Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-390
50 390. országos ülés 1894. november 28-án, szerdán. gazdasági és kereskedelmi érdekeket, a melyeket az előadó úr szakszerű" beszédében igazán alaposan világított meg, ezen hajózási vállalattal szemben csak úgy képes érvényesíteni, ha a kormánynak lehetőleg döntő befolyása van biztosítva úgy a társulat adminisztrácziójára, mint a tarifa kezelésére. Ezt feltétlenül konezedálnom kell, és a törvényjavaslatnak ily irányú rendelkezéseivel szemben, bár annak egyik másik pontjához szó fér, teljes elismeréssel kell adóznom. Azonban ez nem egyenérték azon óriási áldozattal szemben, a melyet a vállalatnak az állam a törvényjavaslatban kontemplált évi hozzájárulással nyújtani kíván; mert, mint beszédem elején rámutattam, ha évenkint csak 450.000 forintban veszszük is az évi állami szubveneziót, ez megfelel 10,000.000 forint alaptőkének. Tehát miért nyújtson az állam 10,000.000 forint alaptőkével szemben ennek teljesen megfelelő évi szubveneziót, ha ez a 10 millió idő múltával egy idegen társaságé lesz? (Úgy van! a szélsőbalon.) De még ha, ettől el is kívánnék tekinteni, a mint pénzügyi szempontból, az állam fináncziális érdekében ettől eltekinteni nem lehet, akkor sem szabad szem elől téveszteni azon álláspont teljes érvényesítését, melyet az előadó úr is hangsúlyozott, hogy e gőzhajózási vállalat a magyar kereskedelmi politika teljes érvényesítése szempontjából szükséges, és ennek érdekében az államnak el kell mennie a legvégső határig az áldozatok meghozatalában. Már most azt vagyok bátor kérdezni úgy az előadó úrtól, mint a t. ház minden tagjától, hogy ha az állam saját üzemében állítja fel e hajóraját: nem lesz-e inkább képes megfelelni ezen feladatnak, mint a mint képes erre egy idegen társulat? S nem szivesebben hozna-e meg az állam idővel e czélra mind nagyobb áldozatot, ha tudja, hogy ezt saját vagyona gyarapítására teszi, s nem idegen vállalatnak szerez birtokot. Ez a két főszempont az, t. ház, a mely miatt pártunk e törvényjavaslatot teljesen perhorreszkálja, és annak még általánosságban való tárgyalásába sem hajlandó bocsátkozni, hanem föltétlen elvetését kívánja, és ezért vagyok bátor pártom nevében a következő határozati javaslatot benyújtani: (Olvassa.) »Mondja ki a képviselőház, hogy a magy. kir. államvasutak gőzhajózási vállalatát állami üzemben oly arányban kívánja kifejleszteni, hogy a létesítendő hajóraj a danái forgalmi akadályok elhárítása esetében is teljesen megfeleljen az ország közforgalmi érdekeinek. Miért is útasíttatik a kormány, hogy a magyar államvasutak üzemrendszere szerint kezelendő, egy önálló magyar állami gőzhajózási hajóraj előállítása és üzembe hozatala iránt terjeszszen azonnal a képviselőház elé törvényjavaslatot.* (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Méltóztatnak kívánni, hogy a határozati javaslat még egyszer fölolvastassák ? (Nem!) Minthogy a határozati javaslatot az azt benyújtó képviselő úr már felolvasta, annak újra felolvasását a ház nem tartja szükségesnek. Perczel Béni jegyző: Boros Béni! Boros Béni: T. ház! Kevés törvényjavaslat feküdt a t. ház előtt, mely oly részletes elbíráslásban és oly tüzetes és igazán figyelemre méltó megokolásban részesült volna, mint a minő elbírálást és megokolást a pénzügyi és közlekedési bizottságok már előzetesen tanúsítottak, és a t. előadó ajkairól az imént volt szerencsénk hallani a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatról. Én a magam részéről e tárgyban nem is kívántam volna felszólalni, ha az előttem szólott t. képviselő úrnak különösen egy — az egész beszéden keresztül vonuló — argumentumával nem kívánnék magam is foglalkozni, a mely argumentum felfogásom szerint mindenesetre megérdemli a figyelmet, és méltó arra, hogy azzal bővebben foglalkozzunk. Ez az argumentum a körül központosul, hogy a t. képviselő úr, mint határozati javaslatában is mondja, egy magyar gőzhajózást államilag, állami tőkékkel kíván létesíteni. Ez mindenesetre megfontolandó körülmény; mert hiszen tudjuk, hogy az utóbbi időben a közlekedési vállalatoknál az állami befolyás, az államosítás volt különösen az a vezérelv, mely bennünket hosszas időn át vezetett, és mely bizonyos irányban igen kedvező eredményeket is mutatott fel. Szükségtelen hivatkoznom a vasutak a y a hol az állami befolyás, nemcsak a befolyás, hanem a vasutak birtokolása is igen kedvező eredményeket tüntetett fel. Ha ez a kilátás kecsegtetne a gőzhajózás államosításánál is, akkor osztoznám az előttem szólott t. képviselőtársam nézetében, és hozzájárulnék határozati javaslatához, mely szerint az országban maga az állam létesítse a hajózási vállalatot, és közvetlenül maga az állam foglalkozzék a kereskedelmi hajózással a Dunán. Azonban én e kérdéssel már régebben foglalkozván, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a jelen viszonyok közt kivihetetlen nálunk ez a törekvés és kívánság, kivihetetlen pedig azon egyszerű praktikus okból, hogy számba alig vehető kivételektől eltekintve, általánosságban sehol sem létezik állami kereskedelmi hajózás. Én ezen konczepeziót a közéletben megvalósítva seholsem látom. Az államnak igenis van tengeri hajóhada, van a háború és véderőre vonatkozó hajóparkja. Ezt ismerjük és tudjuk mindnyájan, hogy ez az államnak biztosítása ! és megvédése szempontjából szükséges, de
