Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-390

u> 390. országos üle's 1894. november 28-án, szerdán. jeszkedni, hogy midőn már a Vaskapu szabályo­zásának befejezése előtt állunk, midőn előre láthatólag már pár év múlva az országban a kül­földi hajózás óriási konkureneziájával fogunk szemben állani, midőn Magyarországnak a Dunán preponderans állást kell elfoglalnia, midőn tehát kívánatos, hogy egy nagyszabású vállalat fölött rendelkezzék az ország, mely a magyar köz­gazdasági érdekeknek preponderans állást biz­tosítani és fentartani legyen képes: tévesnek tartom azt, hogy ily aránylag kisebbszerű vállalat létesítésével oly hosszú időre, húsz évre kössük le magunkat. De vizsgálván a szerződésnek tartalmát, azt látom, hogy a t. miniszter úr több kérdésben eddig nem juthatott végleges megállapodásra a vállalattal, és ezért külön egyezségekre utal a szerződésben. Itt van a külön egyezség, mely az aldunai forgalomnak esetleg szükségessé válható szaporítására vonatkozik, Azt mondja a t. mi­niszter úr, hogy az orsova-galaczi járatok szaporí­tása a vállalat és kormány között, külön egyezség tárgyát fogja képezni, a mennyiben kimutatják, hogy a jelenlegi alaptőkével ezen járatok teljesí­tése nem lesz lehetséges; azonkívül kikötötte, hogy a budapesti helyi forgalomra nézve szintén külön tárgyalások fognak folytattatni és külön egyezség köttetni. (Nagy ngugtalansdg a jobb­oldalon.) Elnök: (Csenget.) Kérem méltóztassanak csendben lenni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! A ta­pasztalat azt mutatja, hogy ha egy szubvenczio­na.lt vállalat szerződésében azt mondjuk, hogy a plusz-teljesítmények felett majd külön fogunk tárgyalni, ez annyit jelent, hogy a mennyiben a kormány a meglevő kötelezettségen felül még más teljesítéseket vár a vállalattól, ezt csak újabb szubvenczió engedélyezésével fogja elérhetni. Tehát azon kilátás előtt állunk, hogy ha nem fogjuk ezt a forgalmat tovább fejleszteni, külö­nösen nem fogjuk fejleszteni a budapesti helyi forgalmat, — a mit én kétszeres veszedelemnek tartok, mert attól félek, hogy a Dunagőzhajózási társaságtól sincsen semmi biztosítékunk arra nézve, hogy a helyi forgalmat jól kiszolgálja, — ennek vagy a szubvenczió felemelése lesz a követ­kezése, vagy pedig elesünk annak a lehetőségétől, hogy ezen forgalmat fejleszszük. Ezek után még csak egy kérdést vagyok bátor a t. miniszter úrhoz intézni, és ez az, hogy minthogy a szerződés stipulácziói szerint a vállalat járatait 1895. évi Julius hóban köteles fokozatosan életbe léptetni, tehát 1895-ben csak igen kevés járat lesz, és a vállalat lassankint fog új-új jára­tokat életbe léptetni, új hajókat beszerezni, mégis 1895. január 1-től kezdve az egész400.000 forintnyi szubvencziót kapja a vállalat. Nálunk is, külföldön is az a szokás, hogy a szubvenczió a teljesített szolgálathoz arányosít­tatik, és ha a vállalat a kötelezett járatoknak felét létesíti, akkor 1895. végén a szubvenczió felét kapja, ha negyedrészét teljesíti, akkor aránylag negyedrészét kell, hogy megkapja. A t. miniszter úr felvilágosítását kérem erre nézve, minthogy én, mint ezelőtt volt szerencsém előadni, nem látom tisztán a kérdést, de a mennyi­ben a rendelkezésre álló hiányos adatokból látom a helyzetet, arra a meggyőződésre jutok, hogy az állam túlságosan lesz megterhelve azon — el­ismerem — teljesen méy sem kicsiny]endő elő­nyökkel szemben, melyeket a társaság a köz­lekedési érdekek szolgálatában teljesít. Kijelentem, hogy a szerződést jelen alakjában helyesebb indokolás és részletesebb felvilágosítás nélkül el nem fogadhatom. (He­lyeslés balfelől.) Bartók Lajos jegyző: Okolicsányi László! (Felkiáltások: A miniszter kivan szólani! Halljuk a minisztert!) Lukács Béla kereskedelemügyi mi­niszter: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a beadott indítványok során mindenekelőtt arra tegyem meg észrevételeimet, a melyet Ivánka Oszkár t. képviselő úr nyújtott be, és a mely az eljárási módozatokra vonatkozik. (Hall­juk! Halljuk!) T. ház! A beadott határozati javaslat azt tartalmazza, hogy a kereskedelmi miniszter uta­síttassák, hogy a Dunagőzhajózási társulattal létrejött megállapodásokat a háznak mutassa be, és hogy azok kinyomatása iránt intézkedés tör­ténjék, addig pedig a tárgyalás halasztassék el. A mi az e tárgyban követett eljárást illeti. t. ház, bátran merek hivatkozni arra, hogy nagyobb nyíltság és őszinteség hasonló termé­szetű ügyekben sehol sem követtetett. (Felkiáltá­sok balfelöl: Halljuk! Halljuk!) Én megadtam mindazokat a felvilágosításokat, melyek szüksé­gesek voltak ; vagy a melyek kívántattak, abban az esetben is, ha azok — nézetem szerint — magára az ügyre egyébként nem vonatkoztak, úgy a közlekedésügyi bizottságban, mint a pénz­ügyi bizottságban. A pénzügyi bizottságban azo­kat a megállapodásokat is bemutattam, melyek tulaj donképen a részletekre vonatkoznak, — melyek abban a keretben mozognak, mint a bemutatott törvényjavaslathoz csatolt szerződés, — és a pénzügyi bizottság tagjainak volt alkalmuk azzal részletesebben is foglalkozni. De azonkívül, minthogy egy párt részéről a kívánság nyilvánult, hogy azokat a megállapo­dásokat látni óhajtja, erre nézve sem merült fel semmi nehézség, és azok rendelkezésre voltak bocsátva Tegnapelőtt pedig, midőn Batthyány Tivadar gróf képviselő úr ez irányban szintén

Next

/
Oldalképek
Tartalom