Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-409

464 408. országos ülés 1894. deczember 28-án, pénteken. ki kell jelentenem, hogy úgy gondolom, nekem több és messzebb menő jog- és hatásköröm nincs e kérdésben, mint a menynyiben el­jártam. Mert a házszabályok 138. §-a szabá­lyozza ily esetekben az elnök eljárását; intéz­kedés a hatóságokkal szemben ott részére biz­tosítva nincs. A mi azonban nem zárja ki azt, hogy a t. ház még külön határozatot is hozzon e kérdésben, a mint hivatkozott is Madarász kép­viselő úr egy preczedensre, a melyet én, mint régit, nem ismerek. (Felkiáltások a szélső balol­dalon: 1872-ben hozatott!) s a melyet ajánlott, hogy ez esetben is követtessék. Méltóztatnak ily értelemben megnyugodni a határozatban ? (Igen!) Ezt kimondom határozatkép. Bemutatom végre, t. ház, a főrendiház elnö­kének átiratát a koronaőri állásra való kijelö­lést tartalmazó és a főrendiház s képviselőház­nak 1894. évi deczember hó í8-án tartott együttes ülésében kihirdetett kegyelmes királyi leírat eredeti példányának az országos levél­tárban történt elhelyezését igazoló elismervény megküldéséről. Az országos levéltárnok által kiállított el­ismervény a ház irattárába tétetik. Méltóztatik tudomásul venni. Az elnökségnek, t. ház, több jelenteni valója nincsen. A miniszterelnök úr kíván szólni. (Hall­juk! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök és pézügyminiszter: T. ház! Mivel sajnálatunkra arra a tapasztalatra jutottunk, hogy a korona legfelsőbb bizalmának általában véve nem va­gyunk oly mértékban osztályosai, mint ezt az ügyek sikeres és eredményes vezetésére kívá­natosnak és különösen a jelen viszonyok közt szükségesnek tartanok: beadtuk ő Felségénél tárczáinkról való lemondásunkat. (Helyeslés a bal­és szélsőbaloldalon.) 0 Felsége e lemondásunkat elfogadni, és bennünket további elhatározásáig az ügyek és tárezáink ideiglenes vezetésével megbízni mél­tóztatott. Van szerencsém ezt a t. háznak tisz­telettel bejelenteni. (Helyeslés.) Elnök : Justh Gyula képviselő úr kíván szólani. Justh Gyula: T. képviselőház! A t. mi­niszterelnök úrnak rövid felszólalása szerény nézetem szerint egyáltalában nem világítja meg kellő mértékben a helyzetet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem nyújt tiszta képet és nem ad kellő felvilágosítást arról, hogy tulajdonké­pen mily körülmények idézték elő a válságot, illetőleg a korona bizalmának megcsökkenését ? (Igaz ! Ügy van! a szélső baloldalon.) Alkotmányos fogalmak szerint a lelépő kormány­nak kötelessége a válság indító-okait leplezetlen őszinteséggel feltárni a törvényhozó testület előtt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A törvényhozó tes­tületnek tudomással kell birni arról, hogy mily okok idéztek elő a kormányválságot. A t. kor­mányelnök úrnak nyilatkozata a legnagyobb általánosságban van tartva, és tág kaput nyit a legkülönbözőbb kombináczióknak, (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) A t. kormányelnök úr azt mondja, hogy a kormány azért adta be le­mondását, mert elvesztette a korona bizalmát; de arról t. ház, hogy miért vesztette el a távozó kormány a korona bizalmát, egy szóval sem emlékezik meg; pedig a parlamentarizmus szi­gorú követelményei szerint az feltétlen és el­engedhetlen kötelessége lett volna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház ! A t. kormányelnök úr elő­adásából arról győződtünk meg, hogy tulaj don­képen nem elvi, hanem személyi differencziák idézték elő a válságot. Mert hiszen, ha komoly természetű elvi különbségek merültek volna fel, akkor a t. miniszterelnök úr nem jelenthette volna ki a szabadelvű párt tegnapi értekezletén, hogy hajlandó az új kormányt támogatni, hanem jeleznie kellett volna, hogy a parlamentáris köve­telményeknek megfelelőleg az alakulandó új kor­mánynyal szemben ellenzéki álláspontra fog helyezkedni. Meszlény Lajos: Ez Magyarországon nem divat! (Egy hang a szélső baloldalon: Sovány kenyér !) Justh Gyula : A válság tehát felfogásom szerint egyáltalában nem felei meg az alkot­mányosság követelményének. (Helyeslés a szélső baloldalon..) Az egyházpolitikai reformok képezték a távozó kormány lételének alapját. Az egyház­politikai reformok legfontosabbjai azonban a törvényhozás minden faktorának hozzájárulásá­val ma már törvényerőre emelkedtek; a képviselő­ház által csaknem egyhangúlag elfogadott hátra­levő két egyházpolitikai javaslat beterjesztésére pedig tudtommal még a Szapáry-kormány nyerte meg a korona jóváhagyását, a mint ezt gróf Szapáry volt miniszterelnök úr búcsúbeszédében egész világosan ki is jelentette. Bolgár Ferencz: A felekezetnélkííliségre isS Justh Gyula: A távozó kormánynak itt a házban többsége volt, és a korona azon tényé­ből, hogy az egyházpolitikai reformok hozzá­jutott legfontosabb} ait szentesítette, logikusan csakis azt a következtetést lehetett levonni, hogy a kormány a koronának teljes bizalmát élvezi. És mégis, t. ház, alig néhány héttel a szentesí­tés bekövetkezte után előáll a t. kormány és egész lakonikusan kijelenti, hogy beadta lemon­dását, mert elvesztette a korona bizalmát. A bizalmatlanságnak titkos és be nem vallott indo­kai lehettek, és úgy látszik, alkotmányellenes és

Next

/
Oldalképek
Tartalom