Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-409

464 408. országos ülés 1894. deczember 28-án, pénteken. ki kell jelentenem, hogy úgy gondolom, nekem több és messzebb menő jog- és hatásköröm nincs e kérdésben, mint a menynyiben eljártam. Mert a házszabályok 138. §-a szabályozza ily esetekben az elnök eljárását; intézkedés a hatóságokkal szemben ott részére biztosítva nincs. A mi azonban nem zárja ki azt, hogy a t. ház még külön határozatot is hozzon e kérdésben, a mint hivatkozott is Madarász képviselő úr egy preczedensre, a melyet én, mint régit, nem ismerek. (Felkiáltások a szélső baloldalon: 1872-ben hozatott!) s a melyet ajánlott, hogy ez esetben is követtessék. Méltóztatnak ily értelemben megnyugodni a határozatban ? (Igen!) Ezt kimondom határozatkép. Bemutatom végre, t. ház, a főrendiház elnökének átiratát a koronaőri állásra való kijelölést tartalmazó és a főrendiház s képviselőháznak 1894. évi deczember hó í8-án tartott együttes ülésében kihirdetett kegyelmes királyi leírat eredeti példányának az országos levéltárban történt elhelyezését igazoló elismervény megküldéséről. Az országos levéltárnok által kiállított elismervény a ház irattárába tétetik. Méltóztatik tudomásul venni. Az elnökségnek, t. ház, több jelenteni valója nincsen. A miniszterelnök úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök és pézügyminiszter: T. ház! Mivel sajnálatunkra arra a tapasztalatra jutottunk, hogy a korona legfelsőbb bizalmának általában véve nem vagyunk oly mértékban osztályosai, mint ezt az ügyek sikeres és eredményes vezetésére kívánatosnak és különösen a jelen viszonyok közt szükségesnek tartanok: beadtuk ő Felségénél tárczáinkról való lemondásunkat. (Helyeslés a balés szélsőbaloldalon.) 0 Felsége e lemondásunkat elfogadni, és bennünket további elhatározásáig az ügyek és tárezáink ideiglenes vezetésével megbízni méltóztatott. Van szerencsém ezt a t. háznak tisztelettel bejelenteni. (Helyeslés.) Elnök : Justh Gyula képviselő úr kíván szólani. Justh Gyula: T. képviselőház! A t. miniszterelnök úrnak rövid felszólalása szerény nézetem szerint egyáltalában nem világítja meg kellő mértékben a helyzetet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem nyújt tiszta képet és nem ad kellő felvilágosítást arról, hogy tulajdonképen mily körülmények idézték elő a válságot, illetőleg a korona bizalmának megcsökkenését ? (Igaz ! Ügy van! a szélső baloldalon.) Alkotmányos fogalmak szerint a lelépő kormánynak kötelessége a válság indító-okait leplezetlen őszinteséggel feltárni a törvényhozó testület előtt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A törvényhozó testületnek tudomással kell birni arról, hogy mily okok idéztek elő a kormányválságot. A t. kormányelnök úrnak nyilatkozata a legnagyobb általánosságban van tartva, és tág kaput nyit a legkülönbözőbb kombináczióknak, (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) A t. kormányelnök úr azt mondja, hogy a kormány azért adta be lemondását, mert elvesztette a korona bizalmát; de arról t. ház, hogy miért vesztette el a távozó kormány a korona bizalmát, egy szóval sem emlékezik meg; pedig a parlamentarizmus szigorú követelményei szerint az feltétlen és elengedhetlen kötelessége lett volna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház ! A t. kormányelnök úr előadásából arról győződtünk meg, hogy tulaj donképen nem elvi, hanem személyi differencziák idézték elő a válságot. Mert hiszen, ha komoly természetű elvi különbségek merültek volna fel, akkor a t. miniszterelnök úr nem jelenthette volna ki a szabadelvű párt tegnapi értekezletén, hogy hajlandó az új kormányt támogatni, hanem jeleznie kellett volna, hogy a parlamentáris követelményeknek megfelelőleg az alakulandó új kormánynyal szemben ellenzéki álláspontra fog helyezkedni. Meszlény Lajos: Ez Magyarországon nem divat! (Egy hang a szélső baloldalon: Sovány kenyér !) Justh Gyula : A válság tehát felfogásom szerint egyáltalában nem felei meg az alkotmányosság követelményének. (Helyeslés a szélső baloldalon..) Az egyházpolitikai reformok képezték a távozó kormány lételének alapját. Az egyházpolitikai reformok legfontosabbjai azonban a törvényhozás minden faktorának hozzájárulásával ma már törvényerőre emelkedtek; a képviselőház által csaknem egyhangúlag elfogadott hátralevő két egyházpolitikai javaslat beterjesztésére pedig tudtommal még a Szapáry-kormány nyerte meg a korona jóváhagyását, a mint ezt gróf Szapáry volt miniszterelnök úr búcsúbeszédében egész világosan ki is jelentette. Bolgár Ferencz: A felekezetnélkííliségre isS Justh Gyula: A távozó kormánynak itt a házban többsége volt, és a korona azon tényéből, hogy az egyházpolitikai reformok hozzájutott legfontosabb} ait szentesítette, logikusan csakis azt a következtetést lehetett levonni, hogy a kormány a koronának teljes bizalmát élvezi. És mégis, t. ház, alig néhány héttel a szentesítés bekövetkezte után előáll a t. kormány és egész lakonikusan kijelenti, hogy beadta lemondását, mert elvesztette a korona bizalmát. A bizalmatlanságnak titkos és be nem vallott indokai lehettek, és úgy látszik, alkotmányellenes és