülményre, hogy a magyar Alföldön innen-onnan már három egész év óta internaczionális úton oda bevándorolt kezekkel a munkások között meg lett az izgatás indítva, és az napról-napra mind nagyobb és nagyobb és a gazdaés vagyonos-osztályra mind messzebb terjedőleg fenyegető mérveket kezd ölteni. T. képviselőház! A munkásmozgalom egészen más jelentőségű a magyar Alföldön, mint az a munkásmozgalom, a mely fővárosokban és a külföldön az iparos és gyáii világ körében nyilatkozik. Az a munkásmozgalom, mely az ipari és gyári világot érinti, rendes, jó policzia mellett alig fenyeget mást, mint az illető munkaadót vagy gyárost, kit az iparos-segédek vagy munkások sztrájk által a munkabér felemelésére kényszeríthetnek. Az a munkásmozgalom azonban, mely a magyar Alföldön a föld munkásnépénél nyilatkozik meg, magát az állami rendet, magát a vagyont, a tulajdonnak szentségét és a közbiztosságot veszélyezteti a legnagyobb mértékben, a melylyel szemben, t. képviselőház, — meggyőződésem szerint, — ki az ottani viszonyok alapos ismerője, tudója és látója vagyok, immár nagyon is elérkezett az ideje annak, hogy a t. kormány a leghathatósabb eszközöket vegye alkalmazásba, hogy az ottani bajok orvoslást nyerjenek. T. ház! Más körülményre nem is iiívom fel a t. ház figyelmét, ninit arra, hogy ha például az alföldi munkásnép körében nyilvánul a legnagyobb arányban a munkások elégedetlensége és követelése a munkaadóval szemben, és ott egy úgynevezett mezei-munkás-sztrájk áll be, az, t. ház, az egész magyar Alföld mezőgazda-népének anyagi exisztencziáját hozza hosszá időre zavarba és veszélybe. Mert elég annak a mezei munkásnak csak két hétig sztrájkolni a legnagyobb munka idején, s az egész magyar Alföld megérzi, mert azt a munkást ott pillanatra előállítani senkisem képes semmiféle eszközzel, és ezáltal az illető birtokosnak, de magának az államnak is a legnagyobb károkat és veszélyeket lehet okozni. És, t. ház, ma ez az alföldi munkásmozgalom azért bír kiváló jelentőséggel és nagy veszélylyel a magyar Alföldön, mert az elmúlt esztendőnek Ínséges volta ennél a munkásmozgalomnál nem pusztán csak a tisztán munkával foglalkozó napszámosoknak elégületlenségét szította fel, de magával rántá óriási tömegét a munkás - társadalom azon rétegének, melynek van ugyan némi csekély vagyona, de ezen csekély vagyon neki teljes exisztencziát nem nyújtván, ő neki magának azonkívül még két keze munkájával is kell érvényesülnie, a maga és családja fentartása érdekében. Ez a munkásmozgalom, t. ház, a magyar Alföldön internaczionális úton terjesztetik, röpiratok segítségével, és külföldről és Budapestről oda lerándult izgatók útján szíttatik, a nélkül, hogy e tekintetben a kormány bármiféle represzszionális intézkedéshez nyúlt volna eddig, a nélkül, hogy ezen izgatások ellensúlyozására mindazon eszközöket alkalmazásba vette volna, a melyek igénybevétele ott a közjóiét és közbiztonság érdekében feltétlenül megkívántatnak. Én, t. ház, interpellácziómmal semmi mást nem kívánok elérni, mint a belügyi és földmívelésügyi miniszter urakat provokálni arra, hogy ebben a kérdésben magának a parlamentnek nyújtsanak alkalmat arra, hogy a szükséges, gyakorlati szempontból elkerülhetetlen, a közbiztonság érdekében pedig gyorsan alkalmazandó segélynek megbeszélése, megvitatása itt a parlament útján eszközölhető legyen. Még csak azt kívánom ezen kérdésnél felemlíteni, hogy az előbbeni belügyminiszter úr